Abszurd. Elképesztő. Szürreális. Hátborzongató. És nagyon-nagyon ijesztő.

Függetlenül attól, hogy ki mit gondol arról, jogsértő-e aláírni egy alkotmányellenes törvényt, illetve szabad-e, kell-e, illendő-e, hatékony-e festékkel megdobálni a köztársasági elnök hivatalát vagy egy műemléképületet, az bebizonyosodott, a Gulyás-perben elhangzott ítélet a jogállam megcsúfolása.

Ilyenformán illegitim a Gulyás Márton és Varga Gergő közmunkára ítélése ellen tiltakozókat a 2006-2007-es Kurucinfóhoz hasonlítani, mint azt a Magyar Nemzet szerzője teszi. A kettőnek semmi köze egymáshoz.

• Nem magáról az ítéletről van szó: politikai véleményük kinyilvánításáért Gulyásék kaphattak volna akár letöltendő büntetést is. Ha az cselekményük nem áll arányban azzal, ami ellen tiltakoznak, rá is szolgáltak volna.
• Még csak nem is 300 és 200 óra közmunkáról: a bíró voltaképpen kegyet gyakorolt, hogy nem az ügyészség által kért felfüggesztettre ítélte a vádlottakat.

Hanem arról, miért szabott ki ilyen ítéletet.

Hornyák bíró a pulpitusról kinyilvánította: Magyarországon végleg megszűnt a jogállam.

Ez a legijesztőbb fejlemény.

És nem amiatt, mert Hornyák bíró a büntetőjog kutatójaként doktori disszertációjában határozottan állás foglalt amellett, hogy a garázdaság tényállásának nincs helye a büntetőjogban. Mert akkor lehet, hogy kutatóként - kvázi megfigyelőként - vélekedett így, bíróként meg jogalkalmazó, és ekként köteles eljárni. Ha a garázdaság mégis tényállás, akkor neki eszerint kell ítélnie.

De nem ezzel van baj. Hanem azzal, ahogy jogalkalmazóként cselekedett. Hornyák Szabolcs jogalkalmazóként bukott meg.

Az még indokolható, hogy elfogadta Gulyás és Varga 3. társának létezését. Nem láttuk a videót, lehet, hogy neki van igaza, volt egy 3. személy, akit a vádlottak letagadnak, és a rendőrök nem tudtak begyűjteni.

De arra a védekezésre, hogy a garázdaság nem állhat meg, mert a jelenlévőkben a festékdobálás nem váltott ki sem megbotránkozást, sem felháborodást, azt válaszolja, hogy ezt a védelem nem tudta igazolni, az már

mindennek a legalja.

A bírói gyakorlatnak mindenképp.

Őszintén bevallom, a per élő közvetítését nézve fel sem merült bennem, hogy a garázdaság megállhat, mert az ügyész meg sem próbálta igazolni, hogy a festékdobálás bárkiben is megbotránkozást vagy riadalmat keltett (ezek a kirívó közösségellenesség feltételei). Dopeman perében még próbálkoztak ezzel, de nem nagy sikerrel. Mivel a helyszínen senkit nem háborított fel egy stilizált fej rugdosása, valahonnan Nógrádból kerítettek egy embert, aki a tévében látta, és nagyon megijedt. De most még ez sem.

Úgy tűnt, ezt a vádpontot még az ügyészség se gondolja komolyan, csak teszi a dolgát, próbálja elítéltetni az ellenzékieket, hátha nem basszák le fentről nagyon, ha mégse sikerül. Erre Hornyák bíró elítélte Gulyást és Vargát, mert

nem tudták bizonyítani(!!!), hogy senki nem háborodott fel vagy ijedt meg.

És az még a kisebbik baj, hogy erre lehetőségük se volt, mert egyenesen a cellából mentek a tárgyalásra, az ügyvédeik meg alig félórával a tárgyalás előtt tudták csak meg, hogy egyáltalán mivel vádolják őket.A nagyobbik, sokkal nagyobbik baj az, hogy nem nekik kellett volna bizonyítani, hogy senki nem háborodott fel, hanem a vádnak azt, hogy volt valaki vagy voltak valakik, akik nagyon megriadtak.

Amit Hornyák bíró elkövetett, az a bizonyítási teher megfordítása. Az nem csak jogi alapelv, hogy aki állít, az bizonyít, hanem logikai is. Ilyen hibát sokan elkövetnek, de mégis más a kormánypropaganda, ahol mindenfele bizonyíték nélkül vizionálnak Magyarország elleni összeesküvéseket, és más egy büntetőbíróság.

Vagy legalábbis eddig azt gondolhattuk, más. De Hornyák Szabolcs nemcsak gyakorló büntetőbíró, hanem korábban a büntetőjog oktatója is volt a pécsi egyetemen. Épp ésszel föl nem merülhetett senkiben, hogy Gulyáséktól várja annak bizonyítását, hogy egyetlen arra kószáló turistában sem keltettek riadalmat.

Ilyen alapon azzal is megvádolhatták volna őket, hogy megöltek valakit, és

bizonyítsák be, hogy senkit nem öltek meg.

Egyenként. Darabra. Hiszen pont' ugyanezt várták el tőlük a festékdobálásánál is: nyomozzák ki, kik jártak turistaként éppen akkor a Várban, és tőlük, valamint a tüntetés össze résztvevőjétől is szerezzenek írásbeli nyilatkozatot, hogy nem háborodtak fel és nem ijedtek meg.

