- A Néppárt alighanem jobban járna, ha eltávolítaná soraiból a Fideszt, ám akkor Orbán becsatlakozhat a szélsőjobbhoz (előbb-utóbb összenő, ami összetartozik...) ;
- A populisták még nagy kerékkötők lehetnek az Európai Parlamentben, már ha sikerül közös vonalat találniuk a nemzeti önzés alapjáról;
- Az ellenzék és a választók között próbál közvetíteni az újonnan alakult Magyarország Mindenkié, amelynek vezetőjét a lakájmédia Soros bábfigurájának minősíti.
Manfred Weber ugyan azt sürgette vasárnap, hogy szerződést kell kötni az antiszemitizmus ellen, csak épp a bírálói szemére vetik, hogy az általa képviselt konzervatív pártcsalád védelmezi Orbán Viktor zsidóellenes hozzáállását. Az EPP bizottsági elnökjelöltje arra szólított fel, hogy az Európai Parlament küldjön egyértelmű jelzést: az antiszemitizmusnak nincs helye a földrészen. Szükségesnek tartja a fellépést a jelenség ellen Timmermans is, aki szociáldemokrata színekben szeretne Juncker utódja lenni.
A kérdés politikai aknamezőt jelent a Néppárt számára, éspedig elsősorban Orbán miatt, aki fő ellenségének tekinti Soros Györgyöt, és akit gyakran vádolnak zsidóellenességgel. Két éve kiállt a hírhedetten antiszemita Horthy mellett, aki Hitler szövetségese volt. Most pedig kampányt indított Juncker és Soros ellen, az EU-t pedig azzal támadta, hogy az összeesküvést sző, így akarja rákényszeríteni migrációs politikáját Magyarországra. Emiatt többen, köztük a Bizottság mostani, és egyik korábbi elnöke, Herman van Rompuy is szükségesnek nevezte, hogy távolítsák el a Fideszt a kereszténydemokraták soraiból.
A német üzleti körök lapja szerint a Néppártnak meg kellene válnia Orbán Viktortól, ám ez nem is olyan egyszerű. Mindenesetre a vita rosszkor jön a konzervatívoknak, habár a magyar vezető már régóta sokakat idegesít a CDU-ban, ám nem könnyű túladni rajta. Az ügy kampánytéma lett a választások előtt 3 hónappal, és még veszélyes lehet az EPP számára. Főleg a német kereszténydemokraták sokáig már nem tűrhetnek meg a frakcióban egy olyan tömörülést, mint a Fidesz. A pártnak, a CSU-val közösen kezdeményeznie kellene a kizárást, bár az sok tekintetben nehéznek ígérkezik. Hiszen idáig az EU-ellenes megnyilatkozások dacára a keblükre ölelték. És a bajor keresztény szociálisok körében továbbra is sok híve van.
Az esetleges elhatárolódás esélyt jelent, hogy az uniópártok kisebb támadási felületet kínáljanak az EP-választás előtt, miután főlek az SPD, a Balpárt és a környezetvédő mozgalom kifogásolja az évek óta tartó szoros és kritikátlan viszonyt Orbánnal. Tekintve, hogy milyen erővel robbantak ki most az ellentétek, nem venné ki jól magát, ha a két kereszténypárt megelégedne azzal, hogy kinyilvánította visszatetszését. Ám az ügy alkalmas arra, hogy még inkább megossza őket, hiszen a CSU egyik nagyágyúja, a Bundestag alelnöke máris az eltávolítás ellen foglalt állást. Weberre pedig mind nagyobb nyomás nehezedik.
A vita feltárja a szövetség egyik politikai gyengéjét. Az európai választási hadjárat minden eddiginél jobban egymás ellen fordítja az unió híveit és ellenfeleit. A keresztény tábor, amely még mindig a Merkel-féle migrációs döntésekkel foglalkozik, bénultnak tűnik. Az EPP alapvetően EU-párti erőket tömörít, leszámítva a nemzeti-populista Fideszt. A jelek szerint a menekültkérdésben Orbán úgy gondolja: azt csinál, amit csak akar. Ennélfogva Kramp-Karrenbaurnek és Södernek, a két német konzervatív pártvezérnek hamarosan meg kell mondania, meddig kívánnak elmenni. Ha szabadulnának a magyar párttól, akkor júniusban azt kell szorgalmazniuk, hogy Orbán nélkül jöjjön létre az új, néppárti frakció. Ám ha nem, akkor továbbra is el kell viselniük a politikust.
