Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje, 2017. április 7.
Itt meghallgathatja a lapszemlét
Economist: Orbán az értelmiség ellen – Magyarország törvényt hozott, hogy bezárassa a számára kellemetlen Közép-Európai Egyetemet, amely kicsiny, de talán a legtekintélyesebb felsőfokú tanintézet az egész országban, viszont a Fidesz szemében liberális melegágy, az ellenzék menedéke. A kormányfőt felbátorítja a hazai ellenzék impotenciája és Trump győzelme. Pártja le akar csapni a külföldi támogatással működő civil csoportokra is. Boros Tamás a Policy Solutions-tól azt mondja, a CEU nem érdekes az átlagember számára, viszont nagyon fontos, amit jelképez. Hogy ti. Orbán ellenőrizhet mindent. De a nemzetközi felháborodás nagy, és lehet, hogy a miniszterelnök rosszul mérte fel Amerika reakcióját. Trump időnként beveti az illiberális nacionalizmust, viszont Washington nem veszi jó néven, ha egy olyan egyetemet zárnak be önkényesen, amelyet akkreditáltak a tengerentúlon.
A brüsszeli tudósító arról számol be, hogy a Fidesz miatt heves vita robbant ki az Európai Néppárt strasbourgi frakciójában. A vezetőségi ülésen kiderült: jó pár nemzeti delegáció a felsőoktatási törvény e héten elfogadott változatában újabb bizonyítékot lát, mármint hogy a magyar kormány szembemegy a kereszténydemokrata felfogással. Felzúdulást váltott ki az EU-ról kezdett nemzeti konzultáció is, amelynek jelszava, hogy állítsuk meg Brüsszelt! A német kereszténypártok vezetői is élesen reagáltak a fejleményekre. Azt hangsúlyozták, hogy a CEU által képviselt nemzetköziség, nyíltság és tolerancia közös európai érték, amit az EPP is támogat. Mindketten hálásak, amiért a magyar EP-képviselők sokszor a konzervatívokkal együtt szavaztak, ám most aggódnak, mert egyre inkább eltérnek egymástól a magyarok, illetve a CDU és a CSU által vallott értékek.
A lap „A megosztó – Orbán jobboldali populistái az EU-ban“-címmel azt taglalja, hogy a magyar miniszterelnök tekintélyelvű és a Európa-ellenes politikája szakítópróba elé állítja az Európai Néppártot. Ebből a német kereszténypártok is gondja lesz. A vita azután éleződött ki, hogy a Fidesz strasbourgi frakciója megpróbálta Sorosra hárítani, illetve elkenni a felelősséget a CEU ügyében, amire az egyik luxemburgi képviselő úgy reagált, hogy miért van a magyar párt még mindig a frakcióban, mehetne önszántából, isten hírével. Dehát a felsőoktatási jogszabályt úgy alkották meg, hogy távoznia kelljen Magyarországról a Közép-Európai Egyetemnek. Szóvivője útján megszólalt az ügyben Merkel, Steinmeier államfő pedig személyesen is. Ugyancsak aggódik az amerikai kormányzat. A Bizottság is foglalkozik a kérdéssel, éspedig éppen a néppárti EP-csoport vezetőjének kérésére.
Orbán az értelmiség ellen – Magyarország törvényt hozott, hogy bezárassa a számára kellemetlen Közép-Európai Egyetemet, amely kicsiny, de talán a legtekintélyesebb felsőfokú tanintézet az egész országban, viszont a Fidesz szemében liberális melegágy, az ellenzék menedéke. A kormányfőt felbátorítja a hazai ellenzék impotenciája és Trump győzelme. Pártja le akar csapni a külföldi támogatással működő civil csoportokra is. Boros Tamás a Policy Solutions-tól azt mondja, a CEU nem érdekes az átlagember számára, viszont nagyon fontos, amit jelképez. Hogy ti. Orbán ellenőrizhet mindent. De a nemzetközi felháborodás nagy, és lehet, hogy a miniszterelnök rosszul mérte fel Amerika reakcióját. Trump időnként beveti az illiberális nacionalizmust, viszont Washington nem veszi jó néven, ha egy olyan egyetemet zárnak be önkényesen, amelyet akkreditáltak a tengerentúlon. De lehet, hogy a végén kompromisszum születik. Egy nyugati diplomata szerint a magyar vezetés sem egységes abban, hogy jó ötlet volt-e nekimenni az egyetemnek.
