• A magyarok fogékonyak a nemzeti összefogást sürgető kormánykampányra;
• Orbánnak újra legitimálnia kell magát, ezért indította be a kampányt Soros ellen;
• Európa rámehet, ha nem talál közös megoldást a menekültválságban.
Az elemzés úgy látja, hogy a tévútra jutott államok lefékezése lehet az egyik fő feladat az EU számára a nyári szünet után, ideértve Magyarországot és Lengyelországot, amelynek populista vezetőit felbátorította Trump sikere és a Brexit. A megrendszabályozási kísérletek elsősorban a varsói kormány ellen irányulnak, amelyre példátlan módon akár büntetés is vár a most zajló jogállamisági vizsgálat alapján. Ebbe az is belefér, hogy felfüggesszék az ország szavazati jogát az unióban. Mindenesetre a küzdelem arra utal, hogy új törésvonal jött létre a kelet és a nyugat között. Egyúttal azt is jelzi, hogy a demokratikus normák betartatása előtérbe került a szervezeten belül. Nem valószínű azonban, hogy egyhamar megoldódnak az ellentétek a lengyelekkel és a magyarokkal, de a kérdéskör fontossága csak fokozódik a következő hónapokban, mivel az EU próbálja egyensúlyban tartani a tárgyalásokat a brit kilépés ügyében. Viszont egynémely tag igyekszik kipuhatolni, hol vannak a demokrácia-ellenes kezdeményezések határai.
Az elemzés szerint a világban erősödnek a szélsőségek. Úgy tűnik, hogy a liberális és nyílt társadalom mind jobban teret veszt a beszűkült, idegengyűlölő etnorasszizmussal és a radikális iszlámmal szemben. Itt nem a civilizációk harcáról van szó, sokkal inkább azt látni, hogy összeomlanak a válságba került hagyományos kultúrák. Az okokat tekintve a vizsgálatok azt állapították meg, hogy az emberek szabadulni igyekeznek a bizonytalanságtól, ugyanakkor érezni akarják, hogy számítanak. Magyarországon pl. a felmérések azt támasztották alá, hogy erős visszhangra talál a kormány felhívása a nemzeti összetartozásra, ami Horthy fasiszta rendszerének bukásával szűnt meg. Ugyancsak lényeges, hogy Európában az emberek többsége nem tekinti a demokráciát mindennél előbbre valónak, a franciák és a spanyolok pl. nem is volnának hajlandóak sokat áldozni érte. Ám hogy az erőszakot le lehessen győzni, ahhoz meg kell nyerni a fiatalok szívét és lelkét. Mert a legradikálisabbakat leszámítva van arra esély, hogy a nagy tömegeknek a minimumnál több jusson a szabadságból és a boldogságból. Elődeink egy része épp ezért az esélyért harcolt a forradalmakban, polgár- és világháborúkban.
Egy neves bolgár politológus úgy ítéli meg, hogy a migráció új forradalmat jelent Európában: ismét láthatóvá tett sokáig rejtett különbségeket, főként a kelet és nyugat között. Ivan Krasztev, a szófiai Liberális Stratégiai Központ vezetője azon a véleményen van, hogy a menekültválság a földrész szeptember 11-éjét jelenti. A kontinens ráébredt ugyanis a saját sebezhetőségére, ez pedig reakciós erőket hozott a felszínre. Egyben pedig felvetette, hogy az EU akár rá is mehet a polarizálódásra, hiszen innentől kezdve nyilvánvaló, hogy a tagállamok egyik fele kezdettől fogva elvetette a menedékkérők befogadását. De úgy is meg lehet ragadni, hogy a reakció és a liberalizmus erői között jelentkezik a szembenállás. És az elutasítás nem csak az olyan populisták országára jellemző, mint Orbán és Kaczynski, az érzés ezekben az országokban mélyen gyökerezik a lakosságban és vonatkozik az összes pártra. A térség államai homogén társadalmat alkotnak, és itt a kisebbség ügyében szerzett tapasztalatok sem számítanak. A romákkal szembeni diszkrimináció csak még erősebb lesz.
Ugyanakkor sokan elmennek ezekből az országokból, mert reménytelennek tartják, hogy változtassanak a kormányon és így a saját életükön. Orbán és csapata azt üzeni: lehet, hogy korruptabbak vagyunk, mint a brüsszeli technokraták, de mi veletek maradunk. Az identitás alapján veletek vagyunk szolidárisak, nem pedig a bevándorlókkal. A miniszterelnök csodásan ki tudta aknázni menekültellenes politikáját, hogy kiépítse a saját hatalmát. És nem véletlen, hogy jelenleg antiszemita felhangokkal kísért összeesküvés-elméletek vannak napirenden – lásd Sorost -, miután az ország bezárkózott. A politikusnak újból legitimálnia kell magát. Lényeges ugyanakkor, hogy Merkel a Törökországgal kötött egyezménnyel kifogta a szelet a jobboldali populisták vitorlájából. Bizonyította ugyanis, hogy ha akarja, a politika képes megállítani az emberáradatot.
Napjainkban az egész háború utáni világrend vizsgázik, mert pl. Magyarországon korlátozni akarják a tudomány szabadságát és Európa képtelen közös álláspontra jutni a menekültválság ügyében. Ezt a hagyományos tiroli Alpbachi Fórum elnöke mondta megnyitóbeszédében, a gondok közt említve, hogy egyre terjed a populizmus. A jó 70 éve megrendezett tanácskozáson mindig az adott időszak legfontosabb kérdéseit vitatják meg, a téma ezúttal a konfliktus és a kompromisszum. Franz Fischler, aki korábban uniós biztos volt, hangsúlyozta, hogy meg kell reformálni a demokratikus rendszereket, erősíteni kell az összefogást a társadalomban. A dél-tiroli tartományfőnök pedig az emelte ki, hogy főleg a migráció kapcsán megkerülhetetlen az együttműködés, vagyis hogy Európának közös választ kell adnia a jelenségre. Mert a megoldást ott kell keresni, ahol az okok vannak, nem lehet csak a saját érdekeket nézni. Sajnos azonban egyre inkább utóbbit lehet tapasztalni, noha ez Európa végével fenyeget – tette hozzá.