New York Times/Washington Post/Yahoo/AP
A májusi választás egész Európában gyökeresen megváltoztathatja a politikát, kezdve azzal, hogy Orbán Viktor a saját pártcsoportjához tartozó Junckert támadja, amit a Bizottság elnöke jóformán fel sem tud fogni, hiszen elvileg együtt kellene megvívniuk az erőpróbát. Ez a politikai testvérharc áll az előtérben az EU-ban, amely számára fordulópontot jelenthet a választás. Nagy, hagyományos pártok sorvadásnak indulhatnak, ugyanakkor több befolyáshoz juthatnak ily módon szélsőséges, populista erők, amelyek homokot szórhatnak az unió politikai gépezetébe. Nem kizárt, hogy a Fidesz leválik a Néppártról és a közép helyett inkább a széleket erősíti majd. A liberálisoknak Babissal, a szociáldemokratáknak a román tagpárttal van meg a maguk baja. De sehol sem tapasztalni olyan tűzijátékot, mint kereszténydemokratáknál.
Orbán az évek során bevándorlás-ellenes populista lett, aki illiberális társadalmat akar, tekintélyelvű vezetéssel, ami egyre élesebben eltért a konzervatív értékektől. A bili az utóbbi egy hónapban a Juncker elleni plakátkampánnyal borult ki, amit az osztrák kancellár elfogadhatatlannak minősített. Kurz hozzátette, hogy a Néppárt jelentős részénél értetlenségbe ütközött az akció. Így most a pártcsalád azon tanakodik: kihajítsa-e a magyar vezetőt, függetlenül a következményektől, vagy inkább próbálja meg a grabancánál fogva visszatartani, hogy ne tudjon összeállni más, EU-ellenes populistákkal?
És mindez akkor történik, amikor az Európai Parlament jogköre minden eddiginél szélesebb, viszont a nagy pártok kilátásai nem éppen rózsásak. Ezzel szemben a jobboldali nacionalisták elvihetik a helyek több mint negyedét. Ha egyesülnek, akkor a 2. legerősebb frakciót alkothatják. A populisták és a szélsőségesek idáig a hangerővel és megdöbbentő retorikájukkal vétették észre magukat Strasbourgban, de ha feljönnek és összefognak, akkor befolyással lehetnek a döntéshozatalra és megtámadhatják Macron tervét a szorosabb unió ügyében. Ha így alakulna, az muzsika lenne Orbán füleinek, viszont vereség Junckernek.
Le Pen azon van, hogy egyesítse a többi populista pártot az EP-választás előtt, noha egyik-másik közülük bizalmatlan az elképzeléssel szemben. Az érintett mozgalmak a jövő hónap végén összegyűlnek Milánóban, mégpedig azzal a céllal, hogy a nagy koalíció alakuljon a francia Nemzeti Gyűlés és az olasz Liga között a következő Európai Parlamentben. Az azután magába foglalná az euroszkeptikus mozgalmakat, amelyek idáig három frakcióban működtek. Csakhogy még így is messze lennének a többségtől. Annál is inkább, mert kevés megfigyelő szerint valószínű, hogy a Fidesz ott hagyná a Néppártot. Le Pen és Salvini ugyan hónapok óta próbálják a maguk oldalára állítani a magyar miniszterelnököt, ám az sosem állította, hogy szövetségesük volna.
Ezzel együtt biztosnak látszik, hogy a nacionalisták előretörnek. Ám meglehetősen megosztottak, stratégiailag és politikailag, egyaránt, azon kívül általában nemigen van kedvük összeállni másokkal. Továbbá a Nemzeti Gyűlésnek rettenetes a híre külföldön, úgy hírlik, hogy a PiS és az AfD politikai és elvi megfontolásokból nem hajlandó vele összebútorozni.
A most megalakult Magyarország Mindenkié mozgalom egyesíteni akarja az ellenzéket, mert attól tart, hogy pártállam alakul ki. Márki-Zay Péter vezetésével katalizálni igyekszik az egységet. A lap idézi a hódmezővásárhelyi polgármestertől, akinek városa éveken át a Fidesz egyik erődjének számított, hogy létrejött az összefogás, amitől retteg a hatalom. Közölte továbbá, hogy január óta már 4 ezren csatlakoztak hozzájuk, 600 településen vannak jelen. A mozgalom nem kíván párttá válni, célja az, hogy hídként működjön a pártok és a választók között. A kormánypropaganda szerint Márki-Zay csupán gyalog a sakktáblán és Soros mozgatja, aki Orbán első számú közellenségének számít.