A Közép-Európával foglalkozó neves történész és elemző, Ann Applebaum azt latolgatja, vajon Trump engedi-e, hogy Orbán megússza az egyetemi autonómia ellen intézett támadást. A kormány a miniszterelnökkel és a vonalhű sajtóval együtt alávaló kampányt indított az CEU ellen, mert abban bízik, hogy Amerika majd mellé áll. A tanintézmény igen magas színvonalon működik, ám Orbán nacionalista és egyre inkább illiberális Magyarországa számára a nyílt társadalom sértés, a kritikus gondolkodás gyanús, a Nobel-díjasok fellépését pedig külföldi beavatkozásként intézik el. A taktika szokásos: először fel kell korbácsolni az érzelmeket és a gyűlöletet, majd jön a drámai “megoldás”, és ettől a politikai tábor jól érzi magát. Ez így történt a szír menekültek és a filozófusok ügyében is. Egykor a magyar kommunista párt ugyanilyen kampányokat folytatott az ideológiai ellenségekkel szemben, Oroszország és Irán pedig ma is alkalmazza a módszert. Soros kedvenc célpont és alkalmas bűnbak. Új viszont a történetben, hogy egyesek szerint Orbán az egész akcióval azt akarja kipuhatolni, mit szól hozzá a jelenlegi washingtoni adminisztráció. Vannak barátai a Fehér Házban és a Kongresszusban. Majd most meglátjuk, hogy az Egyesült Államok még mindig kiáll-e a tanszabadság mellett, vagy Trump alatt feladja azt?
A lap kiemeli, hogy Orbán Viktor már sok ellenféllel nézett szembe az elmúlt 11 évben, bankok, energiaszolgáltatók, újságok, stb, mindegyik disznóságnak minősítette, ami vele történt, aztán vagy beállt a sorba, vagy eltűnt. Kevesen gondolták, hogy éppen a CEU professzorai ütnek vissza ilyen keményen. A felzúdulás nehéz helyzetbe hozza a kormányfő elvbarátait az Európai Néppártban. A populista-nacionalista Fidesz évek óta élvezi a konzervatívok támogatását, illiberális politika ide vagy oda. Néhány EP-képviselő most a 7-es cikkelyhez folyamodna, amihez szükség volna legalább valamekkora segítségre a Néppárt részéről. De az illiberális irány miatt a héten ismét jelentkeznek a gondok, mert kijön a törvényjavaslat a civil szervezetek ellen. Budapest ez ügyben is azt mondja majd, hogy a bírálatok mögött Soros hazugságai vannak. Amikor viszont a jövő héten meglesz a Bizottság jelentése felsőoktatásról, meg kell nézni, hogy az megint igyekszik-e elkerülni az összecsapást Magyarországgal, ahogyan az a menekültválság kapcsán is történt. Egyben pedig megmutatja, hogy ideológiailag mennyire rugalmas az EPP. Vagyis hogy van-e a lojalitásnak határa, vagy a politikai pártcsalád minden körülmények között összetart, noha itt egy tag éppen az egyetemeken és a civil társadalmon tapos.
