Egy különösen sötét és szeles éjszaka, kihasználva azt az időt, amíg a határ védelmére kirendelt katonaság az esti politikai oktatás keretében kötelezően az állami Magyar Televízió híradóját nézte és az őrmester utasítására egyszerre köpött ki, amikor migráns jelent meg a képernyőn, két ravasz nihilista átmászott a kerítésen.

De micsoda nihilisták voltak ezek. Az egyiknek rondább volt a képe, mint a másiknak. Elálló, nagy fülek, görbe orr, bütykös kéz, ritkás szakáll. Az egyik ráadásul kiköpött úgy nézett ki, mint egy hajléktalan. Pedig akkor már régen nem éltek az országban hajléktalanok, talán csak elfeledett tömlőcök mélyén vagy a világ eldugott részein, ahová a királyi várból, biztosan nem lehetett ellátni. Ugyanis a kedves kis vezetőnek a halála volt hajléktalan magyar zember.

De mondom, nem is zemberek voltak ezek, hanem kénköves szagú, a pokol legmélyebb bugyrából szalajtott, a gonosznál is gonoszabb nihilisták.

Ezek a pokolfajzatok csak akkor tudtak elmosolyodni, ha az óvodában répafőzelék vagy, ó istenem el ne hagyj, karalábéfőzelék képezte az ebéd tárgyát. Ezeknek az okozott örömet, ha a nyugdíjpostás az első kocsmában beugrott az öregek pénzecskéjével és tizenkilencre lapot kért, mire tökfilkót vagy tizest kapott.

Ezek elterjesztették becsületes fideszes képviselőkről, hogy harminc negyven százalékot simán visszakérnek a beruházásokból, vagy hogy hűbéresük magángépén röpködnek szotyit köpködni. És hogy mégse ez se legyen elég, a kisleányok copfját is meghúzigálják gyakran.

Mondom hát, nagyon rusnya egy nihilista társaság volt ez, afféle előörs. Amelynek célja az ország lejáratása, csak úgy szórakozásiból, mert amúgy minden a legnagyobb rendben ment itt a Wass Albertektől ölelt kis országban.

Az egyikük például belebújt a mindig higgadt és megfontolt diplomata hírében álló külügyminiszterbe és onnan kiáltott ki egészen elváltoztatott szijjártói hangon, hogy Soros-Soros-Soros. Soros hajléktalannak öltözve álruhában a Blahán riogatja a szegény keresztény Magyarországot. Ugyanitt szűzleányok vére átvehető.

A másik betyár erre meg nem a nemzete által szeretve tisztelt kis kedves vezetőbe bújt bele és onnan mondta, hogy ez a Sargentini komenista, hülye, csúnya a zöld pulóvere és nem mos kezet a WC használat után.

Ezen aztán mindenki nagyot nevetett az országban és a két csirkefogó nihilista egyből lebukott, mert mindenki tudta a nép legegyszerűbb gyermeke, de még Németh Szilárd is, hogy ilyet a kis kedves vezető, kinek kőbányákban megfáradt apja inkább volt párttitkárnak mondható, mint bármi másnak, vagy éppen maga a kis kedves vezető, aki mégiscsak a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai köz volt sorolható – naná, hogy belülről bomlasszon, de akkor is – sose mondana ilyet. Csak ha valaki belébúj.

A két liberális lelkű nihilista pedig csak nyomult tovább. Miközben az egyikük ráadásul arab vagy néger volt, a másik meg, mondanom sem kell, hogy a saját nemét szerette. Minket persze ez nem zavar, csak úgy szóvátesszük, hogy a Soros – értik a soros – közlésből ez ki ne maradjon.

Szóval a két kurafi – régen hárman voltak, de a harmadik megbukott a CEU-n a gendervizsgán, ezért nem jöhetett – besompolygott egy nagy nagy épületbe ami valamikor irodalmi múzeum szerepét játszta.

Jött ott a folyosón fényes testőrségtől kisérve egy nyalka, ámde délceg legény, aki szerint a Nyugat csak libbancs zsidó lapocska volt, és a nemzeti tantervbe még több nyilas, és nácibarát szerző kell, mert az mégsem megy, hogy csak a  Was Albi, meg a Nyírő Jóska képviselje az értékeket.

Ady meg, no arról szó se essen többet, mert az disznófejű.

Mindenesetre a  nihilisták így szólottak:

-Összetörlek

- Összezúzlak

-Megkörmöllek, megharaplak

-  Itt a bocskor érd utól

- Itt az ostor vágd pofúl.

Erre az új igazgató csak annyit jegyzett meg, hogy: He? Később még azt is hozzátette, hogy mit zagyváltok itten? Beszéljetek tisztességesen magyarul, ha a mi kenyerünket eszitek! És még pár ilyen szentenciát, amire még a napközis tanító nénijétől emlékezett

Ebben maradtak.

A nihilisták belebújtak az új múzeumi igazgatóba, ahogy az kell.

Mnt fentebb már a Magyar Idők című megbízható napi periodikára hivatkozva jelentettük az igazgató nyalka volt, deli, szellemes, hát mit kell azon csodálkozni, hogy azon nyomban kicseréltette rovásírásra az összes feliratot. A rovás turisták nagy-nagy örömére.

A könyveket, verseket kidobták, jobb ha a nép nem olvasgat össze vissza. Pár vallásod dalocska, egyszerű zsoltár, valamint a kis vezért dicsőítő jelmondat – efféle tréfákat űzött ez a két nihilista, igazgatóbőrbe bújva.

Egy nap persze át kellett ugraniuk egy másik testbe – Németh Szilárdéba, de ott olyan rossz volt a levegő, hogy hamar visszajöttek – és távollétük alatt kiderült, hogy az igazgatócska nélkülük is remekül tud náculni.

Ekkor a két rút hajléktalan nihilista egymásra nézett és azt mondta, kórusban, hogy Habony Árpád londoni száműzetéséig hallatszott:

• De megy ez itt már magától is, nem kellünk mi ide.

És új játék után néztek.