Hovatovább szórakoztató látni, hogyan vergődik a Fidesz-kormány, hogy összehozzon egy icicike-picike kis találkozócskát az amerikai elnökkel.

A dolog még onnan indult, hogy tavaly nyáron, Tusnádfürdőn Orbán Viktor demonstratívan kiállt Donald Trump kampánya mellett, miszerint a republikánusok elnökjelölését meghekkelő politikus külpolitikája lenne jó Magyarországnak és Európának is.

Európa ezzel nagyon nem értett egyet, de Orbán legalább illusztris társaságba került, egyenesen Vlagyimir Putyin és Kim Dzsong-Un mellé.

Aztán az oroszok elintézték Trump győzelmét, és a megválasztott elnök tavaly novemberben felhívta Orbánt, hogy kedélyesen eldiskuráljon vele. A magyar miniszterelnök csak arra nem jött rá, hogy Trump mindenkit felhívott Pakisztántól Dél-Szudánig, nem számít milyen híre vagy jelentősége volt.

De Orbán nagy reményeket fűzött, hogy Trump - a kezdődő barátságukra tekintettel - majd meghívja őt a beiktatására. De Trumpnak az eszébe se jutott.

Pedig ott volt például a román miniszterelnök és házelnök, azaz - ha akarták - a republikánusok felült tudtam emelkedni azon, hogy a beiktatásra külföldi politikusokat nem hívnak (leszámítva Mexikót és Kanadát).

Ezt követően Orbán a müncheni biztonságpolitikai konferencián akart összefutni Trumppal legalább egy közös fotóra. De ez sem sikerült. Trump el sem ment, ezért Orbán is lemondta a részvételt.

Pedig washingtoni emberükkel még olyat is beszéltettek, hogy majd Orbán lesz Trump tanácsadója, a sokat látott, jelentős szereplő, akinek majd az elnök kikéri a véleményét.

Aztán március másodikán Tillerson külügyminiszter felhívta Szijjártót, hogy menjen el Washingtonba, egy konferenciára az Iszlám Állam ellen.

Ezután nyilatkozta a magyar külügyminiszter az AP-nek, amit az MTI idézett, hogy

izgatottan várjuk a közös munkát.

Külön kiemelte a Rex Tillerson és közte, valamint a DJT és Orbán közötti

 pozitív hangvételű telefonbeszélgetéseket.

Ezek szerint nem jött rá, hogy azok nem személyes hívások voltak, Tillerson például Szijjártó mellett 65 kollégáját is felhívta, hogy menjen el a konferenciára. Elképzelhető, mennyire lehetett személyes vagy érdemi egy ilyen beszélgetés, amit nagyüzemi méretekben bonyolít az amerikai külügyminiszter.

Tillerson csak egy részvételi igen akart. Nem túl népszerű az USA manapság, beleértve külpolitikát, föl akartak mutatni egy médiasikert, hogy mekkora koalíciót tudtak összekovácsolni az Iszlám Állam ellen.

Kb. annyi érdekelte őket, hogy az Orbán-kormány jelenjen meg, támogassa Trumpék célját (Szijjártó fel is ajánlott ötvennek több magyar katonát Irakba), ami ezen túl volt, az csak fecsegés, de azt is röviden, mert még rengeteg embert fel kellett hívnia, hogy menjen el Washingtonban biodíszletnek.

Hogy milyen fontos szerepet játszott Szijjártó ezen a konferencián, azt talál jól mutatja, hogy még a hivatalos csoportképre se fért rá:

És ezek után Szijjártó izgatott és várja a közös munkát. És mindezt két - gyakorlatilag automata - telefonhívásra alapozza.

Pedig az mégiscsak feltűnhetne neki, hogy

Trump november óta nem talált alkalmat, hogy fogadja Orbánt,

pedig neki bármikor jó lenne, talán még egy focimeccset is feláldozna érte.

Nemcsak a beiktatásra nem hívták, de az azóta eltelt több mint 2 hónapban se találtak egy félórát, amikor Orbán beugorhatna a Fehér Házba. Sőt, még egy telefonhívás se volt, hogy

Hogy vagy, Viktor? Hogy áll a harcod Abdulékkal, meg a Gyuri bá'val?

Amikor a héten Szijjártó Washingtonban járt, akkor közelébe se engedték a State Departmentnek. Nemhogy Tillerson nem fogadta, mint egyenrangú partnerét, de még egy helyettes államtitkár se, mint Obama idején.

Lepasszolták inkább a Gorka Sebestyénnek, aki úgyis magyar, meg úgysincs semmi fontos dolga, tovább alázva ezzel Szijjártót. Gorkával ugyanis nem volt túl baráti módon szakadt meg a Fidesz viszonya, amikor néhány évig (2002-2007 között) bepróbálkozott a magyar belpolitikába.

Még saját pártot is gründolt, hogy a Fidesznek jobboldali ellenfelet állítson, elképzelhető, hogy milyen

örömmel beszélt foghegyről Szijjártóval egy nagyhatalom képviseletében 

azok után, hogy a Fideszben ugyancsak arrogánsan bántak el vele 10 évvel ezelőtt.

Itt hívnám fel a figyelmet Gorka arckifejezésére a fenti képen. Az elég sok mindent elárul a találkozó kedélyes hangulatáról. Valószínűleg ezért nem említett Szijjártó a pozitív hangvételű telefonhívások mellett pozitív hangvételű találkozót is Trump embereivel.

Nincsenek véletlenek. A diplomáciában különösen nincsenek.

Nézzék csak meg a másik képet, amelyiken a magyar külügyminiszter Jason Greenblattal, Trump diplomáciai megbízottjával látható, és azon Szijjártó kéztartását. Ami különösen akkor szembetűnő, ha a másik szereplő laza tartásával vetjük össze:

Ezek után csak némi túlzással lehetne azt állítani, hogy 

• az Orbán-rezsim valami különös kegyben állna az amerikai kormányzatnál,
• Orbánt vagy küldöncét jelentős, számottevő szereplőnek gondolná, noch dazu a tanácsukat kérné,
• Trump-Orbán viszonylatban egy gyönyörű barátság kezdődött volna el.

Az elnöknek egyéb problémái is akadnak, mint az Orbán-rezsim. A népszerűsége megroppant, naponta csinál magából bohócot, valamint már az az elnökségének legalitása is megkérdőjeleződött, mind az orosz kapcsolat, mind az üzleti érdekeltségei okán.

Az sem teljesen elképzelhetetlen ma már, hogy lemond, hogy megelőzze az alkotmányos vádemelést. Lehet, hogy

hamarabb mond le, minthogy találkozna Orbánnal.

De Szjjártó még izgatottan néz a közös munka elé. Az ember, aki semmit nem ért.