Nem vagyok olimpiaellenes, a szívem mindig vágyni fog arra, hogy egy magyar olimpia részese lehessek. A korrupció, hazugság, társadalmi egyenlőtlenség és önkényuralmi hatalomgyakorlás ellen viszont minden porcikám tiltakozik.

Ezt írja a wmn.hu-n megjelent cikkében Pásztory Dóri, a kétszeres paralimpiai bajnok újságíró.

Hozzáteszi, az olimpia eszméjénél és varázsánál, a demokrácia eszméje és a becsület értéke sokkal fontosabb számára. 

Én nem vagyok olimpiaellenes, és őszintén drukkolok, hogy Magyarország egyszer egy olyan hely legyen, ami otthont tud adni a sport legnagyobb ünnepének: készen áll nyitottan, magas színvonalú rendezéssel, létesítményekkel, infrastruktúrával kiszolgálni a résztvevőket, majd pedig ebből előnyt kovácsolni több generáció számára.

Még nem ilyen hely...

Én 2017 elején nem látok mást, mint hazug vezetőket, csalást és lopást a legkisebb üzlettől a legnagyobbig,

valamint az ebből fakadó teljes bizalmatlanságot: a társadalomban pedig tájékozatlanságot, frusztrációt, egyre növekvő szakadékot a nyomor és a jólét között, egyre kevesebb nyitottságot, elfogadást és közösségben való gondolkodást.

(...)

Egy valamit biztosan tudok, hogy egy ekkora esemény megrendezése több millió ember életét és hétköznapjait érinti. Nemcsak akkor, amikor a költségvetés tervezésekor nem az egyik, hanem másik rubrikába kerülnek a milliárdok, hanem akkor is, amikor nem tudnak kilépni a házukból, mert fel van túrva az egész utca, nem jutnak el a munkahelyükre, mert le vannak zárva a tömegközlekedési útvonalak... vagy akkor, amikor órákat állnak a dugóban az építkezések miatt. Nem hetekig vagy hónapokig. Évekig. Ezek csak apró, talán a legközvetlenebb hatásai egy ilyen megaprojektnek, a számtalan közvetettről nem is beszélve.

(...)

Ha akarjuk, miközben tisztában vagyunk ennek minden nehézségével, a hétköznapokra gyakorolt hatásával, a kockázataival, akkor csináljuk, rendezzünk olimpiát, de erről

ne egy szűk, kiválasztott elit döntsön, akiknek személyes érdekük fűződik hozzá,

hanem azok az emberek, akik egymásra fogják pakolni a téglákat, akiknek éveken keresztül át kell szervezni a mindennapjaikat, hogy élni tudjanak egy nehezen élhető városban.