De a szürrealitást lehetett fokozni azzal, amikor a dolog elleni erőszak és a rongálás került szóba. Hornyák arra hivatkozott, hogy a bíró gyakorlat 30 éve egységes, és dolog elleni erőszakot károkozás nélkül is el lehet követni. Mintha Magyarországon precedensjog volna, és nem tudna mit tenni, mert kötné a korbábban eljáró bírók döntése. Pedig ez nincs így, nem köti. Így ez csak egy szimpla tekintélyérv.

És ezzel tulajdonképpen el is ismerte, hogy a Sándor-palotában nem történt károkozás. Amit magában az ítéletben egy fokkal enyhébben, nem számszerűsíthető kárnak nevezett.

Nehéz is számszerűsíteni a vízfesték lemosására való vödör vizet, egy kefe elővételét a raktárból, meg egy ember 10 perces munkaidejét.

Azaz állagromlás és értékcsökkenés nem történt, nem történhetett. A Btk. - amit Hornyák bíró korábban tanított, ma alkalmaz - azonban úgy fogalmaz (371. §), a károkozás feltétele a rongálásnak.

Hornyák bírót Hornyák tanár - a híresen szigorú vizsgáztató - alighanem

elvágta volna büntetőjogból.

Nem az ítélettel van gond (illetve nem feltétlen azzal), hanem amiből következik: az ítélet indoklásából.

A bírói érvelés nívója közelítette vagy talán alul is múlta a kormánypropaganda tetszőleges prostituált csicskájának - Bayertől Schmidtig és G. Fodorig - színvonalát. Pedig őket azért fizetik, hogy érveket találjanak egy már eldöntött dologhoz.

Egy bírónak fordított volna a dolga: érvek alapján dönteni két dolog (ebben az esetben az elítélés és a felmentés) között. Azonban itt kísértetiesen úgy tűnt, mintha

előbb született volna meg az ítélet, és csak később keresték volna hozzá az indoklást.

Az ügyészség állított valamit, és bár meg sem próbált bizonyítani, valamint a cselekmény formálisan sem felelt meg a tényállásnak, a bíró szinte egy az egyben megismételte az ügyészség alapjában hibás és teljesen abszurd érvelését.

Mindezt azok után, hogy a per tárgya éppen egy olyan véleménynyilvánítás volt, ami az ellen tiltakozott, hogy a jogi doktor Áder nem találta alkotmányellenesnek azt, ami a korábbi alkotmánybírósági elnök Sólyom szerint annyira triviálisan alkotmányellenes, hogy egy másodéves joghallgató se láthatja másként.

Ha a jogi szempontok az elsődlegesek.

De még egy köztársasági elnök számára is azok, a politikai közösség tagjai életét keretező írott normák kellene, hogy számítsanak. Egy büntetőbíró meg egyenesen ezért kapja a fizetését. Neki nem is számíthatna semmi más.

Nem világos pillanatnyilag, amelyik az ijesztőbb, a hátborzongatóbb és a rémületesebb.

• Ha igaza van Bodolai doktornak, és egy rutinszerű rendszerhibáról van szó: a 97 százalékos váderedményességet az magyarázza, hogy a bírók szolgaian vagy lustaságból átveszik az ügyészség álláspontját.
• Ha egyetlen ember, ezesetben Hornyák bíró önkényéről van szó, aki mind a jogi ismereteit, mint a józan eszét felfüggesztette az ítélet kedvéért.
• Vagy ha az ítélet azt jelzi, a NER, az Orbán-rezsim, az illiberális Fidesz-hatalom keze már mindenhová elér, és az eddig legalább részben függetlennek gondolt bírói hatalom is teljesen az irányítása alá került.

Ez az ítélet, bármilyen pimf, semmilyen, önmagában amúgy érdektelen ügyről van szó, megmutatja, retteghet, aki ma Magyarországon bármiért, bármilyen ügyben bíróság elé kerül.

Magyarországon ma nincs törvény előtt egyenlőség, befellegzett a jogállamnak, a nyílt elnyomás időszaka következik.

Nem az a kérdés már, hogy hol van a politikai véleménynyilvánítás és a köztörvényes bűncselekmény közötti határ. Sokkal inkább az, hogy van-e határ, ahol a illiberális rezsim megáll, amit nem lép át. (Erdogan és Törökország arra látszik rámutatni, hogy sehol, hogy nincs ilyen határ.)

Aki abban bízott volna, hogy a bírói kar részben még szabad, és ő majd megállítja az Orbán-rezsim a sztálinista stílusú, akkori koncepciós pereket idéző nyomulását, az ellenfelek - egyelőre még nem fizikai - megsemmisítésére való törekvését, annak csalatkoznia kellett.

A bíró kar - rendszerhibából vagy politikai nyomásra - erre nem képes.

A végső lakmuszpapír majd a másodfok lesz. Ha ott nem semmisítik meg az ítéletet, és nem utasítanak új eljárásra (ahelyett, hogy egyszerűen felmentenék a vádlottakat), akkor nincs több remény. Amíg az Orbán-rezsim létezik, akkor nincs.

Orbán 88-ban azt mondta a Fidesz bejegyzéséért indított per előtt, hogy

ha nem nyernek, kitörli a fenekét az alkotmánnyal.

Mi ezt az illiberális rezsim bármelyik jogszabályával megtehetjük. Ha véletlenül nem volna alaptörvénysértő, akkor úgyse tartják be.

(Képek: Magyar Narancs, Index, 24.hu)