Akadnak, akik azt mondják, ez a zakóügy piszlicsáré, meg nem is fontos, meg olyan bulváros. De nincs igazuk. A gőg beszél belőlük. Ellenben ez a zakóügy
cseppben a tenger,
rávilágít némely dologra a Fidesz újgazdag elitje kapcsán. Mert nézzük csak, mi derült ki a Szijjártó nevű emberről, akinek lefotózták a kukába kidobott zakóját.
1. Vagy nyomorog, vagy nem bontja ki az igazság minden részletét.
- A szóvivőből lett külügyminiszter egymillió-egyszázezer forintot keres havonta.
- Egy ilyen zakó értéke a milliót közelíti.
- Egy külügyminiszternek legalább 10 komplett öltönyre van szüksége.
Ezekből az adatokból kézenfekvő levonni a következtetést, hogy a miniszter nyomorog, mivel fizetése jelentős részét a politikában és a diplomáciában szükséges munkaruhájára költi.
Persze megtehetné, hogy olcsóbb ruhákat visel: 200 ezer forintért már egész tisztességes öltönyöket kapni; azokban már mindenhová beengedik. De nem vesz olcsóbbat.
Eszerint vagy bolond, vagy nem jelent problémát neki a pénz, azaz máshonnan származó anyagi forrásai is vannak. A 170 milliós neobarokk villája azt jelzi, az utóbbi a helyzet. Az ugyanakkor nem világos, hogy a "családi összefogásra" való hivatkozás vajon kielégítő magyarázat-e a luxuséletmódjára.
2. Nincs tisztában a dolgok értékével.
A cikkre válaszul megjelent közleménye arra utal: fogalma sincs arról, mi a probléma azzal, hogy 2015-ben, Magyarországon valaki egyszerűen csak kidobja megunt milliós zakóját. Talán demagógia, de attól még igaz, hogy
- ma iskolákban és kórházakban nincs fűtés (az utóbbiakban gyógyszer se);
- emberek százezrei nyomorognak a közmunkának nevezett kegyelemkenyéren mindenfajta jövőbeli remény nélkül;
- akinek munkája van, az nem kap érte versenyképes fizetést;
- aki teheti, menekül az országból.
Szijjártó nem érti, mi a baj azzal, hogy miközben a kormány sikerként kommunikálja, hogy napi 650 forintra emelték a gyerekek menzafejadagját, mit jelent Magyarországon emberek milliói számára, hogy valaki féléves nettó fizetésükből nemcsak egyetlen ruhadarabot vesz, hanem még ki is dobja, ha megunja.
3. Részvéttelen.
Ráadásul eszébe se jut, hogy az másoknak még jó lehet valamire használtan is. A szociális felelősség még a vállalatok számára is ajánlott, hogy álcázzák, ami lényegük, a profittermelést; egy politikusnak pedig egyenesen kötelező részvétteljesnek és mások sanyarú helyzete iránt megértőnek mutatkoznia - még ha nem is az valójában.
Szijjártó viszont éppen csak azt nem mondta: egyenek kalácsot.
Egy elhasznált ruhadarabot megkaphatnak, és meg is kapnak rászorulók, és igen, az is előfordulhat, hogy egy elhasznált ruhadarabot az ember egy költözés során kidob.
Hát nem kapták meg, sőt, kidobta. Kukázza ki, akinek kell. Mit érdekli őt.
4. Arrogáns.
Aki viszont minderre fölhívja a figyelmet, lefényképezi, ír róla, az egyenesen jellemhibás. Mondja (írja) ezt az az ember, akinek szóvivősége alatt a karaktergyilkosság volt a fő feladata. És ezt az sem menti, ha a közleményt nem ő, hanem sajtófőnöke fogalmazta, mert a beosztottak nyilván a miniszter jellemvonásait tükrözik. Hogy azt ne mondjuk, a jellemhibáit.
5. De mindezek dacára nem lesz semmi baja.
Pedig a Fidesz politikusai már tavaly elkezdtek hasonlítani a megbukott ukrán Janukovics elnökre, különös tekintettel annak arany wc-kefés luxusvillájára.
- Nem árt emlékezni Rogán folyton növekvő lakására,
- Lázár mondatára az annyit érésről,
- mindkettejük luxusóráira,
- Habony öltözködésére,
- L. Simon nem is panziójának közpénzen épült bekötőútjára,
- Pintér és Giró-Szász cégtulajdonlásaira,
- valamint az Orbánhoz közeli oligarchák, Mészáros Lőrinc, Andy Vajna és Garancsi hihetetlen sikereire a közbeszerzéseken.
Persze, ahol a miniszterelnök lánya közpénzen állt a saját lábára, és szintén közpénzen épült stadion a kormányfő háza mellé, ott szükségtelen csodálkozni azon, hogy egy piszlicsáré kidobott milliós zakóügy miatt a haja szála sem fog görbülni az egyik bizalmi embernek.