A földrész kereszténydemokratái az európai értékek védelmezőinek tekintik magukat, mégis megengedik, hogy Orbán Viktor elmossa a határt a völkisch felé, ám ezt semmi sem igazolhatja. A kérdés ezek után, hogy ki állítja meg a kormányfőt? A konzervatívok pár napja Máltán kinyilvánították, hogy a nyílt társadalom és a demokrácia számára a nosztalgikus nacionalizmus jelenti a nagy veszélyt. Azután jött a magyar törvénymódosítás, és rögtön látni lehetett, mekkora a távolság vágy és valóság között. Az EPP mindig megtalálja a modus vivendit a Fidesszel. Orbán már jó ideje folytatja a hadjáratot a liberális demokrácia ellen. Makacsul korlátozza a lehetőséget mindazok számára, akik veszélyeztethetik hatalmát. Szóval hogyha a Néppárt tényleg le akarja gyűrni a nosztalgikus nacionalizmust, akkor ezt kezdhetné a saját sorain belül. De itt ugyanazt látni, mint az egész EU-nál: ellentétbe kerülnek az érdekek és az értékek. Az EPP bent akarja tartani a klubban a Fideszt, mert így a frakció a legerősebb lehet Strasbourgban, és ha baj van, Orbán is mindig az övéivel szavaz a Tanácsban. A politikus nagymester abban, miként kell adagolni a pimaszságot. Járja a pávatáncot. Ám minél tovább tűrik ezt, annál hiteltelenebbé válnak a kereszténydemokraták. És arra rámegy az unió, ha feladja alapértékeit.
Magyarország megpuccsolja a demokráciát, mert az új felsőoktatási törvény kapcsán többről van szó, mint a CEU jogainak korlátozásáról. A német közszolgálati rádió szerint az egyetem megtestesít mindent, ami manapság veszélyben van Magyarországon: a képzés, a vélemény szabadságát, az átláthatóságot és a nemzetközi kapcsolatokat. Orbán a jelek szerint pontosan a tanintézményt igyekezett telibe találni. A politikus az oktatás ellenőrzésével, a sajtószabadság megnyirbálásával és a civil szervezetek elnyomásával egyengeti az utat az illiberális demokrácia felé. Ehhez megfelelő célpontként szolgál Soros György is, akiből az évek során elsőszámú közellenség lett. Orbán szerint még a bevándorlási hullám is az ő lelkén szárad. A vicc csak az, hogy az üzletember gazdag, de sem politikailag, sem gazdaságilag nincs elég eszköze, hogy komolyan veszélyeztethesse a magyar kormányt. Enyedi Zsolt rektorhelyettes ugyanakkor azt hangsúlyozza, hogy ha maradnak, akkor ragaszkodnak a teljes autonómiához és tanszabadsághoz.
A Soros-féle egyetem ellen hozott jogszabály szakadáshoz vezet az Európai Parlamentben, bár nem lehet tudni, hogy a Néppárt elszántsága elegendő-e a Fidesz megbüntetéséhez, illetve kizárásához. A Bizottság a Brexit miatt igyekszik megőrizni az egységet és Magyarország hírhedten képes felrúgni az egységfrontot, csak éppen Brüsszel a saját hitelét kockáztatja, ha nem tesz semmit a CEU érdekében. Ezért ítélik el egyes biztosok máris a lépést. Strasbourgban egyenesen polgárháború tört ki. A magyar frakció az Állatfarmhoz hasonlította az egyetem akcióit, mondván, hogy mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek. Erre válaszolt úgy egy luxemburgi képviselő, hogy fel is út, le is út.
A kérdés az, hogy a CEU áldozatul esik-e Magyarországon az eszmék harcának. A szerző, a canberrai egyetem egyik, kormányzati tudományokkal foglalkozó professzora, megjegyzi, hogy az egyetemi oktatók gyakran igencsak határozottan támogatják a polgári szabadságjogokat, a szólásszabadságot és más liberális demokratikus értékeket. Putyin és Orbán már évek óta ostorozza Soros Györgyöt és Trump győzelme óta más kelet- és közép-európai vezetők is követik példájukat. A magyar miniszterelnök 2010 óta igyekszik központosítani a hatalmat, ami tipikusan state capture, tehát a foglyul ejtett államra jellemző. Annak lényege, hogy egy-két csoport gazdagságát és befolyását maximalizálja, ahelyett, hogy a köz érdekeit szolgálná. Időnként klienskapitalizmusnak is hívják. Magyarországon Orbán szövetségei és barátai rátették a kezüket az állami cégekre, a földekre, a jövedelmező vállalatokra és az európai támogatásokra. A politikus populista taktikájának része, hogy becsmérli a romákat, a menekülteket, a hajléktalanokat és más kisebbségeket.
