- Románia később indult, de követi Magyarországot és Lengyelországot az illiberális úton, így még inkább, hogy az EU-támogatásokat a demokrácia tiszteletben tartásától tegyék függővé;
- A magyarok szemét már csak egy katasztrófa nyithatja fel, hogy álvalóságban élnek;
- Sajátos kultúrvilág az, amelyben lebontják a demokráciát és elbánnak az olyan kisebbségekkel, mint a romák és menekültek.
Európában ma jobboldali veszély fenyeget, de szembe kell szállni vele. Erre hívta fel a figyelmet a Bizottság elnöke Bécsben, ahol ünnepélyesem megemlékeztek a mai Ausztria megalakulásának 100 évfordulójáról. Juncker hangsúlyozta, hogy még a történelem egy ilyen büszke napján sem szabad megfeledkezni a múlt tanulságairól, külön is emlékeztetett a náci időkre. Mint mondta, nem lesz Európai Egyesült Államok, de ő a maga részéről azzal sem ért egyet, hogy az EU-ból törpe legyen. Ám tenni kell, amikor jobbról zavartalanul érvényesül a fenyegetés, amikor az ostoba populizmus és az ütődött nacionalizmus nyomul a jövő felé. Ezt a folyamatot meg kell állítani, amíg még van rá idő. Kurz kancellár az eseményen arról beszélt, hogy nem lehet magától értetődőnek tekinteni a demokráciát, a békét, a szociális biztonságot és a jólétet.
A vezércikk szerint Románia is visszalép a jogállamiságtól, azaz csatlakozott Magyarországhoz és Lengyelországhoz a félig tekintélyelvű, illiberális demokrácia felé vezető úton, és ez csak megerősíti, hogy a jövőben az uniós pénzek folyósítását a jogállami normák betartásához kell kötni. Az Európai Parlament ezek után joggal döntött úgy, hogy még ebben a hónapban napirendre tűzi az ország elmarasztalását. A közös értékek aláásása már csak azért is igen zavaró, mivel a következő félévben Bukarest veszi át az EU soros elnökségének teendőit. Ám az ország más pályát jár be, mint a magyarok és a lengyelek. Utóbbiak az élenjáró reformerek közé tartoztak, mielőtt a konzervatív nacionalizmus gúnyájába öltözött pártok elindították visszafelé országukat.
A románoknál lassabban zajlottak a változások. Az állam egyfolytában különleges uniós megfigyelés alatt áll, és kezdtek eredményesen működni a korrupcióellenes intézmények. A demokrácia két éve tartó felmorzsolódása a jelek szerint kevésbé az illiberális ideológiához, mint inkább ahhoz a törekvéshez kapcsolódik, hogy meggyengítsék nepotizmus ellen szolgáló intézkedéseket, illetve hivatalokat. Továbbá arra szolgál, hogy megvédjék a hatalmon lévő szocialisták bizonyos vezetőit, ideértve Dragnea pártelnököt.
Az EU eszközei korlátozottak, hogy meg lehessen védeni a jogállamot. A 7-es paragrafus nem ígérkezik eredményesnek Budapest és Varsó esetében, mert a két állam kilátásba helyezte, hogy vétójával megvédi a másikat. Románia ügyében pedig az uniós elnöki poszt miatt bajos alkalmazni. Így Brüsszelnek továbbra is az Európai Bírósághoz kell fordulnia. De a leghatásosabb az volna, ha megvonnák a románoktól a közös pénzek egy részét. A polgárok már eddigi is az utcára vonultak jogaik védelmében és aligha nézik majd jó szemmel, hogy a vezetés miatt elesnek a szubvencióktól.
Magyarország már túl van azon a ponton, ahonnan nagyobb pénzügyi, erkölcsi és társadalmi áldozatok nélkül vissza tudna találni a megfelelő útra. Ezt taglalja vendégkommentárjában Inotai András. A Világgazdasági Intézet volt igazgatója úgy gondolja, hogy ha egy kormány nem nyitott, szolidáris és megértő társadalmat épít, hanem inkább a büszkeséget és a nemzeti önbecsülést prédikálja, akkor az az ország pusztulásra van ítélve. Úgy véli, hogy idáig egyetlen magyar vezetés sem jutott ilyen mélyre az erkölcstelenségben és a durvaságban, mint a mostani, amely úgyszólván középkori provincializmussal és kicsinyességgel veti rá magát a rövid távú előnyökre.
