Emlékeznek még Falus Ferencre? És Lattmann Tamásra?

Az utóbbi, a nemzetközi jogász még januárban jelentkezett be miniszterelnöknek-jelöltnek, de csak találgatni lehetett, ki áll mögötte. Mert bár miniszterelnök-jelöltet a választáson induló pártok szoktak állítani, Lattmannak nem volt saját pártja, még csak nem is ködlött mögötte ilyen.

Teljesen komolytalannak tűnt a jelöltsége. Kb. mintha én jelentettem volna be, miniszterelnök-jelölt vagyok vagy leszek. (Az egyik blogtársunk szerkesztője ki is maxolta, és miniszterelnök-jelöltnek nyilvánította magát.)

Az már akkor is nyilvánvaló volt, hogy a legegzaltábbakat kivéve ember nem lehet annyira hülye, hogy teljes laikusként, minden előzetes támogatás, esélyfelmérés jelentkezzen a miniszterelnök-jelöltségre, ezért gyanús volt, hogy pártok és politikusok állnak Lattmann mögött, illetve

tolják maguk elé.

Ő meg hagyta, mert hízelgett neki a dolog. Nem vette észre, hogy csak báb. Eszköz a csalánverésre.

Lattmann most az ATV-ben árulta el, hogy pontosan hogy történt a miniszterelnök-jelöltsége.

1. Az MSZP kérte fel: Molnár Gyula pártelnök, Hiller István választmányi elnök, Tóth Bertalan frakcióvezető és Molnár Zsolt, a párt budapesti erős embere tárgyalt vele.

• Lattmann ezt utóbb a Facebookon annyival árnyalta, hogy nem felkérés, hanem megkeresés történt.
• Molnár pártelnök szerint még ennyi sem, csak "meghallgatták a szakpolitikai elképzeléseit".
• A DK szerint viszont feléjük úgy kommunikálták, hogy az MSZP kéri, hallgassák meg ők is, mint miniszterelnök-jelöltet.

2. Lattmannt a kormányfői posztra támogatta volna az MSZP, a DK, az Együtt és a Párbeszéd is.

Ez nyilván négypárti ellenzéki közös listát feltételezett volna, ami onnan nézve különösen érdekes, hogy azóta a DK és az Együtt is elutasítja a közös listát. A hivatkozási alap, hogy már 2014-ben se lehetett vele győzni, de ezt már tavaly ősszel is tudták, és akkor mégis ebben gondolkoztak.

3. Előre beáraztak a vereséget, ezért kerestek kívülállót.

Nemcsak a miniszterelnöki, hanem már a -jelölti posztért is komoly tülekedés szokott lenni - az olyan pártoknál, amelyeknek van esélyük a győzelemre. Azzal, hogy Lattmannt akarták a lista élére, gyakorlatilag beismerték, hogy egyáltalán nem bíznak a győzelemben, és házon belül nem találtak senkit, aki hajlandó lett volna az

arcát adni a kudarchoz.

4. Ebbe a helyzetbe robbant bele Botka.

Lattmann állítása szerint a tárgyalások novemberben zajlottak, decemberben, nem sokkal karácsony előtt adott egy interjút a szegedi szocialista polgármester, amelyben közölte a feltételeit, amelyek esetén vállalná a miniszterelnök-jelöltséget. Mivel Botkának nem volt szüksége arra, hogy egy bukott vállalkozásba szálljon bele, ő nyilván azzal a szándékkal állt neki, hogy győzni akar. A győzelem feltételei ezek voltak:

• közös lista,
• közös miniszterelnök-jelölt,
• közös program,
• Gyurcsány kimaradása.

5. Lattmann előlép Botkával szemben.

A nemzetközi jogász esetleges miniszterelnök-jelöltségéről egészen január végéig nem lehetett tudni. Ezt Lattmann maga jelentette be az Indexen. Ebben az volt érdekes, hogy a szocialisták által megkeresett/felkért miniszterelnök-jelölt éppen az MSZP akkor már félig hivatalos listavezetővel szemben kívánt kihívót állítani.

Lattmann szerint azért akkor, mert Botka felhatalmazást kapott, hogy 5 hét alatt(!) egyezzen meg a többi ellenzéki párttal, amiről ő előre tudta, hogy nem fog sikerülni, és gyorsan bejelentkezett.

Ezt írta a a Facebookon: 

Amiből 3 dolog azonnal nyilvánvaló:

• Lattmann akkor sem önkényesen, hanem felhatalmazásra cselekedett,
• maga is arról ír, hogy a pártok akarták tesztelni vele a közvéleményt.
• ez a felhatalmazás nem jöhetett mástól csak a Botkával szemben ellenérdekelt felektől.

Ez a teszt végül is sikerült: a közt nem érdekelte Lattmann jelöltsége. A kudarc is eredmény.

Tekintve, hogy Lattmann már a bejelentkező interjújában közölte, hogy őt minden megoldás érdekli, semmilyen feltételt nem támaszt, pláne olyat nem, ami Gyurcsányt távoltartaná az összefogástól, nincs ok azt gondolni, hogy nem a DK elnöke és a vele szövetséges szocik álltak volna a Botkával szemben pozícionált civil miniszterelnök-jelölt januári előállása mögött.

Arra viszont van ok, hogy azt gondoljuk, ők álltak.

Lattmann egyelőre nem jutott Falus Ferenc sorsára, 3 percig volt érdekes még a télen, aztán szépen lassan elsüllyedt az érdektelenségben, de legalább nem szégyenült meg nyilvánosan.

Legalábbis eddig, mert nem tett le politikai ambícióiról, és most a Tarjányi Péter-féle Progresszív Mozgalomban próbálkozik. Az még derül derült ki, hogy oda ki küldte.

És aki nem emlékezne, íme egy kis ízelítő az ellenzéki legutóbbi civil jelöltjétől (akkor a főpolgármesteri posztra), a jobb sorsra érdemes Falus Ferenctől: