Publikálta az OECD a PISA-felmérés eredményeit, amelyben 540 ezer diák vett részt 2015-ben világszerte, 72 országból. Az eredmény katasztrofális: a magyar diákok eredményei szövegértésből és természettudományból is romlottak, matekból sem javultak a három évvel ezelőttihez képest. Ebben a cikkben megpróbáljuk megkeresni arra a választ, hogy lehetséges ez a hatalmas visszaesés.

Az adatok tanúsága szerint egyértelműen katasztrofálisak, a magyar 15 éves diákok szövegértési és természettudományos eszköztudása drámai, az EU-tagországok között a legnagyobb mértékben romlott, matematikai kompetenciáik pedig megrekedtek a 2012-ben mért nagy teljesítményromlás szintjén. A 2015-ben mért eredmények a 2000-es első PISA-kutatás eredményeit is mélyen alulmúlják, s a magyar közoktatás gyors leszakadását bizonyítják.

Az OECD 2000 óta háromévenként megismételt PISA mérése (Programme for International Student Assessment) mára megkérdőjelezhetetlenül az oktatáspolitikák sikerének vagy kudarcának legfontosabb mércéje lett. Nem véletlenül, a PISA ugyanis azt és akkor méri, amit és amikor kell: a tanulók további tanulásának sikerét meghatározó szövegértési, matematikai és természettudományos alapkészségek fejlettségét abban az életkorban, amikor a legtöbb országban általában a fiatalok a többé-kevésbé egységes oktatás után belépnek a már specializáltabb középfokú oktatásba. Persze, az iskolákban zajló oktatás-nevelés nyilván nem szűkíthető le e kompetenciák fejlesztésére. Legyenek azonban bármilyen elvárásaink az iskolában zajló tanulással szemben, ahol ezekkel az alapkészségekkel kapcsolatban baj van, ott minden mással is baj van.

A 2012-ben mért PISA-kutatáshoz képest jelentős a magyar tanulók visszaesése: természettudományokból 494 pontról 477 pontra, olvasás-szövegértésből 488 pontról 470 pontra esett vissza, míg matematikából tartottuk a három évvel ezelőtti 477 pontos szintet.

A PISA-tesztek indulása óta elkelt időben mért adatok alapján egyértelműen negatív trendet futott be az oktatási rendszerünk, és az elmúlt évre vetítve matematikából is kimutatható egy négypontos visszaesés. (Természettudományokból 9, szövegértésből 12 pontos visszaesést mutat az elmúlt ciklusra vetített átlagunk, derült ki az OECD összesítéséből.)

Katasztrofális adatok 

• Magyarországon a következő időszakban minden évben több mint 17 ezer olyan tanuló kerül ki a közoktatásból, akik semmilyen alapkészség tekintetében sem rendelkeznek a tanuláshoz és munkához szükséges legminimálisabb tudással sem.
• A magyar közoktatás minden évben több mint 25 ezer fővel gyarapítja a funkcionális analfabéták számát, közel ugyanennyivel a legalapvetőbb természettudományos készségekkel sem rendelkezők számát, s több mint 26 ezerrel azokét, akik alapvető matematikai készségek nélkül kerülnek ki a felnőtt életbe.
• Ha a szövegértési adatokat nemek szerinti bontásban is nézzük, az derül ki, hogy ma Magyarországon minden harmadik (31,9%) 15 éves fiú funkcionális analfabéta. (Még jó, hogy az emberminiszterünk nem tudja, mi az a funkcionális analfabéta.) 

A kormányzat becsukta a szemét és vonogatta a vállát

 Most kapaszkodjon meg, mert a legjobb a magyar oktatási kormányzat reakciója volt erre az egészre: "A PISA pedig 15 éveseket (...) mér és egy abszolút skálán, függetlenül attól, mi történik egy adott ország oktatási rendszerében."

Nyomjuk meg ezt a szót: függetlenül. A 72 országban felvett, standardizált mérés eredménye független attól, hogy mi történik egy adott ország oktatási rendszerében.  Ezt Palkovics László oktatási államtitkár mondta.

"(...) részben magyarázhatja a romló adatokat – a digitális tesztek és néhány feladattípus szokatlan lehet a magyar gyerekeknek"

Ez az emberminisztérium reakciója volt az eredményekre. Ja, bocs, nem kellene digitalizálni az oktatást és fejleszteni, nem kellene felkészíteni a gyereket informatikából. Az ellenzék persze azonnal harapott és Balog lemondását követelte. (Lehet, nem minden alap nélkül.)

Kevés terület van, ahol az elmúlt hat év olyan látványos kudarcokat és visszafejlődést hozott, mint a közoktatás. Nem látszik, hogy bárki hajlandó lenne szembenézni ezzel.  Pedig nagyon egyszerű a képlet: Radó Péter oktatáskutató elemzése szerint a rossz eredmények egyértelműen a 2010 óta végighajszolt, szinte mindenre kiterjedő rendszer-átalakítás következményei és a jelenlegi rendkívül gyors minőségromlás ilyen rövid távon, ilyen jelentős mértékben már nem fordítható vissza.

Mi az oka az egészek?

• Első pillantásra az látszik, hogy amíg a 2012-es – a jelenleginél kisebb mértékű – teljesítményromlásban erőteljesen közrejátszott a 2008-as válság hatására megnövekedett szegénység hatása, ez a hatás a 2015-ös hanyatlásban sokkal csekélyebb volt. A 15 éves tanulók alapkészségeinek most megfigyelt súlyos romlása mögött döntő valószínűséggel nem elsősorban az egyenlőtlenségek felerősödését, hanem az oktatás minőségének súlyos romlását kell keresnünk. 
• mindenkinek kötelező ugyanolyan tankönyvből tanulnia, pedig nincs két egyforma gyerek – megszűnt az a lehetősége a pedagógusnak, hogy abból tanítsanak, amiből a legjobbnak látják, vagy a mi a gyerekekhez passzol.
• minden pedagógusnak kötelező az életpályamodelljét építgetnie, ahelyett, hogy a gyerekekkel foglalkozna. A rengeteg adminisztráció mellett most még ezt is adminisztrálniuk kell.
• a pedagógus rosszul keres és rengeteget dolgozik, hamar kiég. Életpályamodell ide vagy oda, a pedagógus nem egy bankszakember, vagy vállalkozó. 
• az utóbbi hat év arról szólt az oktatásban, hogy mindent központosítottak. Mindent megpróbáltak, hogy a magániskolákat, alternatív iskolákat, alapítványi iskolákat leépítsék és a működésüket ellehetetlenítsék. Rendnek kell lennie, elvtársak!
• A központosítás miatt nincsenek eszközök ahhoz, hogy a tanár tanítson is. Nincs a nyomtatóba patron, papír. Nincs számítógép. A vécében nincs szappan.
• Kötelező tanrend: még, ha a rengeteg testnevelés-órával nincs is semmi bajunk (ne üljön a gyerek egész nap, rettentő egészségtelen), de az, hogy a gyerek nem tanul meg írni-olvasni rendesen, nem érti, ami le van írva, de még számítógépet se látott, az botrány.
• Marginális, de ahelyett, hogy a gyerektől elkoboznánk az okostelefonját, inkább azon keresztül kellene izgalmassá tenni a tananyagot. Használja csak a telefonját, laptopját, de arra, hogy ismereteket szerezzen!.

Összességében tehát az új PISA-adatok által a 2010 óta követett oktatáspolitikáról kiállított bizonyítvány: súlyos bukás.