- Ha májusban netán szavazhatnak a britek is, az nagyon megdobhatja az EU-ellenes erőket, viszont az jó, hogy Merkel és Macron figyelmeztette a populistákat: hátrébb az agarakkal!
- Olaszországban Macron ugyanarra szolgál, mint nálunk Soros György, de Orbán Viktor ez utóbbi tény miatt is szélsőjobbos
- Kelet-Európa nagy pénzeket kap Nyugattól, majd a nevetségesen alacsony adókkal idecsábítja a legnagyobb nemzetközi konszerneket, amit a gazdag szövetségesek cseppet sem vesznek jó néven.
A Brexit zűrzavara közepette taktikát vált az EU többi ellenfele és Brüsszel számára most már az a feladat, hogy megvédje a szabályokra épülő együttműködési rendszert. A nacionalista politikusok szemében ünnepelni való a brit kiválás, Juncker ellenben tragédiának nevezte azt. A képhez hozzátartozik, hogy a válás angol kormányzati szakemberek szerint igencsak megviseli majd a szigetország gazdaságát, a számítások legfeljebb a mértéket tekintve különböznek. Viszont a politikai megrázkódtatást megérzi majd a szervezet is, amely még mindig a pénzügyi és migrációs válság következményeivel küszködik. Ez még akkor is így van, ha a 27-ek egységbe tömörültek Londonnal szemben, ennélfogva nem kell tartani dominóhatástól.
Változást jelez, hogy Franciaország, Németország és a Bizottság a reformokat elsősorban az euróövezetben kívánja végrehajtani és kevéssé törődik azokkal az államokkal, amelyek kívül maradtak. Ugyanakkor fontos fejlemény, hogy előretörtek a populisták és várhatóan jól szerepelnek a májusi európai választásokon is, ám ezzel párhuzamosan erősödött az EU támogatottsága is. Az euroszkeptikus pártok immár nem kérdőjelezik meg országuk tagságát, hanem próbálják azt átalakítani, liberális demokráciából az autoriter vonásokat mutató államok összefogásává. Brüsszelnek most velük szemben kell fellépnie, legyen szó a migrációról vagy a tekintélyelvű magyar és lengyel eltolódásról.
A nemzetközi feltételek nem kedveznek az európai integrációnak, ezért az a jövőben nem tudja majd a kellő mértékben befolyásolni a világkereskedelmet.
A vezércikk igen fontosnak nevezi, hogy a német-francia együttműködés hivatalos megerősítésével a két ország jelzést kívánt adni az erősödő európai populizmus ellen, mert ez esélyt kínál az EU számára is. Az Aachenben aláírt dokumentumok persze messze nem oldják meg az unió összes gondját, de nem azt hangoztatják, amit a magyar, olasz vagy brit kormány, hogy ti. az ő országuk mindenek előtt. Hanem azt, hogy együtt tudunk túljutni a nehézségeken, közösen vagyunk erősek. A németek és a franciák sok területen járhatnak elöl jó példával az ügyben, miként kell eltávolítani az útból az akadályokat az egységes Európa és szorosabb unió felé. Azt is igazolhatják most, hogy már jól működik a Berlin-Párizs motor.
De a sikerhez az is kell, hogy az együttműködés összhangban legyen más szereplők kezdeményezéseivel. Így működőképes migrációs politikára van szükség, és véget kell vetni a gazdasági bajoknak. Ám ha nem sikerül rövidesen tisztázni az ellentéteket a Nyugaton belül katonai és kereskedelempolitikai kérdésekben, akkor az EU nemsokára csakis magára támaszkodhat ezeken a területeken. Jó lett volna, ha éppen ennek érdekében a Merkel-kormány már előbb Macron oldalára áll, de itt a német szociáldemokraták köptek bele a levesbe.
Az olasz koalíció vezérei a francia elnököt találták meg, hogy jó populista módjára, a hazai nacionalizmus feltüzelésére belőle csináljanak külső ellenséget, és ily módon szavatolják a maguk számára a jó választási eredményt. Csak az a kérdés, mit találnak ki a római stratégák, amivel még tovább provokálhatják Franciaországot. Lehet, hogy nem kívánatos személlyé nyilvánítják Macront? Nem tudni, de az biztos, hogy a támadások folytatódnak ellene, de Párizs ideális célpont, mert a két kormány érdekei bőven ütköznek. Az olaszok pl. joggal érzik úgy, hogy a franciák magukra hagyták őket a menekültkérdésben. Ám Salvini és Di Maio elsősorban az érzelmeket igyekszik felkorbácsolni. Ezért sokszor személyében mennek neki az államfőnek, méghozzá olyan stílusban, ahogyan az szövetségesek között nem szokás.
