Olyan már volt, hogy valaki házhoz menjen a (khm) pofonért, de hogy házhoz hívja - hát, az ritka.
Pedig a Merkel-látogatás Orbán nemzetközi presztízsét volt hivatva emelni, illetve inkább elszigeteltségét enyhíteni. Szeptember óta könyörögtek a német kancellárért, noha bármit el akart vele intézni Orbán, lehetett volna vele találkozni Brüsszelben; használni a külügyi csatornákat; neadj'isten, fölhívni telefonon.
(Kép: MTI)
Merkel hasonlóan nem volt rászorulva a budapesti vizitre, nem is közvetlenül a magyar kormány meghívását fogadta el. Feltételeket támasztott, mint az ukrajnai gázszállítás újraindítását vagy a német cégekkel való kiegyezést. Jóllehet, ha már itt volt, akkor nyilván nem mulasztotta el fenntartásait megismételni, de a diplomácia szokás- és illemrendje szerint ezt szigorúan zárt körben tette volna.
Szokásos esetben a sajtótájékoztató a tárgyalások után szigorúan udvarias és semmitmondó, az esetleges problémákra csak homályosan utalnak, a meghívó a vendégét, az meg a házigazdát nem akarná megsérteni, azzal úgyse viszi előre az ügyeket.
Ehhez képest.
A demokrácia nem lehet illiberális, támogatja a civileket és a független médiát, az ellenzékkel konszenzust kell keresni, csökkenteni kell az orosz függést - Merkel a fagyos hangulatú sajtótájékoztatón és az Andrássy egyetemen mondott beszédében is megemlítette a kínos ügyeket.
Mindezt nehéz máshogyan értékelni, hogy a két kormányfő között a szűkkörű tárgyalás még ennél is dermesztőbb légkörben zajlott.
Pedig, ha ezeket valamelyik nyugati lap vagy magyar ellenzéki politikus mondja, akkor a jobboldal hajlamos elintézni a balliberális világösszeesküvés befolyásával, vagy - mint az amerikai külügyminisztérium esetében teszik - az alulinformáltsággal.
Viszont Merkel esetében egyik se működik.
A német kancellár idejött, de nem Orbán meghívására, másokkal is találkozott, mint a súlytalan államfővel és a zsidó szervezetekkel (ha már az ellenzékkel nem tudott). A sajtótájékoztatóan egészen nyíltan, a beszédében finoman és burkoltan ment szembe az orbánizmussal.
Leváltani ugyan nem tudta a magyar kormányfőt, de ameddig el tudott menni, elment. És ez egészen biztosan nem emelte Orbán nemzetközi presztízsét. Ha eddig nem lett volna, mostantól nyilvánvaló: elszigeteltebb, mint valaha.