Akadnak tanulságai vasárnapi veszprémi eredménynek azon túl is, hogy megszűnt a Fidesz-KDNP kétharmados parlamenti többsége, így az alkotmányozó hatalma az Országgyűlésben.
Tulajdonképpen éppen a rövidtávú következmény számít a legkevésbé jelentősnek. Egyfelől, mert a kormányok arra tervezettek, hogy feles többség támogatásával működjenek. Másrészt a személyi döntéseket és az alaptörvény-módosítást leszámítva a kétharmados többség a jelenlevő képviselők kétharmadát jelenti, és ebben a kormánypártok bizton számíthatnak egy-egy jobbikos távolmaradására, és esetleg Gyurcsányéra, aki hol gyesen van, hol nyulat ugraszt.
Amiben viszont sem Vona, sem Gyurcsány nem fog parírozni, az a számukra létkérdés választási törvény módosítása. Ekként úgy tűnik, a Fidesznek most már a jelenlegi szabályozással kell nekivágni a következő általános országgyűlési választásnak is.
Innen nézve lehet még érdekesebb a veszprémi eredmény, az ellenzéki jelölt sima győzelme, illetve a fideszes veresége.
Az adatokból kitűnik, hogy a kormánypártok tavaly áprilishoz képest elveszítették szavazóik felét, körülbelül egymillió embert. Ebben elvileg nem sok újdonság kellene legyen, ezt mutatják a közvélemény-kutatások is, amelyek azon mégiscsak jobb eredményt vetítettek előre a Fidesznek, mint ami a fejek veszprémi összeszámlálása után adódik.
Ezt a körzetet szokás a billegők, de méginkább a kétpólusú, jobboldali többségűek közé sorolni. Emiatt az itteni eredmény releváns lehet egy általános országgyűlési választásokra extrapolálva is. Eszerint a teljes népességben a Fidesz a választók csak mintegy 15 százalékának szavazatára (mintegy 1,2 millió emberre) számíthat, szemben a felmérések által jelzett 21-27 százalékkal.
Bármilyen groteszk is, a két manifeszt kétharmados választáson aratott győzelme után, a Fideszt a közvélemény-kutatók tendenciózusan fölülmérik: a kormánypártok esetében a pártszimpátia nem konvertálódik automatikusan szavazatokká. (A kormány által közpénzekből milliárdokkal kistaffirozott Századvég és Nézőpont méréseit nem sorolnák ebbe a körbe: azok nem statisztikai-szociológiai okok folytán reprezentálják fölül a kormánypártokat.)
Innen nézve még érdekesebb az ellenzéki eredmény. Mi áll amögött, hogy a független Kész gyakorlatilag ugyanannyi szavazatot kapott Veszprémben, mint az ellenzéki összefogás 2014 áprilisában?
Ugyan állhatna az, hogy a városban ismert, aktív és népszerű jelölt grass-root kampánya megszólította a bizonytalanokat, a nem túl támogatott ellenzéki pártok távoltartották magukat a választástól, és nem riasztották el Kész potenciális választóit. Ennek azonban ellentmond, hogy egyfelől a jelöltről Veszprémben mindenki tudta, hogy az ellenzéki pártok támogatják (a közmédia minden igyekezet dacára sokkal kevésbé ismerték nem túl balos nézeteit), másfelől pedig a a kampányhajrában, a választás hétvégéjén mégiscsak elárasztották a várost a pártaktivisták, hogy mozgósítsák a törzsszavazóikat.
Ennek eredménye lehetett a gyakorlatilag ugyanakkora eredmény, mint egy éve, ami akkor vereséget, most viszont a Fidesz összeomlása miatt már győzelmet ért.
Elvileg lehetne ezt úgy tekinteni, hogy ha a tavalyi részvételi adatokra extrapoláljuk az ideit, akkor a baloldali ellenzék még erősebb a megyeszékhelyen, mint az eredmény mutatja. Ez azonban kevéssé valószínű, mert semmi nem akadályozta a további ellenzéki szimpatizánsokat, hogy az urnákhoz járuljanak, valamint a pártok mozgósítási kapacitása sem lesz lesz bővebb, ha nem egy, hanem 106 körzetben kell ugyanezt megtenni.
Az ellenzéki pártok a helyi felmérés jelezte gyengesége nem mond ellent annak, hogy a törzsszavazóik juttatták Kész Zoltánt a Házba. Ezek a szavazók alkalmasint csak abban bizonytalanok, hogy melyik pártot támogassák, melyiknek lehet a legtöbb esélye, de abban már nem, hogy az ellenzékre, illetve - ha nem látszik sansztalannak - akkor az ellenzéki jelöltre adják a voksukat.
Az időközi választásokhoz képest magas, de az általános választással összevetve alacsony részvétel arra is rámutat, hogy a proteszthangulat dacára még mindig jelentős azoknak a száma, akik nem döntöttek kormányoldal és ellenzék között, illetve nem bíznak az ellenzék esélyeiben. A bizonytalanok a teljes népesség mintegy 20, legfeljebb 25 százalékát teszik még egy választási szituációban is; ez országosan 1,5-2 millió ember. Közöttük a Fidesznek (a szimpatizánsok és szavazók közötti differenciából adódóan) még jelentős tartalékai lehetnek, viszont az ellenzék (koherens politika hiányában) még meg sem próbálta szólítani őket.
Újpest és Veszprém után az is világos, hogy az ellenzéknek csak közös jelöltekkel lehet leváltani az Orbán-kormányt, és hogy a Jobbik és az LMP kiélezett helyzetben továbbra sem képes beleszólni a versenybe, csak az elvett szavazatokkal gyengíteni a küzdő feleket.
Áprilisban, Tapolca után majd tisztábban látunk már.