Balog Zoltán a 2006-os eseményekkel kapcsolatos interpellációjában (a Gyurcsány-kormány idejében) ellenzéki képviselőként még támogatta és hálásan emlegette a jogvédőket és civileket. Hogy dolgoznak, tiltakozásuknak adnak hangot és segítséget nyújtanak az áldozatoknak.
Tegnap Balog Zoltán párttársa, Németh Szilárd rezsibiztos hosszasan értekezett arról, hogy ugyanezeket a szervezeteket „el kell takarítani” és ma Lázár János ugyanezt a retorikát folytatta: szerinte a civilek „külföldi érdekeket képviselnek”.
Érdekes módon, 2006-ban, amikor mindenki a rendőrség „túlkapásain” volt felháborodva és a civilek segítséget nyújtottak az áldozatoknak, illetve a jogállamot próbálták védeni, a Gyurcsány-kormány alatt, akkor még a Fideszek, illetve Balog Zoltánnak is fontos volt a tevékenységük.
A beszédét itt lehet teljes egészében, a Parlament honlapján elolvasni, mi csak néhány részletet közlünk belőle:
„Miként az közismert, a 2006 őszén Budapesten történt tömeges rendőri jogsértések ügyében szót emelt az Európai Bizottság - ezt se felejtsük el - akkori igazságügyi és rendészeti biztosa, Franco Frattini, jelenleg olasz külügyminiszter. A jogsértések tényét megállapította a Magyar Országgyűlés állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese; az Amnesty International, a Civil Jogász Bizottság, az ENSZ Kínzás Elleni Bizottsága, a Társaság a Szabadságjogokért, a Magyar Helsinki Bizottság és nem utolsósorban a Nemzeti Jogvédő Alapítvány is vagy aggódtak, vagy tiltakozásuknak adtak hangot, vagy pedig hathatós segítséget nyújtottak az áldozatoknak a jogvédelemben.
Úgy gondolom, hogy ebben az ügyben kialakult egy olyan komoly civil összefogás, amit nem kellene és nem volna szabad - erre kérem mindannyiukat - utólag semmissé tenni vagy kicsinyíteni. Itt a Társaság a Szabadságjogoktól a Nemzeti Jogvédő Alapítványon át egészen a Civil Jogász Bizottságig egy olyan összefogás volt az emberi jogok érdekében, amire, azt gondolom, Magyarországon eddig még nem volt példa. Ezt nyilván részben indokolja az esemény súlyossága és brutalitása, meg talán indokolja az, amit én szeretnék reményként fenntartani, hogy vannak olyan dolgok, amik megkérdőjelezhetetlenek, mindegy, hogy valaki nemzeti, liberális, konzervatív vagy akár baloldali - őket hiányoltuk ezekből az akciókból -, ha emberijog-sérelem történik Magyarországon, akkor fölemeli a szavát, még akkor is, ha ez neki politikailag esetleg nem kifizetődő.
(…)
Éppen arról szól a diktatúra - és ebben az esetben diktatórikus volt a rendőrség -, hogy bármikor lehet bárki rossz időben rossz helyen. Ezzel a munkával, amit mi most, ma elkezdünk, éppen ennek a lehetőségét próbáljuk majd meg kizárni. Ugyanis a diktatúra rendőrségét és a jogállamnak a rendőrségét az különbözteti meg, hogy a jogállam rendőrsége azért van, hogy minden állampolgárnak a jogát biztosítsa, és azt, hogy senki más ne sérthesse meg az ő állampolgári jogait. A diktatúra rendőrsége meg azért van, hogy megvédje a hatalmon levőket, akkor, ha a választóik netán már csalódtak bennük, és úgy gondolják, hogy nem szeretnék, ha tovább hatalmon maradnának.”
Balog Zoltánnak akkor ezt a képet ajánljuk a figyelmébe: itt éppen a civilekhez mennek be a rendőrök 2014-ben, amikor az Orbán-kormány az első offenzívát indította ellenük. Ezt akkor Balog Zoltán már diktatúrának hívja?
