Vendégszerzőnk, Dési János írása az Egyenlítő blognak.

– Felcsút! Felcsút állomás – mondta be egy hang, amely feltűnően emlékeztetett a fiatal Tarlós hangjára.

S mindez nem is véletlen. Hiszen mióta a kis vezér közvetlenül maga uralkodik a nagyközséggé lefokozott Budapesten, azóta Tarlós István feleslegessé vált. De az közismert, hogy a Fidesz mindig gondoskodik az övéiről. Így aztán legfőbb uralkodói kegyből Tarlós állást kapott a Felcsút-Királyi vár metróvonalon, mint bemondó és peronőr. Meg kell mondani őszintén, hogy nagyszerűen megállta a helyét ezen a poszton is.

Arról meg nem ő tehet, hogy Felcsút állomást akkor is megismernénk, ha nem mondaná be. Mészáros Lőrinc vadonatúj űrkilövő központja, amely az üvegburában futó metróból is jól látható, a vezért védő TEK-es hadosztály matyómintás légvédelmi ágyúi és vadászrepülői, de még Csányi Sándor szükség esetén focistadionnak is jól hasznosítható, ízléses kis bankfiókja is mind-mind eltéveszthetetlenné teszik a helyet.

A metró puhán fékez, az ajtók csilingelve nyílnak. A kis vezér és szerény udvartartása szépen sorban állva beszáll a kocsikba. Az idősebbeknek átadják a helyet. A hölgyeknek most nem, mert azok nincsenek velünk, ők a templomban vagy a konyhában, esetleg még a gyerekekkel töltik az időt.

– Ugye, mindenki kilukasztotta a jegyét? – kérdi kedélyesen a kis vezér, mert ő nagyon ad arra, hogy nincs kivételezés. Még a legnagyobb oligarcháktól is számon kéri, hogy kezeljék a menetjegyüket. Éppen úgy, ahogy bárki ember fiától.

Suhan a metró. De a kis vezér unatkozik. Odainti hát Sz. Pétert, zselézett hajú barátját.

– Barkochbázzunk, Péter.

– Igenis, Viktor. Éppen javasolni akartam – bólogat Péter

– Rákérdezhetek? – így Viktor

Mire Péter félredobja a protokollt és az etikettet, és átöleli az ő Viktorát.

- Pedig milyen nehezet gondoltam, és tessék, te egyből kitaláltad. Javasolni foglak az Akadémia elnöknek.

– Ugyan semmiség – bólogat a bölcs vezér, miközben azon gondolkodik, hogy mire is gondolhatott az imént, de semmi sem jut az eszébe. – Már két hete én vagyok az összes akadémia elnöke. Most a színészszövetséget szeretném megszerezni, mert érzem, mocorog bennem valami.

Mire az ajtó kinyílik a trónterem előtt, az MTI már ki is adta a hírt, hogy a színészek régi óhaja teljesült, amikor közfelkiáltással megválasztották a legjobb Hamletnek, a legjobb Rómeónak, a legjobb Júliának, ráadásul élethossziglan plusz 15 évig a színészek a bohócok és az elefántidomárok vezetőjének az ő kedves vezetőjüket.

A kedves vezető kicsit dohog, hogy a késdobálóknak ő miért nem kell, de az MTI vezérigazgatója egy pillanat alatt beleírja ezt is, később majd értesítik erről a késdobálókat.

A vár óriási tróntermében házi hermelines palástjában járkál a kis vezér, aztán befészkeli magát a trónszékbe. Makovecz Imre tervezte, ezért kicsit szálkás és szúrja az ülepét, de a népért szenvedni tudni is kell, és kettőt tapsikol.

Mérnökök hada sorjázik elő. Az egyik atomerőművet épít Felcsútra, a másik gyorsvasutat, a harmadik az űrkilövő bővítését javasolja, hogy Felcsútról a Marsra átszállás nélkül lehessen utazni.

– Jó, legyen, ha annyira akarjátok – így a kis vezér.

Aztán szeretett Lázárjával még megállapodnak, hogy legyen egy emlékmű is Felcsúton. Egy igazi, háborús. Hogy győztünk a csatában az amerikaiak felett.

Be is írja egyből a történelemkönyvbe, hiszen ő a történelem ura is.

És ekkor beszól a fehérköpenyes, hogy gyógyszerbevétel, villanyoltás, a Napóleonok is takarózzanak be, mert hideg szelek jönnek.

Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell!