Történelemhamisítás, újfasiszta induló és az ukrán-magyar alapszerződés felmondására, Kárpátalja visszafoglalására tett utalás a központi állami ünnepségen.

Nemzeti pátosztól dagadozva kezdődött, és kampánybeszédként végződött Orbán Viktor beszéde a Schmidt Mária Terror Háza nevű intézményénél összegyűlt, zömében nyugdíjasokból álló párezres közönség előtt.

A Fidesz elnöke már a jövő májusi európai parlamenti választásokra hangolta a közönségét, amikor is a globalista, spekuláns, bevándorláspárti, multikulturális olvasztótégelyt és egységes európai birodalmat akaró erők állnak szemben a (szerinte) öröktőlvaló nemzetek különállását védőkkel.

A voltaképpen apropót, a diktatúra elleni lázadást alig többel intézte el, mint hogy

a kommunista diktatúra alatt éltünk, ahogy tudtunk.

Azt már nem tette hozzá, úgy tudtak élni, hogy egészen azonosultak vele és beépültek a rendszerbe:

az apja párttitkár volt, ő maga meg az iskola élkommunistája: gimnáziumi KISZ-titkár.

A történelem teljes meghamisításának újraértelmezésének gondolatát a Fidesz elnöke előtt az LMP tulajdonosa, Schmidt Mária alapozta meg, aki  a bősz kommunistázása közepette azt bírta állítani, hogy

az 1989-es rendszerváltás antikommunista forradalom volt.

Ami legalábbis érdekes interpretációja egy tárgyalásos folyamatnak, amikor a legitimáció nélküli állampárt megegyezett a szabad választások kiírásáról a szintén legitimáció nélküli ellenzéki társaságokkal. Ahol ráadásul a frontvonalak sem voltak kifejezetten élesek: az antikommunista forradalom mostani hangoztatóinak oldalán tűnt fel később a kommunista tárgyalófél legerősebb alakja, Pozsgai Imre vagy Szűrös Mátyás. (Nem beszélve a választásokon rendre a Fideszt segítő Thürmer Gyula kommunista pártjáról, akinek a nemrég meghalt fia is a kormánypropaganda fizetési listáján volt.)

A központi ünnepségnek nemzetközileg a 2 legjelentősebb üzenete volt.

• Az egyik: betétdarab alatt az Avanti Ragazzi di Budapest kezdetű olasz neofasiszta induló szólt, ami mostanság az SS Lazio focicsapata szintén szélsőjobboldali szurkolóinak kedvence. Üzenet az európai politika jobbszélének.
• A másik: a magyar állam központi ünnepségén látta jónak Orbán súlyt adni egy kárpátaljai szónok (Orosz Ildikó, a beregszászi főiskola rektora) azon véleményének, hogy a helyi magyarok állítólagos megfélemlítésével, üldözésével, kollektív jogainak elvételével Ukrajna felmondta az 1992-es, még az Antall-kormány alatt, de a kormánypárti képviselők jelentős részének tiltakozása mellett, az ellenzék támogatásával elfogadott ukrán-magyar alapszerződést.

Mint az közismert, annak lényege az aktuális magyar-ukrán határ tiszteletbenntartásának, az egyértelműen ruszin-ukrán többségű Kárpátaljáról való magyar lemondás deklarálása volt. Most viszont a magyar központi-állami ünnepségen, a miniszterelnök beszédét megelőzően üzenték meg Kijevbnek, hogy az Orbán-rezsim - szerintük Ukrajna lépéseire adott válaszként -

már nem tekinti magára nézve kötelezőnek az alapszerződést, nem mondott le Kárpátaljáról.

Vagy legalábbis annak egy részéről, a jelentős magyar lakossággal rendelkező beregszászi járásról.

Ez egy elborult elmével tett ajánlat Orbántól Kijevnek: ha nem akarnak magyarokat Kárpát-Ukrajnában, ő szívesen átveszi őket, de csak azzal a területtel együtt, amin élnek.

A híresztelések makacsul tartják magukat évek óta, hogy Vlagyimir Putyin többször felajánlotta már Orbánnak, hogy csatolja el Kárpátalját.

Tkp. egy másik ország területét osztogatta, mint anno Hitler. Továbbá az indoklás is hasonló volt, mint a náci diktátoré Csehszlovákia feldarabolásakor, 1938-ban: az etnikai kisebbség védelme. Ugyanerre hivatkozva vonul be amúgy Horthy hadserege is a Délvidékre 1941-ben: a náciknak - ahogy most Putyinnak - érdekében állt egy apróbb konccal megosztani a felelősséget az általuk megtámadott ország feldarabolásáért. (De lásd még az 1939-ben Hitler és Sztálin között kötött paktumot Lengyelország felosztásáról.)

Orbán eddig ellenállt Putyin ajánlatának, amibe amúgy az ukrán állam se mehet bele, és ami ellen az Egyesült Államok akár katonailag is készen áll fellépni. Hogy most mi vitte rá a magyar autokratát erre a lépésre, egyelőre még találgatni se nagyon lehet. (Nyár elején már történt erre utalás, amikor a kormány félhivatalos lapjában Raffay Ernő az elcsatolt területek orosz segítséggel történő visszafoglalását szorgalmazta. Akik akkor ezt a közismert szélsőjobboldali történész magánvéleményének tekintették, most már beláthatják: a kormánypropagandában semmi nem történik véletlenül.)

Orbán október 23-ai beszéde feltűnően visszafogottra és laposra sikerült. A liberális, muszlim, iszlám vagy migráns, Macron, Merkel, orosz szavakat egyszer se ejtette ki, a bevándorláspártit és Sorost is csak egyszer. De nem beszélt a kereszténységről sem. Láthatóan nem akart újabb frontot nyitni, csak hozta a kötelezően várt nemzeti pátoszt, ami átfordult az EP-választás kampánybeszédébe.

Az állami ünnepség legfontosabb üzenete azonban nem Berlinnek, Washingtonnak vagy Brüsszelnek szólt. Mégcsak nem is saját híveinek vagy szavazóinak: azt minden valószínűség szerint Kijevbe címezték.

• Ami talán csak újabb kísérlet egy fehérházi meghívó kizsarolására.
• De az is lehet, hogy komolyan gondolja, mert bízik Putyin segítségében.

Hogy a konfliktus rendezését nem szolgálja a fenyegetés, az teljesen bizonyos. Ha 2 állam közötti rossz viszony erőszakba torkollik, abból Magyarország semmiképpen nem jöhet ki jól. De a legrosszabb egészen biztosan azoknak lesz, akik érdekeire hivatkozással történik: a kárpátaljai magyaroknak.

És ezek után Orbán képes volt azt állítani, hogy a magyar nem hazardírozik a szülőhazájával. Pedig dehogynem, éppen azt teszi.