Macron gyűlöletes figura lett a két populista számára, mert sok mindenben éppen az ellentétüket testesíti meg. Erősíteni kívánja Európát, konstruktív együttműködésre törekszik Brüsszellel és Berlinnel, továbbá egyértelműen állást foglal az olyan újnacionalista uralkodók ellen, mint amilyen Putyin is. Ezzel szemben Salvini áradozik az autokrata orosz vezetőről és Orbánról. Azaz itt az a két irányzat feszül egymásnak, az európai polgárok lelkéért harcolva: a szabadelvű-európai tábor és a tekintélyelvű-nacionalista kör. Májusban összecsapnak, Róma most éppen arra készülve fegyverkezik.
A lap vezető kommentátora úgy értékeli, hogy Orbán Viktor szélsőjobbos, mivel a „ tiszta”, keresztény, magyar nemzet ideológiáját terjeszti, aláássa a demokratikus intézményeket, illiberális demokráciát akar és kemény, antiszemita kampányt folytat Soros György ellen. Hasonszőrű a lengyel PiS, valamint az olasz Liga is. Hogy azután az osztrák koalíció kisebbik pártja, az FPÖ szélsőséges vagy csupán jobboldali-populista, azt nehéz megmondani. Az biztos, hogy annak idején volt nácik alapították volt náciknak. Ám vezére, Strache egy éve a legkeményebben szélsőséges fiatal tagok előtt elítélte a zsidóellenességet, valamint a nemzeti szocializmust. Utóbbit többször is megerősítette. Ezzel párhuzamosan kizárták és a közhivatalokból is eltávolították azoknak a jó részét, akik a párt holdudvarában fogékonynak mutatkoznak a náci tanok iránt. De ettől még bőven vannak ilyen megnyilatkozások. Azon kívül az érintettek rendre újra felbukkannak a Szabadságpárt háza táján.
Ebből a szempontból igen fontosak a párthoz kötődő és annak utánpótlási bázisául szolgáló szélsőséges diákszervezetek, amelyek holnap tartják báljukat, úgy hogy megint nagy balhé várható Bécs belvárosában. Azon kívül mostanában felhívta magára a figyelmet az FPÖ-s belügyminiszter, aki a menedékkérők elleni kemény intézkedésekkel szembemegy az Emberi Jogi Konvencióval, valamint a jogállammal is. Mindent egybevéve ezek után azt lehet mondani, hogy a pártnál megtalálni mind a jobboldali populizmus, mind a szélsőjobboldaliság jegyeit. Csak megtanulta, hogyan kell utóbbit az előbbi eszközeivel elfedni. Vezetői most már nem szeretnék, ha Ausztria otthagyná az EU-t. Azt hajtogatják, hogy másfajta unióra van szükség. De a lényeg: az erősen jobbos pártok egészen mást vallanak a politikai és társadalmi rendről, mint a liberális demokrácia hívei.
Olaszországtól Magyarországig, az EP-választásokra készülődnek a nacionalisták, és ehhez szövetségeseket keresnek az euroszkeptikusok soraiban az általuk begyepesedettnek tekintett liberális elit ellen. Ám lehet, hogy most támogatást kapnak olyan helyről, amelyre nem is számítottak: ha csúszik a Brexit, a csalódott britek is voksolhatnak és ők egy sor EU-ellenes képviselőt küldhetnek Strasbourgba. Akár 73 Nagiel Farage-t. Moscovici, francia biztos ezt úgy fogalmazta meg Davosban, hogy a májusi erőpróba azért kényes, ha nem veszedelmes, mert erősödnek a populisták. Most először van arra esély, hogy az unióellenes erők sokan lesznek, így blokkolhatják majd a mindennapi munkát. A nacionalistáknak a migráció ügyében ellenzik a közös bevándorlási politika java részét, és megvan a maga vitája Brüsszellel az olasz, a lengyel és a magyar kormánynak is. Salvini és Orbán több nemzeti hatáskört akar a németek és franciák által támogatott szorosabb integrációval szemben.
