Most, hogy bármikor felbukkanhat egy miniszterelnök-jelölt, vagy akármelyikünkkel megeshet, hogy önhibáján kívül azzá válik, nem árt felkészülni arra sem, ha esetleg váratlanul beszédet kell mondanunk. Mutatjuk hozzá a receptet!
Marabu karikatúrája
A Tökéletes Szónoklat összeállításához egy pici technikai segítségre van csak szükség. A Miniszterelnöki Kabinetiroda fáradhatatlan munkájának köszönhetően a honlapjukon fellelhető bölcs vezérünk minden fontosabb megnyilatkozása írásos formában. A szövegeket egy bármilyen szógyakoriság-számláló program (online verziók is léteznek, le sem kell tölteni) használatával feldolgozva kaphatjuk meg a beszédünkhöz szükséges alapanyagokat, azaz a miniszterelnök által leggyakrabban használt szavak listáját.
Mivel a kormányfő gyakran és szívesen nyilvánul meg népe előtt, mi csak a legfrissebb, ebben a hónapban elhangzott beszédeket gyűjtöttük össze elemzésre. Népünk bölcs vezére igen aktív hónapot tudhat maga mögött: 13 beszédet tartott, ezen kívül heti egyszer szólt hozzánk a megszokott pénteki rádióműsorán keresztül, és három interjút adott. Ebből rögtön levonható az első tanulság: az interjú kevésbé fontos műfaj. Talán azért, mert magában rejti a kölcsönös kommunikáció lehetőségét. Sokkal jobb kiállni és belemondani az emberek arcába a közlendőnket, majd időben, a bosszantó kérdések előtt távozni testőreink kíséretében.
Na, de lássuk az októberben leggyakrabban elhangzott miniszterelnöki szavakat! Talán nem meglepő, hogy a kedvenc szófordulat, a “tisztelt hölgyeim és uraim” a harminc leggyakoribb kifejezés között van. Néha egy beszéden belül mintha önálló életre kelne: volt olyan szónoklat, amelyben 14 alkalommal fordult elő. Ugyanígy az “önök”, az írott változatban szigorúan mindig nagy Ö-vel. Sokszor felbukkannak a szakszerűen csengő “gazdasági”, “politikai” és “nemzetközi” szavak. Az összetartozás érzését hivatottak felkelteni a “nemzeti”, “Magyarország”, “belső”, “vagyunk”, “közös” kifejezések. Az, hogy a miniszterelnök melyik idősíkon mozog a legotthonosabban, jól kikövetkeztethető abból, hogy az “akkor”, “amikor”, “elmúlt” szavak jóval gyakrabban fordulnak elő, mint a “ma”, vagy a “jövő”. Örökkévaló értékeket sugall a “minden” és a “mindig” sűrű használata, sőt, maga az “érték” is fontos kifejezés. A “keresztény” szó is nagyon gyakran szerepel a beszédekben. Néha a legnagyobbak is elérzékenyülnek, így csúszhatott be több szövegbe is az, hogy “én”, “emlékszem” “érték”, “belső”. De az idillt sokszor törik meg olyan (ó, igen, az “olyan” is benne van az első harmincban) nyugtalanító kifejezések, mint a “határok” vagy “határaink”, “külföldi” “országok” (együtt is), illetve az “ezért” “kell” (szintén sok esetben összekapcsolva).
Az első három helyezett megérdemli, hogy külön is megemlítsük. Harmadik helyen (106 előfordulás) az “európai” szó áll. Ez követi a “magyarok” (147). A toplista abszolút első helyezettje pedig nem is lehetne árulkodóbb: a miniszterelnök kedvenc szava eben a hónapban a “nem” volt, 316 alkalommal használta a nyilvánosság előtt. És a top harmincas listán ebben a hónapban sehol egy “Soros”! A meglepő eredmény valószínűleg annak köszönhető, hogy az ő feltűnően gyakori emlegetése mások számára leosztott feladat, a miniszterelnök csak elvétve nevezi meg, akkor viszont éppen emiatt sokkal nagyobb hangsúlyt kap. Nem kell mindent kimondani, na. Úgyis mindenki tudja.
A rendelkezésünkre álló harminc szóval már csodálatos mondatokat alkothatunk, illetve ízlés szerint további kifejezésekkel is fűszerezhetjük azokat. Ötletadónak egy-két példa:
Tisztelt hölgyeim és uraim, közös belső értékeink jelentik a jövőt, nem az európai értékek.
Magyarország Önök és én vagyunk, nem külföldi országok határainkhoz közelítő keresztényei.
Esetleg:
Még emlékszem, amikor a magyarok gazdasági helyzete volt számomra érték, és fontos volt a nemzetközi politika is. Ez elmúlt.
Kerényi Kata
