Csodatévő választások: Csepelen a holtak is feltámadnak, ha az aláírásukra van szükség. És bármelyikünk hozzátartozója köztük lehet.

Ahogy a finisbe fordul a választási kampány, egyre-másra derülnek ki túlkapások, csalások, visszaélések a jelölésekkel és ajánlásokkal kapcsolatban. Nemrég felröppent a hír, hogy Budapest 17. számú választókörzetében (nahát, csak nem Németh Szilárd lakhelye ez?!) a választási induláshoz szükséges ajánlásgyűjtő íveken olyan személyek adataival éltek vissza, akik igazolhatóan nem írták alá az említett papírokat. Egy részük azért, mert egy másik jelölőívet választott. Mások azért, mert egyáltalán nem írtak alá egyet sem. Néhányan pedig azért, mert évek óta halottak, és mivel ez napi 24 órás elfoglaltság, nem volt érkezésük tollat ragadni, még akkor sem, ha a választás idén valóban sorsdöntő esemény lehet.

Elhunytak aláírásával visszaélni ugyan ízléstelen, de több szempontból is praktikus.Energiatakarékos: nem kell őket győzködni

• Olcsó: nem kellett nekik utalványokat és gázszámla-csökkentést küldeni a cél érdekében
• Biztonságos: nem fognak bosszantó kérelmeket benyújtani, hogy ellenőrizzék, mire használták fel az adataikat. Egyáltalán semmilyen formában sem akadékoskodnak.

Kivéve, ha van gyanakvóbb természetű családtagjuk. Olyan, mint én. 

Nekem ugyanis van hozzátartozóm, aki már nem él, és az utolsó bejelentett lakcíme történetesen a 17. számú választókörzetben, azaz Csepelen volt. És az a típus vagyok, akit kissé zavar, ha elhunyt családtagjai váratlanul alá kezdenek írni mindenfélét. Írtam tehát a területileg illetékes választási irodának, hogy ellenőrizze, az évek óta halott apám neve, adatai és kézjegye szerepelnek-e bármelyik választási aláírásgyűjtő íven. A kérelmemet ügyfélkapun keresztül hitelesíttettem is, hogy a levelem ne legyen se megkerülhető, se elsüllyeszthető. Most várom a választ.

A történetben nem az a legfontosabb kérdés, hogy valóban használták-e azt az aláírást. Néhány napon belül, remélem, kiderül. Ha a halott apám aláírt bármit is, akkor természetesen megteszem a megfelelő jogi lépéseket. De ha nem, akkor sem dőlhetek hátra azzal, hogy minden rendben van. Mert a lényeg nem az, hogy mi történt, hanem, hogy ez megtörténhet. Bármikor, bármelyikünkkel.

Az üzenet egyértelmű: könnyebb a halott állampolgárokkal, mint az élőkkel, ezért nem is fontos a még köztünk lévők életben tartása. Nem gond, ha megfagynak a saját otthonukban. Az sem, ha a kórház folyosóján halnak meg várakozás közben. Az sem, ha a túlhajszoltság miatt kapnak szívrohamot a munkahelyükön. Mindegy is, hogy erre a kis időre van-e hol lakniuk, van-e mit enniük. Nem ők a fontosak. Nem mi kellünk, csak az adataink.

Hátha ez segít a döntésben a még bizonytalankodóknak. 

Azt hiszem, az apám sem mondana mást. 

Kerényi Kata