Annyit bírt megállapítani a Legfelsőbb Bíróság jogutódja, hogy múlt kedden Kubatov emberei valóban akadályozták Nyakót jogai gyakorlásában. Máskülönben meg nem is történt semmi.
Továbbra is Erdősiné kezdeményezése van érvényben.
A végzés szerint a fradiszekus bűnözők
- fenyegetően viselkedtek
- Erdősinét maguk elé engedték
- Nyakót fizikai jelenlétükkel akadályozták
és mivel nyilatkozatukkal ellentétben nem nyújtottak be semmilyen beadványt,
magatartásuk visszaélésszerű joggyakorlásnak minősül.
De mindehhez Erdősinének az égvilágon semmiféle köze nincs:
A Kúria a kérelmező (ti. Nyakó) érvelésével szemben nem látott alapot annak megállapítására, hogy (Erdősiné) a Csoport tagjaival szándék- és akarategységben tevékenykedett.
Ugyan már, hát miért is volna bizonyíték, hogy Erdősinét egyáltalán nem fenyegették, sőt, maguk elé engedték? Az meg pláne nem utal szándék- és akarategységre, hogy mindannyiuknál Erdősiné aláírt beadványának másolatai voltak.
Az biztos csak véletlen.
Meg az is, hogy az agresszív kopaszok egy fideszes politikus közvetett alkalmazásában álltak.
Az NVB korábban megállapította, hogy
- Erdősiné és a kopaszok összetartoztak
- Nyakót akadályozták
- de ebből Erdősiné nem húzott hasznot.
Most a Kúria meg azt, hogy
- nem is tartoztak össze
- így Erdősiné pláne nem húzhatott hasznot.
De komolyan, mi értelme van így beleírni egy jogszabályba, hogy tilos mások népszavazási kezdeményezését akadályozni? Ha egyszer a napnál világosabb, hogy megtörtént, mégis a jogellenesen cselekvő kerül előnybe minden józan belátás dacára.
És még csak azt se kérdezi meg senki Erdősinétől, hogy
miként tervezi összegyűjteni az aláírásokat.
Mert mások népszavazási kezdeményezésének blokkolása alighanem ugyancsak a joggal való visszaélésnek minősül.