A kommentár szerint az az állam, amely milliárdosoknak árul útlevelet, saját magát nem veszi komolyan. Az elemzés annak kapcsán látott napvilágot, hogy a Bizottság kifogásolja a bolgár, ciprusi és máltai gyakorlatot, mármint hogy ott jó pénzért állampolgársághoz juthatnak tehetős külföldiek. A vásárlók számára azért vonzó a lehetőség, mert ily módon utána bármelyik uniós országban lakhatnak, dolgoznak, alapíthatnak vállalkozást. Bulgáriában ehhez legalább egymillió eurót kell invesztálni, egyéb feltétel nincs. Szimpla üzlet az egész. A három államban az utóbbi 10 évben 6 ezren szereztek ily módon „arany útlevelet”.
Viszont ha egyes államok kétes alakokat fogadnak be, akkor ez érinti a többi ország biztonsági érdekeit. Ezzel együtt Brüsszel csak mérsékelten támadja a rendszert, mivel ötéves vizsgálat után nem terjesztett elő bizonyítékokat arról, hogy voltak visszaélések. Azon kívül a honosítás nemzeti hatáskörbe tartozik, végül pedig mert a módszert a 28 kormány közül immár 20 alkalmazza, mégpedig úgy, hogy tartózkodási engedélyt árul vagyonos idegeneknek, egyes esetekben akár pár százezer euróért, gyorsított eljárással. Felmerül a pénzmosás gyanúja is. Ám az állampolgárság mindig kötelező viszonyt jelent az ember és az állam között, de sokat elárul egy ország önértékeléséről, ha az a szóban forgó jogokat olyanoknak adja el, akikhez a világon semmiféle kapcsolat nem fűzi.
FAZ
Kelet-Európa valóságos adóparadicsom, a társasági kulcsa jóval alacsonyabb, mint Nyugaton, de épp ezért ezekben az országokban stabilak az állami pénzügyek. Az európai zöldek egyik tanulmánya kimutatta, hogy a nemzetközi konszernek a földrészen sokkal kevesebb nyereségadót fizetnek, amint amennyit a törvény szerint kellene, és különösen igaz ez a keleti végeken. Az EU átlaga 22 %, a 11 keleti tag esetében azonban ennél alacsonyabb. A ranglistát Bulgária vezeti – 10 %-kal, utána a 11 %-os Magyarország következik, ami úgy jön ki, hogy az Eurostat a 9 %-os kulcshoz hozzávette a helyi közterheket is. Németországban ellenben összesen 30 %-ot kell fizetniük a jól gazdálkodó cégeknek.
A mannheimi Európai Gazdaságkutató Központ a tényleges adókat tekintve a bolgárokat teszi az első helyre, mindössze 9 %-kal, utána Magyarország, Ciprus és Litvánia a sorrend. Így a térség valóságos adóparadicsom. A közpénzügyek pedig azért vannak olyan jó állapotban, mert az alacsony adó vonzza a külföldi vállalatokat, ami persze nyomást gyakorol a szomszédos nyugati államokra, mármint hogy ők is vigyék lejjebb a kötelezettségeket. Viszont dühöngenek az EU nettó befizetői, mert sok pénzt adnak a keleti infrastruktúra fejlesztésére, ám az ottani kormányok igencsak kedveznek a cégeknek.
A német liberálisok főtitkár asszonya visszautasítja, hogy bizonyos értelemben a magyar kormány 5 hadoszlopa volna Németországban. Előzőleg a Spiegel három oldalon tételesen bizonyítja, hogy Beer és férje, aki sokáig dolgozott a Kereskedelmi és Iparkamara képviseletében Budapesten, meglepően leplezetlenül védelmezi az Orbán-rezsimet. Ideértve, hogy igencsak kíméli, sőt védi azt, amikor másutt a jogállam megsértését kifogásolja. De még azzal is megpróbálkozott, hogy befolyásolja saját pártját a magyar vezetés érdekében. A mindössze 8 soros válasz azt hangsúlyozza, hogy a politikus, akit vasárnap elvileg az FDP listavezetőjévé választanak az európai választásokra készülve, nos, hogy ő csupán nem szeretne elfelejteni, milyen sokkal járult hozzá Magyarország, Lengyelország és Csehország a német egységhez. Azon kívül rokonszenve a magyaroknak és nem a hatalomnak szól. Az újság ugyanakkor megjegyzi, hogy Beernek ennél többel is ki kell rukkolnia, ha pártja részéről el akarja kerülni a büntetést.
