- Varsó biztonsági megfontolásokból fontosabb Washington számára, mint Budapest, ezért csak enyhe dádára kell számítania a jogsértések miatt, az EU viszont a jelek szerint ebben nem ismer tréfát;
- Balog Zoltán nem akarta megérteni, hogy az európai jogot be kell tartani, szerinte az erősebb tagállamok jelenleg megerőszakolják a gyengébbeket;
- Az új osztrák kormány erősítést jelent az illiberális keleti tömbnek.
A vezércikk szerint Lengyelország ugyan demokráciaellenes intézkedéseket hozott az igazságszolgáltatás és a sajtó függetlensége ellen, mégsem lehet erőteljesebb amerikai tiltakozásra számítani, az meg szóba sem jöhet, hogy Washington ugyanazt csinálja, mint az orbáni Magyarországgal, ti. hogy alacsonyabb szintre helyezze a kétoldalú kapcsolatokat. Az egyik ok az, hogy Trump nem törődik a fékek és ellensúlyok megőrzésével, a médiát gyakran vádolja álhírek terjesztésével. Sokkal inkább érdeklik az üzleti lehetőségek, függetlenül a partner politikai vagy ideológiai beállítottságától. Ilyenformán a lengyelek lettek a NATO Szaúd-Arábiája, annyi fejlett amerikai katonai felszerelést vesznek. A másik tényező az, hogy az Európáért felelős új helyettes külügyi államtitkár alatt számítani kell arra, hogy a földrész középső részén a biztonság kerül az együttműködés középpontjába. Wess Mitchell már könyvet is írt arról, hogy nem kell annyit bírálni ezeknek a kormányoknak a szerényebb teljesítményét a demokratikus irányítás kapcsán, a fő a biztonsági kooperáció Oroszország ellen. A vélemény zene Varsó füleinek, mivel az ország központi helyet foglal el a keleti fronton, a NATO oroszellenes bástyájaként.
Az EU az igazságszolgáltatás függetlensége ellen indított támadás miatt a jövő szerdán be akarja indítani a lengyel kormány ellen az eljárást a 7-es paragrafus alapján, amire még egyetlen tagállam esetében sem volt példa. Oettinger biztos azt közölte, hogy Bizottság – német és francia támogatással – valószínűleg ezt a szankciót fogja javasolni. A szavazati jog felfüggesztéséig azonban aligha jutnak el, mert Magyarország támogatást ígért Varsónak és a jóváhagyáshoz egyhangú határozat kellene. Morawiecki miniszterelnök ugyanakkor változatlanul harcias, azt hangoztatta, hogy országának jogában áll átalakítani a bírósági rendszert. Ami ez esetben azt jelenti, hogy menesztenék a Legfelsőbb Bíróság tagjainak 40 %-át és a politika nagyobb beleszólást kapna a bírák kinevezésébe. Az unió illetékesei közben azon dolgoznak, hogy korlátozzák a közösségi támogatásokat azoknak az államoknak, amelyek nem tartják tiszteletben az EU értékeit. Lengyelország évente 10 milliárd eurót kap Brüsszeltől.
Balog Zoltán kijelentette, hogy az unió nem erőszakolhatja meg a tagállamokat a kvóták ügyében. Az emberi erőforrások minisztere megismételte, hogy az Orbán-kabinet nem hajlandó elfogadni a menedékkérők áttelepítését előirányzó többségi döntést. Szerinte az EU szinte fanatikus módon ragaszkodik az álláspontjához a szolidaritás ügyében. Mint mondta, abban nincs vita Magyarország és Brüsszel között, hogy meg kell erősíteni a szervezetet, csak éppen itt nem diktálhatnak az erősebbek, hanem egyenlő félként kell figyelembe venni minden tagállam véleményét. Mert a menekültek kapcsán született elhatározás hatástalan, érthetetlen, ilyet nem lehet csinálni. És kétséges, hogy végre lehet-e hajtani. Ennél a pontnál a miniszter burkoltan bírálta Németországot a két évvel ezelőtti határnyitásért, hozzátéve, hogy annak következményeit még most sikerült rendbe rakni.
Hogy a magyar kormány miért nem tesz eleget az Európai Bíróság jogerős ítéletének, arra Balog azt válaszolta, hogy a kvótahatározat érvényessége már lejárt, és egyébként is meg kell tárgyalni, mit jelentenek az EU-ban a jogi előírások, melyek azoknak a kihatásai. A riporter ezek után az iránt tudakozódott, akkor miért akar Magyarország még mindig tag maradni az unióban, amire a miniszter azt mondta, hogy jól érezzük magunkat a szervezetben, csupán azon kell változtatni, hogy folyton az erősebb joga érvényesüljön. Egyébként pedig ott kell segíteni, ahol a gondok keletkeznek, nem szabad Európára zúdítani a bajokat. Arra is kitért, a muzulmán világból jelenleg 3 ezren tanulnak magyar ösztöndíjjal, vagyis aki hozzánk jön és tiszteletben tartja a törvényt, valamint a kultúrát, azt szívesen fogadjuk.
Másfajta EU-t tart szükségesnek a vezércikk, miután az állam- és kormányfők a héten szívesebben vitáztak a migrációról, mint a reformokról. Pedig az eredeti terv az volt, hogy a védelmi unió meghirdetésével jelzik: megértettük, hogy át kell alakulni, mert különben nem marad minden a régiben. Az indulatokat Tusk korbácsolta fel, noha levelével ellentétben nem igaz, hogy a közösséget a kvótahatározat osztja meg, hanem a többi közt Magyarország és Lengyelország, amely elutasítja a döntést és nem vesz át egyetlen menedékkérőt sem. Vagyis egyik kormány sem szolidáris, ellenben lábbal tapodja a szervezet humanitárius értékeit. A Tanács elnökének megoldást kellett volna kínálnia, mert különben nyilvánvalóvá válik a kelet-nyugati megosztottság. Ennél is fontosabb azonban, hogy a javaslattal a politikus megakadályozta a sokkal lényegesebb véleménycserét Macron reformelképzeléseiről. Ráadásul Merkel átengedte a terepet a francia elnöknek, noha Berlin áldása nélkül semmi sem lehetséges. A csúcson is csak az időnyerésre játszott, ám ez kevés az EU-nak és a francia vezetőnek is. A szervezetnél elkel minden segítség, hogy ki tudjon keveredni a slamasztikából. Ha nem sikerül, akkor egyre többen csatlakoznak majd a nacionalista és európaszkeptikus körökhöz, azt pedig senki sem akarhatja.
Még egy menekültválságot nem fog túlélni az unió – idéz a lap egy magas rangú kelet-európai diplomatanőt. Majd úgy folytatja, hogy az eheti brüsszeli csúcs ritka élességgel világított rá, milyen szakadék van ez ügyben a Kelet és a Nyugat között. A vita heves, és megy tovább, miközben mindkét oldalnak nyomós érvei vannak. A Nyugat enyhíteni igyekszik az olaszok és a görögök terhein, és úgy gondolja, hogy a kötelező kvótáknak érvényesnek kell lenniük minden kormány esetében, ebből a kötelezettségből egyetlen állam sem vásárolhatja ki magát. A keleti tagok számára viszont a nemzeti szuverenitásról van szó, tehát arról, hogy lehet-e kényszeríteni egy országot, hogy az akarata ellenére embereket fogadjon be. A magyarok, lengyelek és csehek inkább a külső határok védelmét szorgalmazzák. De sok más hatalom sem tett eleget a kirótt penzumnak, köztük is a legutolsók között kullog Franciaország, ám a németek is jócskán elmaradtak a kitűzött számoktól. (Nagyjából 10 ezer menedékkérőt vettek át 27 ezer helyett.)
A német liberálisok elnöke arra hívta fel az EU-t, hogy az a jövőben jobban igazítsa hozzá menekültpolitikáját a tagállamok képességeihez. Lindner arra is figyelmeztetett, hogy a kelet-európai államok évtizedekig be voltak zárva a Vasfüggöny mögé, ezért nincs tapasztalatuk a multikulturális társadalomról, így nem lehet túlzott követelmények elé állítani őket a nyugati, multikulti modellel. Az FDP vezetője szerint engedélyezni kell, hogy más és más formában jelenjen meg a tagországok hozzájárulása menedékügyben: egyesek embereket fogadnak be, mások inkább a külső határok védelmében segítenek. Arról azonban nem tudott mit mondani, mire lesz elegendő az a 35 millió euró, amelyet Budapest, Varsó és Prága ajánlott fel az eheti brüsszeli csúcskonferencia előtt. A politikus úgy ítéli meg különben, hogy a határok megnyitása folytán Németországot is okolni lehet, amiért feljöttek a centrifugális erők az unión belül, és így jelenleg a szervezet egyben tartásáért kell küzdeni.
Prágában kifütyülték a szélsőjobbos európai vezetőket, akik azért gyűltek össze, hogy elítéljék az uniót. A kétnapos hétvégi találkozó részvevőit, köztük a francia Le Pen és a holland Wilderst tiltakozók fogadták, akik azt kiabálták, hogy szégyen, amit produkálnak. Egyben pedig elítélték a populizmust, valamint az idegengyűlöletet. A tanácskozást a városközpont közelében, egy különlegesen megerősített szállodában tartják a nacionalista „Nemzetek és Szabadság Európája” frakció szervezésében, a házigazda pedig a szélsőséges az iszlám- és bevándorlás-ellenes Szabadság és Közvetlen Demokrácia Párt. Felszólalásában a holland EP-képviselő azt fejtegette, hogy az EU-nak még jobban korlátoznia kell a migrációt. Azzal riogatott, hogy 20-50 múlva a Csehországgal szomszédos államokban minden 5. lakos muzulmán lesz, ám ezt meg kell akadályozni. Egyben azzal vádolta meg Brüsszelt, hogy az aláássa a nemzetek függetlenségét a kötelező kvótákkal, és ebben egyetértett vele Le Pen is.
A beszámoló hozzáteszi, hogy a bevándorlás- és rendszerellenes retorika immár a politika vezérfonala lett Csehországban, akárcsak a magyaroknál és a lengyeleknél. Ennek köszönheti győzelmét Babis, aki a kampányban elutasította ugyan a menedékkérők áttelepítésének tervét, ám hiába ígérte, hogy nem működik együtt szélsőjobbos szervezetekkel. Mivel nincs abszolút többsége, immár hajlik a kooperációra a radikálisokkal.
Európai jobboldali populista vezetők azt követelték a prágai találkozón, hogy jelenlegi formájában számolják fel az EU-t. Wilders azt hangoztatta, hogy a szövetség létveszélyt jelent a nemzetállamok számára, Le Pen pedig azt állította, hogy a szervezet teljesítménye katasztrofális. Egyben mindketten állást foglaltak a bevándorlás ellen. Wilders kifejezetten dicsérte a kelet-európai tagok hozzáállását ez ügyben. Mint emlékezetes, a Bizottság perbe fogja Magyarországot, Lengyelországot és Csehországot a betelepítési kvóták elutasítása miatt. Le Pen egyúttal úgy értékelte: a földrész számára igen jó hír, hogy a szélsőséges Szabadságpárt helyet kap az új osztrák kormányban. A jelentés megjegyzi, hogy a fórum színhelyéül aligha véletlenül választották Prágát, mivel az uniós tagállamokon belül Csehországban támogatják a legkevesebben az uniót, mindössze 33 %-nyian. Ugyanakkor jelentősen előretörtek a szélsőségesek.