A döntéshozóknak fogalmuk sincs, mi zajlik a világban. A maradiságukat procc fölényeskedéssel és a másként gondolkodók kigúnyolásával próbálják ellensúlyozni. Aki csak teheti, elhagyja az országot, aki marad, az hamarosan nem igazodik el a nemzetközi színtéren. A populista a félelmekre és az érzelmekre épít. Számításaiban nincs helye a józan észnek. A gyűlöletnek mindig van célpontja, de hogy éppen ki ellen irányul, az bármikor változhat. Ha nem Soros, akkor az EU, vagy az ENSZ, vagy éppen a migráns. Ha elfogy a sor, akkor következhetnek a szomszéd államok. Ám a félelem bénít, a sikerek elmaradnak. Pedig inkább arról kellene beszélni, miként lehet csökkenteni az eddig károkat és pozitív jövőképet felmutatni, a nyitottság és szolidaritás alapján, társadalmi megegyezésre támaszkodva. Csak éppen már lehetetlennek tűnik visszatéríteni az országot erre az útra.
A felelősség az egész lakosságé. Már több mint félmillió ember hagyta az országot, főként, mert idehaza nem látott semmi esélyt a maga számára. Elege volt a folyamatos harci üzemmódból, a korrupcióból. Biztos jövőt akar a gyerekének. Ugyanakkor a gazdasági növekedés látszólagos, csak az exporttól, a német autóipartól függ. Hamarosan csökkennek az uniós támogatások, ennélfogva megáll a reálbérek emelkedése. Viszont a GDP 2 %-át keményen ellopják. Az uniós pénzek elherdálása történelmi felelőtlenségről tanúskodik. Az oligarchák mentesülnek a versenytől, ám hogy őket meg lehessen védeni, ahhoz folyamatosan államosítani kell. Eközben újfajta jobbágysági viszonyok alakulnak ki. Olyan függőségek, mint a feudalizmusban. Itt már csak egy katasztrófa tudja ráébreszteni az embereket a helyzet súlyosságára. A magyarok nagy része álomvilágban él.
Der Standard
1. Az osztrák szociáldemokraták külpolitikai szóvivője keményen nekiment a Parlament néppárti elnökének, miután az kijelentette, hogy a Fidesz keresztény pártként a nyugati kultúrkörbe tartozik. Ezek után Schieder azt kérdezte, vajon milyen kultúrkörre gondot Sobotka, hiszen napjainkban semmiképpen sem járja jobb helyeken, hogy korlátozzák a sajtószabadságot és ellenőrzés alá vonják a bíróságokat. Ezért azt tanácsolja politikustársának, hogy az kérdezzen rá az Európai Néppártnál, illetve saját háza táján, az ÖVP-nál, éspedig azoknál az EP-képviselőknél, akik a minap megszavazták a jogállami eljárás megindítását a magyar kormány ellen. A bírálat arra is kitér, hogy cinikus a Fideszt kereszténynek minősíteni, hiszen csak meg kell nézni, Orbán Viktor miként bánik az olyan kisebbségekkel, mint a romák vagy a menekültek, annak semmi köze a felebaráti szeretethez.
Sobotka egyébként jelenleg nem gondolja, hogy a magyar kormánypártot kizárnák az EPP-ből. A kritikára pedig úgy reagált, hogy semmiképpen sem akarta dicsérni a Fideszt, csupán arra kívánt emlékeztetni, hogy a tárgyszerű párbeszédre minden helyzetben lehetőséget kell találni.
2. A saját táborából záporozó bírálatok hatására vette a kalapját a budapesti Irodalmi Múzeum igazgatója, bár az okot ő az illetékes minisztérium nem árulta el, és azt sem lehet tudni, hogy ki lesz az utód. Pröhle Gergelyt heteken át azzal vádolta a kormány közeli sajtó, hogy nem tesz semmit az állítólagos balliberális irodalmi és kulturális hegemónia ellen. A direktor a jobboldali-nacionalista Fidesz engedelmes hívének számít. Azt még ellenfelei is elismerik, hogy hozzáértően vezette a Petőfi múzeumot és azt messzemenően távol tartotta a napi politikai küzdelmektől. Ám éppen ez lett a végzete, miután a Magyar Idők cikksorozatban azt hányta a szemére, hogy elhanyagolja a népnemzeti vonalat. A támadás a legújabban kibontakozó kultúrharcba illeszkedik bele, mivel az Orbán-kormány buzgó követői a legutóbbi választási győzelem után meg akarják tisztítani a kulturális életet a balliberális elemektől, hogy keresztény-nemzeti vonalra állítsák rá.
Bőven elképzelhető, hogy a Roszatom világszerte igencsak beleszól majd a jövő energiatermelésébe, még akkor is ha jelenleg úgy néz ki, hogy Nyugaton esik vissza a nukleáris erőművek jelentősége. Oroszország ugyanis szép csendben sokfelé reaktorok egész hadát építi, és ez egyre fontosabb lesz egy olyan állam erőpolitikájában, amely hagyományosan a szénhidrogénekre építi áramellátását. Ebben a munkában főszereplő a Roszatom, amely odahaza 8, a világban 35 blokk elkészítésében működik közre, főként fejlődő országokban. Azon kívül a cég exportálja a legtöbb hasadóanyagot, az erőművek működtetésében pedig a 2. helyet foglalja el az EDF után.
