Az Eximbank – mint állami cég – kintlévőségei az államadósság részét képzi - mondta ki egy uniós intézmény. Ezt még nem kenték Sorosra, pedig roppant kényelmetlenül érinti a kormányt az elbukott vita, így ugyanis búcsút mondhat az államadósság csökkenésének.

"Magyarország az erősség talán legfontosabb dimenziójában, a pénzügyi önállóságban áttörést ért el. Erős országnak rendben vannak a pénzügyei." – mondta Orbán legutóbbi, tusványosi beszédében. Szép idea - kár, hogy a fele sem igaz. Miközben az IMF-et "hazazavarták" - önmagában megérne egy misét, hogy a megkapott, de Bajnaiék által fel nem használt hitelkeret jelentős részét Orbánék mire herdálták el -, de arról persze nem beszél a kedves vezető, hogy mire is menne a gazdaságunk az uniós adófizetők milliárdjai nélkül.

Ennél azonban épp nagyobb a pofára esés. Gyurcsány az őszödi beszédben elismerte: apró trükkök százait vetették be, hogy a 2005-ös költségvetést kozmetikázzák és a 2006-os választások előtt senki ne tudja meg, mekkora gondban is valójában az ország. Eddig is tudtuk, de immár papírunk is van róla: Orbán épp úgy alkalmazza az "apró trükkök százait", hogy elhitesse, permanens szabadságharca eredményes.

Ilyen volt az MNB év végi manipulációinak sora a forint-euró árfolyammal, a tíz percre visszavásárolt államkötvények garmadája, és most már tudjuk: az Eximbank is e sort gazdagítja.

Csak címszavakban: az állami tulajdonú, állami vezetésű bank, amelynek elvben a külkereskedelem támogatása a feladata a kormány szerint nem tartozik az állam által kezelt gazdaságba, vagyis hiánya/kintlévősége nem része az államháztartásnak. Olyannyira állami a bank, hogy Rogán Antal egykori alpolgármestere vezeti, aki jó érzékkel Andy Vajna, Garancsi István és Habony Árpád baráti körét hitelezi tízmilliárdokkal - hiába az eredeti cél.

Az uniós statisztikai hivatal lényegében négy éve harcol a magyarral és persze Matolcsy György jegybank elnökkel e tétel sorsáról. És hogy mennyire nem kicsi az összeg: 510 milliárdot is meghaladja a summa, amit az adósság rubrikába kellene bevésni, vagyis a GDP 1,7 százalékáról beszélünk, minimum. Orbán és csapata mindent elkövetett, hogy ezt a mínuszt távol tartsa a büdzsétől, ám most az uniós szakhatóság kimondta: az Eximbank foglyul ejtett intézmény - vagyis az állam felügyeli és befolyásolja működését – így része az államháztartásnak, tessék csak korrigálni a számokat ennek megfelelően.

Kíváncsian várjuk, mikor áll elő valamelyik fideszes szép ember azzal, hogy ez is Soros ármánykodásának eredménye. Hisz az orbáni világban kétfajta dolog létezik: jó, amely belőle ered, és rossz, amely Soros.

A statisztikusok vitájának persze még nincs vége, hisz a döntést a kormány akár az uniós bíróságon is megtámadhatja. (Ugyan ilyen helyzetben, amikor valaki a kormány döntése ellen kér jogorvoslatot, azonnal azt harsogják: hátba szúrták az országot. Vagyis: Orbán most hátba szúrja Brüsszelt. Ez a cél, nem?) Igazából a vita végkimenetele nem is annyira fontos, mint maga a harc egy újabb uniós intézménnyel. Ennek azonban hamarosan az lesz a következménye, hogy a hivatalos, uniós adatsorokban Magyarország mellett apró csillag jelzi majd: az EU nem kezeskedik a megjelenő adatok hitelességéért. Újabb szög a magyar versenyképesség koporsójába, ha a minden befektető által elfogadott Eurostat nem vállal felelősséget a magyar gazdaságot leíró, állítólag csodálatos számokért.