Holnap lép hivatalba az új osztrák kormánykoalíció, benne a szélsőjobbos Szabadságpárttal, amely Putyin-barát szervezet létére megkapja a külügyi, a belügyi és a védelmi tárcát. Strache, az FPÖ elnöke, aki óv az ország iszlamizálódásától, alkancellár lesz, így várhatóan már csak emiatt is igencsak megkeményedik az ország álláspontja a bevándorlás ügyében. Az októberi választás eredménye rávilágított, hogy Európában milyen mértékben erősödtek meg a populista erők, amelyek elutasítják a fennálló rendet. A leendő miniszterelnök, a mindössze 31 éves Kurz elismerte az uniós partnerek aggályait, de megismételte, hogy Európa-barát politikát kíván folytatni. Egyébként ő is nyíltan bírálja Brüsszel felfogását a migráció ügyében. A minisztériumok elosztásából ugyanakkor az következik, hogy a radikálisok ellenőrzik a biztonsági apparátust. Moszkvához fűződő bizalmas kapcsolatuk várhatóan további homlokráncolást vált ki a nyugati szövetségesek körében, leginkább a titkosszolgálati értesülések átadása kapcsán. Az FPÖ hírhedt arról, hogy történelmi szálak fűzik a nagynémet nacionalistákhoz, ezen kívül gyakran hallat antiszemita kijelentéseket, ellenben próbálja megszépíteni Ausztria náci múltját. Az aggodalmak eloszlatására Kurz a Kancellária hatáskörébe vonta az EU-s ügyeket.
Die Welt
1. A konzervatív újság úgy értékeli, lehet, hogy az új osztrák koalíció hatalomra lépését pár év múlva választóvonalnak tekintik majd az európai menedékpolitikában. Bécs mostantól kezdve várhatóan szorosabb viszonyt ápol Magyarországgal, Lengyelországgal és Csehországgal, és emiatt ez a kötelék még öntudatosabban fog fellépni az EU és Németország menekültpolitikájával szemben. Tusk pontosan látja, hogy Juncker és Merkel elképzelését nem lehet keresztülvinni Közép-Európában. Lehet, hogy Ausztria miatt ezt most már a másik oldal is érzékeli. Mármint hogy az EU keleti fele a bécsi kormányszövetséggel erősebb lett. És a jó beszélőkéjű Kurzzal az oldalán sem azt nem hagyja, hogy meggyőzzék, sem pedig azt, hogy lenyomják. Azt ugyanakkor nem lehet megmondani, hogy az osztrák politikában új korszak kezdődött-e. A Néppárt ugyan veszélyes mértékben teljesítette a Szabadságpárt igényeit, de a közös program nem utal sem forradalomra, sem az ausztrofasizmus újjáéledésére. Mert lehet, hogy az FPÖ egyes képviselői mosdatlan nézeteket képviselnek, de Ausztria stabil demokrácia, amire építeni lehet.
2. Európa tovább tolódik jobbra, miután az új osztrák kormányszövetség a Merkel-ellenes frontot erősíti, benne a visegrádi négyekkel és Dániával. A kabinet elsősorban a migráció ellen kíván harcolni. Bírálók attól tartanak, hogy Ausztria mindenekelőtt a korlátozó menedékpolitikában igyekszik összezárni a sorokat a többi jobboldali vezetéssel. Ez ugyanis nagyobb nyomás alá helyezné a német kancellárt is. Ráadásul az FPÖ sok mindenben ugyanazt képviseli, mint a szélsőjobbos AfD Németországban, de a Szabadságpárt most már a miniszterelnök-asszony tárgyalópartnere is. Az osztrák elnöknek pedig olyan kormánnyal kell együttműködnie, amilyennel soha nem akart. És hiába figyelmeztetett, hogy a Bel- és Igazságügyi Minisztériumot ne egyetlen pártnak adják oda.