Bírálói szerint a Fidesz hármas célt próbál elérni: lehetetlenné tenni a kulcsfontosságú civil szervezetek munkáját, törvénytelenné tenni őket, illetve a független kritikusokat a közvélemény előtt, végül pedig megerősíteni a támogatást párt választói táborának részéről. A demokrácia és az önálló intézmények kapcsán Orbán az eszmék harcában a keresztény kultúrára és a konzervatív értékekre hivatkozik, szembeállítja a „demokratikus káoszt” a keménykezű vezetéssel, ami szavatolja a harmóniát és a rendet. Ebben a helyzetben az egyetemek bármikor csatatérré változhatnak, amint az a jelek szerint a liberális CEU-val történt. Az egyetem a frontvonalra került, és hogy fennmarad-e, az a nemzetközi támogatástól függ, ideértve más államokat. Szükség van az amerikai és az uniós kormányok oldaláról a diplomáciai nyomásra. A választások előtt Orbán valószínűleg még rátesz a populista stratégiára. Viszont ha a vita nem rendeződik 2018 tavaszáig, az gyengítheti az egyetemnek nyújtott támogatást a hazai szövetségesek részéről.
Orbán Viktor Soros Györgyöt és az uniót támadja. A milliárdos ellen kezdett villámháborúnak van 1500 járulékos áldozata, a CEU hallgatói, akik egyáltalán nem lehetnek biztosak abban, hogy folytathatják tanulmányaikat. A Parlament fittyet hányt a nemzetközi és hazai tiltakozásokra, a kormányfő pedig meg sem próbált titkot csinálni abból, hogy megveti a törvénytelen versennyel megvádolt egyetemet. Az ultrakonzervatív magyar politikus ellenfelei valósággal el vannak képedve azon, hogy a kormányfő az unió kellős közepén alkalmazza Putyin módszerét, mégpedig a lázongó értelmiségiek megbélyegzésére és elűzésére. A nemzetközi felháborodás ugyanakkor sohasem zavarta Orbánt, amikor egymás után követte el a provokációkat az utóbbi jó hat évben. A magyar baloldal szétesett, a Jobbik általában megszavazza a Fidesz előterjesztéseit. Egyben tapsol a hivatalos, Európa-ellenes retorikának, amely úgy állítja be, mintha a miniszterelnöknek a brüsszeli agressziótól kellene megvédenie az országot, noha az EU igencsak bőkezűen segíti a magyar fejlődést. Ehhez képest a kormány 1,2 milliárd forintot költ a Brüsszel-ellenes kampányra.
A Nyílt Társadalom Kezdeményezés európai igazgatója arra számít, hogy leginkább a kicsiny civil csoportok sínylik meg a készülő törvényt. Goran Buldioski hozzátette, a kormány már jó ideje azon van, hogy kiiktasson minden szabad hangot. Ennek megfelelően a jogszabály teljesen felesleges, megbélyegző és diszkriminatív lesz. Bakonyi Anikó, a Helsinki Bizottság programigazgató úgy véli, hogy a hatalom ily módon próbálja meg lejáratni az NGO-kat a közvélemény előtt.
Orbán Viktor a nemzeti konzultációval új frontot nyitott az EU elleni harcban. A célzatos, elfogult kérdőívekkel kívánja megerősíteni saját helyzetét a liberalizmussal szemben, illetve megállítani Brüsszelt. A kérdések azt sugallják, hogy el kell utasítani a kvótákat, hogy az unió magasabb adókat próbál rákényszeríteni az országra, és munkahelyeket semmisít meg, illetve gyanús külföldi szervezeteket igyekszik befolyáshoz juttatni. Ez utóbbi pont kapcsolódik ahhoz, hogy kiéleződött a vita a jogállamiságról, a CEU-t éppen el akarják zavarni. Erről a Bizottság elnöke úgy nyilatkozott, hogy neki bizony, nem tetszik a magyar döntés.
