Tegnap este a belvárosban található Gozsdu Udvar környékén, egy padon ülve élveztem a sörömnek hűvös társaságát, amikor odalépett hozzám egy harmincas évei végén járó alak, majd némi aprót kért élelmiszerre. Adtam neki, majd megkérdezte azt, hogy tudnék-e tüzet adni a számára. Vidám pöfékelésünk közben beszédbe elegyedtünk, majd felvetettem számára az interjúkészítés lehetőségét a hajléktalanságról. Ferenc örömmel beleegyezett a beszélgetésbe és annak rögzítésébe, de fotó készítéséhez nem járult hozzá. (Semmi gond, a telefonom úgyis lemerült.) 

Miként kerültél az utcára?

Sajnos nem hálált meg nekem semmit sem az élet. Azért koldulok mert nincsen lakásom, három éve nincsen munkám, pedig a nyolc általánosom megvan, de jelenleg senkinek sem kellek, hiába telik el minden nappalom azzal, hogy állást keresek. Dolgoztam a központi Tescoban, alkalmi munkákból tartottam el magamat, kőműves melón kívül bármit megcsinálok, de ez mintha semmit sem számítana. Mondjuk a pénzemet anyám általában elvette és eldorbézolta. Igaz, három éve meghalt, de munka az nincsen és így pénz sem. Az öcsém a XIII. kerületben lakik, van saját lakása és munkája, de semmiben sem segít nekem annak ellenére sem, hogy anyám azt mondta korábban neki, hogy nekem is legyen a lakásában bármikor hely. Úgy, hogy én magam, a két kezemmel újítottam fel azt a lakást. Sonkád nevű kis, amúgy nagyon szép településen nőttem fel, de oda sem mehetek vissza apám miatt, aki teljesen lepusztította a házunkat. Az sem segített sokat, hogy éveket töltöttem gyerekként intézetben. Látod, bátyja? Ez a baj.

Hogyan lehet kibírni ezt a helyzetet?

Bátyja, megmondom neked a tiszta őszinteséget: a legtöbb csöves részeges, így engemet is annak hisznek. Nem mondom azt, hogy én nem iszogatom, de normálisan csinálom, nem ütöm magamat totálkárosra, nem verekedem, soha nem is tettem. Egyszer itt a Gozsdu Udvarban mondjuk megütött az egyik biztonsági, de nem vettem fel a dolgot. Rendszeresen tisztálkodom is, nem vagyok büdös és koszos. Nagyjából 3000 forint jön össze naponta, ebből eszem és állom a cigimet, én valóban csak a betevő falatért kéregetek. Bár cigánygyerek vagyok és ezért nagyon sokan lenéznek, de én tisztelem az embereket, teljesen mindegy az, hogy milyen származásúak. Itt a hetedik kerületben sok lakos tudja is ezt rólam, ha tehetik, ruhával, cipővel is kisegítenek. Maga a csövesség egy nagyon rossz érzés, de bevallom neked őszintén, sajnos már eléggé otthonosan mozgom benne. Örülnék annak, ha lenne egy normális tető a fejem felett, mert egyedül vagyok, semmilyen párkapcsolatot nem tudok kialakítani.

Megütött egy biztonsági? Ilyenkor mit tudsz tenni, kihez fordulhatsz jogorvoslatért? A rendőrséghez?

Bátyja, nem vagyok én olyan ember. Megmondom neked az őszinteséget, soha nem volt összetűzésem a törvénnyel, de nincsen arra szükségem hogy kijöjjön a rendőrség. Mondjuk egyszer volt olyan, hogy alszom az egyik padon, erre felkeltenek a rendőrök, igazoltatnak és közlik, hogy ötvenezer forintra vágnak meg. Hülyék ezek? Ha lenne ötvenezer forintom, nem egy padon aludnék. Mondjuk az volt a szerencsém, hogy az egyik szórakozóhelynek a kamerája vette a dolgot, mert mondta az egyik, nem tudom milyen rangban lévő járőr, hogyha nem lenne felvétel, kiszállt volna a kocsiból és összevert volna.

Valóban megtették volna?

Amelyik mondta, abból ki is néztem a dolgot. A társa egy fiatal gyerek volt, aki mondta neki, hogy hagyjon már békén. Megírták a csekket és elmentek. Ezt leszámítva amúgy, nem volt semmi gondom a rendőrökkel úgy általában.

És a többi hajléktalannal?

Elkerülöm őket. Nem azt mondom, hogy mindegyik rosszakaratú ember, mert nem így van. De azért nem akarok velük összetűzésbe keveredni. Sok közülük meglopja a társát, csal, hazudik és akár rosszabb dolgokat is csinálnak, de ilyenek az emberek, még a politikusok is. A csöveseknek a jó része állandóan részeg és piszkosak is. Bátyja, én nem nézek le senkit, de nem értem azt, hogy miért nem lehet tisztálkodniuk? Mindegyiknek meglehet rá a lehetősége. Egyszer leszólítottam egy embert az utcán egy kis apróért, erre mondta hogy csak akkor ad, ha megszagolhat. Nem akartam belemenni, de ez őt nem érdekelte, megszagolta a ruhámat. Erre azt mondja, hogy nem ad nekem pénzt, mert nem vagyok csöves, nincsen olyan szagom. De azért mert valaki az utcán él, nem szabad elveszítenie az emberségét. Persze az élet ilyen, nem egyforma. Mindenkinek mást hozhat.

Neked mit hozhat még az élet?

Megmondom neked teljesen őszintén, én hiszek a Jóistenben és szeretném ha megadná azt, hogy legyen egy gyerekem egy normális nőtől. Szeretetben, boldogságban nevelném fel őt. Nekem más nem kell, csak erre vágyom.

Beszélgetésünk végén meghívtam egy gyros tálra, majd párszáz forinttal kisegítettem Ferencet, aki eltűnt az éjszakában. Remélem, végre meghálál számára valamit az élet: sokkal bölcsebb, jóindulatúbb személyt ismertem meg benne, mint sok, amúgy nem hajléktalanban. Azért vigyázzunk magunkra, becsüljük meg azt, amit adott számunkra az élet. Elvégre hajléktalan mindegyikünk lehet, miniszterelnök nem.