Egy brit szakember azt mondja, az orosz technológiát jónak és versenyképesnek tartják, ráadásul kedvező finanszírozási feltételeket ajánlanak hozzá, időnként Moszkva hivatalos közbenjárásával. Ám azért itt vannak ellentmondások. A Bizottság például 3 éven renonszt mondott Paks2-re, mert nem írtak ki rá közbeszerzési pályázatot. De végül a bővítés az EU átláthatósági szabályainak megsértésével kerül tető alá, a hatalmas költségeket a Kreml kölcsönéből fedezik. A vitából Oroszország keveredett ki győztesként, az európai diplomaták csendesen lezárták a vizsgálatot. Éppen akkor, amikor támadások érték Oettingert, a volt energiaügyi biztos, amiért az orosz lobbista, a német Mangold gépén jött Budapestre.
Még szép, hogy az EU aggódik, miután egyre több a kínai beruházás Európában, hiszen ha a világ legerősebb tekintélyuralmi rezsimje meg tudja gyengíteni, illetve osztani a földrészt, az csak súlyosbítja a gondokat – az egész földkerekségen. Ezt azonban nem szabad megengedni – hangsúlyozza a szerkesztőségi állásfoglalás. Márpedig Peking részben politikai befolyása növelésére használja fel anyagi forrásait. Magyarország és Görögország nemrégiben megakadályozta, hogy az unió támogasson egy bírósági döntést, miután az ázsiai nagyhatalom területi követeléseket támaszt a Dél-Kínai-tengeren. Persze a beruházások egy részével nincsen semmi baj, és a kínaiak nem próbálkoznak olyasmivel, mint az oroszok, ti., hogy aláássák az EU-t, vagy populista, idegengyűlölő pártok támogatásával káoszt keltsenek.
Ám tévedés azt hinni, hogy Kína megfelelő ellensúlyt képez a kiszámíthatatlan USÁ-val szemben. Peking sokszor kihasználta, hogy az unióban egyhangúlag kell meghozni a határozatokat. A maga oldalára állított egy-két tagállamot, így akadályozva meg a számára kedvezőtlen döntéseket vagy lépéseket, pl. az emberi jogok kapcsán. Ebben a helyzetben Európa nem lehet sem túl naiv, sem túl ellenséges. A kínai beruházásokat a kormányoknak egyenként kell ellenőrizniük, mielőtt rábólintanak azokra. Így Magyarországnak és Lengyelországnak jobban oda kellett volna figyelnie bizonyos kínai infrastruktúrafejlesztési tervekre, amelyek drágák, de nem sok hasznot hajtanak, illetve sosem fejeződtek be.
Európának meg kell próbálnia, hogy egy nyelven beszél. Mert ha egységesen lép fel, akkor képes ellensúlyozni az ártalmas kínai törekvéseket. Ha bizonyos kérdésekben áttérne a többségi döntésekre, akkor Kína nehezen tudna szövetségeseket találni a kisebb tagok között az EU megbénítására. Azon kívül összehangolhatná a befektetések ellenőrzési módszereit. Kína egyre erősödik, így csak növekszik a független, nyitott és szabad Európa jelentősége a világ számára. Ám semmiképpen sem szabad belemenni, hogy Peking kihasználja a kontinens bajait.
FAZ/Süddeutsche Zeitung/Frankfurter Rundschau/DPA
Megkezdi munkáját Berlinben a Nyílt Társadalom Alapítvány, miután elhagyta Magyarországot, ahol az alapító Soros György az elsőszámú államellenségnek számított. Budapestről 80 munkatárs költözött át, a családjával együtt. Goran Buldioski igazgató szerint a teljes létszámot kb. 150-re tervezik. Az áttelepülést azzal indokolja, hogy az elnyomó magyar politikai légkörben lehetetlen volt biztonságban és hatékonyan dolgozni, az uniós értékek nagy próbatételnek vannak kitéve. Soros már jó ideje a jobboldali-nacionalista Orbán Viktor éles támadásainak célpontja volt. Az OSI működésében az új helyszínen egyelőre nem sok változik: továbbra is támogatja a civil szervezeteket Európában és azon kívül a demokrácia és a jogállamiság előmozdításában, az emberi és polgári jogok, az egyenlőség valóra váltásában.
Az alapítvány a német fővárosban még keresi a végleges helyét. A hálózat éves költségvetése jó egymilliárd dollár, amivel messze a legtöbb pénzt adja az emberi jogok céljaira a világban – magánforrásból. De ebből csak kevesebb, mint 10 % jut Európára. A Fidesz közben azon van, hogy új törvények révén illegalitásba kényszerítse a milliárdos által támogatott, kritikus civil szervezeteket. Más jogszabályok a CEU ellen irányulnak.