A testület ugyan megindíthatja a 7-es cikkely alapján az eljárást Budapest ellen, ám a várható lengyel vétó miatt ennek nem sok elrettentő ereje van. Többet lehetne elérni azzal, ha kilátásba helyezik, hogy kiteszik a Fideszt az Európai Néppártból. Ott különösen a lengyel Polgári Platform képviselői lázadoznak Orbán Európa- és CEU-ellenes politikája miatt. De nem valószínű, hogy megválnak a párttól. Az EPP ugyanis még mindig úgy gondolja, hogy megfelelő irányba tudja befolyásolni Orbánt. Utóbbi pedig nagy szolgálatot tett a konzervatívoknak, amikor Varsó ellenállása dacára Tusk újraválasztása mellett voksolt. Az Eurasia Csoport egyik szakértője azt mondja, a francia és a német választások előtt az európaiak egyébként sem szeretnék élezni a helyzetet. Vagyis az év végig van mód arra, hogy tovább épüljön a magyar illiberális demokrácia.
A Lex CEU-val Orbán egyrészt el akarja hallgattatni kritikus és liberális hangokat, másrészt pedig igyekszik magára irányítani Trump figyelmét. Merthogy szeretné, ha fogadnák a Fehér Házban. Ez utóbbi az első pillanatban képtelenségnek tűnik, de a mozaikok összeállnak. Hiszen ő maga jelentette ki, hogy az egyetem számára kiút, ha megállapodás jön létre ez ügyben az Egyesült Államokkal. Ő a maga részéről kész a tárgyalásokra. Azon kívül az új amerikai elnök is szívből utálja Sorost. Csakhogy a tengerentúlon az oktatás autonómiája drága kincs, és az első washingtoni megnyilvánulások azt igazolják, hogy párthovatartozástól függetlenül elítélik az Országgyűlés határozatát. Orbánt ugyanakkor láthatólag idegesíti, hogy még mindig nem hívták meg az USÁ-ba. Alighanem ezért rendelik haza két év után Szemerkényi Rékát. Trump azonban feltehetőleg nem szeretne a magyar politikussal a kamerák előtt pózolni, amikor több munkatársa ellen is vizsgálat folyik az orosz kapcsolat miatt, hiszen a nyugati vezetők közül Orbán mindenki másnál jobban összemelegedett Putyinnal.
A tudósító élt a hatalom által felkínált lehetőséggel és felkereste a tompai tranzitövezetet, amelyet az ellenzők illegális internálótábornak tartanak, a kormány viszont nem lát benne semmi rosszat. A gyerekeknek van ott egy csomó játék is pl., csak éppen az egészet minden oldalról háromszoros szögesdrót veszi körül. A létesítmények miatt az Európa Tanács és a Bizottság is aggodalmát fejezete ki, mármint hogy megfelel-e a nemzetközi előírásoknak, ha kivétel nélkül és hosszú időre őrizetbe veszik a menedékkérőket. Az UNHCR szerint a válasz egyértelműen nem, azaz Magyarország megszegi a vonatkozó normákat. De arról nincs szó, hogy nyomortanya lenne. Az újságírók ottlétének idejére azonban az ott lévő mintegy 30 menekültet átvitték Röszkére. Pintér Sándor azt mondta, a személyiségi jogaikat védik ily módon. Távozni egyébként bármikor lehet a zónából – vissza Szerbiába. Hogy ehhez Belgrád mit szól, az már más kérdés. A magyar fél ugyanakkor továbbra is tagadja, hogy bántalmaznák az elfogott illegális határsértőket, a túloldalon viszont a szenvedő alanyok egészen másként mesélik el a történteket.
