Veres Margit balmazújvárosi jegyzőként egy sötét, esti órán négyszemközt átvett 5 millió forint készpénzt egy vállalkozótól, akinek a cége éppen aznap kapott 180 milliót a helyi önkormányzattól. A jegyző a pénzt másnap négyszemközt átadta Tiba István akkori polgármesternek. Veres Margit – aki tavaly Balmazújváros független polgármestere lett – hivatali vesztegetés miatt ma bíróság elé állt. De Tibát – aki ma fideszes parlamenti képviselő – az ügyészség még csak ki sem hallgatta - kezdődik a Népszabadság tudósítása.
Aztán később még az is kiderül, hogy ennél is kacifántosabb az ügy, a jegyző kap egy kocsit is, amit vagy kifizetett, vagy nem. Szó van ide-oda vándorló pénzekről, ugyanis a polgármester időnként állítólag hitelezett közügyben, és csak azt a pénzt kapta vissza mindenféle borítékokban. Írásbeli megállapodás minderről nem született, hiszen „bíztak egymásban” és a többi.
A lehető legjobb kezekben: mióta nem polgármester, csak fideszes országgyűlési képviselő, Tiba István lett Hajdú-Bihar megye fejlesztési biztosa.
Természetesen az ártatlanság vélelme még azt is megilleti, akit éppen látunk a kezében egy nagy konyhakéssel, amint azt belemártja a szomszédja szívébe. Bizony, bűnösnek csak azt nevezhetjük, akiről azt a bíróság már jogerősen kimondta.
Tehát – a fent említettek is – tökéletesen ártatlanok, maximum valami érthetetlen ármány okán hurcolja meg őket az az ügyészség, amely
- egyrészről előszeretettel intézi el a Fidesz politikai ellenfeleit,
- másrészről nem szeret még csak vádat sem emelni azok ellen, akik bizonyos fenekek kinyalásában oly szorgosan jeleskednek.
A meggyanúsított jegyző tehát most nyilván nem is nagyon érti, hogy mi történt vele. Hogy
miért pont őt?
Kedves barátom meséli, akinek a pereputtya egy vidéki város sportcsarnokját tervezte pár éve, hogy behívták az önkormányzathoz a minap. A legfőbb kegyúr úgy döntött, hogy az ő városuk stadionját is az a szerencse éri, hogy felújítják, kibővítik. Logikus, hogy a tervezési munkát az végezze el, aki eredetileg is készítette azt. Nagy volt az öröm pár percig, amikor is az önkormányzati ügyintéző, hozzátette, hogy
és csak húsz százalékot kérnek az egészből.
Nem halkította le a hangját, nem pirult el, még csak zavarban sem volt. A mégis beállott csendben azért hozzátette, készpénz kell, és a munkadíj utalásának legkésőbb a másnapján.
Amikor emberünk köszönettel elhárította az ajánlatot, akkor az önkormányzati közdolgozó némileg sértődötten hozzátette, hogy 18 százalékig le tud még menni, de tovább nem, mert a pofátlanságnak is van határa, és a 20 vagy a 18 igenis nagyon méltányos, mert általában harmincat szoktak kérni. És így tovább.
És fél óra múlva akadt az irodából egy másik mérnök, akivel megegyeztek, persze azt nem is sejtjük, hogy ott szóba került-e visszaadandó százalék.
És most emelje fel a kezét, aki maga is nem tud tíz másik, majdnem ugyanilyen történetet? Természetesen, akik nekünk mesélik ezeket, azok sosem fogadják el a ajánlatot, csak szörnyűködünk együtt, hogy nahát, mik vannak. De azért
- szorgalmasan készülnek a századvégi tanulmányok,
- épülnek a stadionok,
- fogy az EU-s pénz,
- íródnak a jobbnál jobb marketingstratégiák.
Közben a Pasa park meg csak úgy hízik, repkednek a kukákba a milliós zakók
– szóval a köz szolgálatában igenis érdemes fáradni.
És fogadjunk, hogy Juhász Péter a jövő héten is kitúr valami disznóságot az ötödik kerületben, de a többi 22-ben meg persze minden a legnagyobb rendben van. Ott nem derül ki semmi, igaz, az ottaniak nagy szerencséjére, Juhász Péter sincs arrafelé.
Mi pedig csak Hofit ismételgethetjük, hogy a korrupció az, amiből minket már megint kihagytak.
D. J.
