• Orbán arra játszik, hogy kitegye a Néppárt, és utána alighanem megpróbálja megszervezni az európai szélsőjobbot, Gulyást máris menesztette Strachéhoz, mialatt Bannon nem győzte dicsérni a magyar kormányfőt és Salvinit
• A pápa csak az emberbarát populizmust tartja elfogadhatónak, közben Babis, Magyarország legújabb pártfogója elégtelenre vizsgázott emberségből
• Az európai populisták a 10 évvel ezelőtti pénzügyi válság hullámain jutottak ennyire előre, jelenleg ők szabják meg az ütemet a hagyományos, nagy pártoknak
Orbánnak távoznia kell a kereszténydemokraták soraiból, ez nem lehet másként – állapítja meg nagy tekintélyű német konzervatív lap. A kommentár kifejti, hogy az Európai Parlament elmondhatatlanul lejáratta volna magát, ha nem tör lándzsát a jogállami eljárás megindítása mellett. A miniszterelnök szorongatja a civil társadalmat, alattomosan lép fel a CEU-val szemben. A migrációs terhek elosztásánál érvényes döntéseket hagy figyelmen kívül. A strasbourgi döntés alapján most a tagállamoknak kell cselekedniük. Meg kell kezdeniük az eljárást, bár az hosszadalmas lesz, miközben szorít az idő. Májusban jönnek az európai választások és fontos, hogy az EU-barát pártok egységesen szálljanak szembe a nacionalistákkal.
Ám ha a Fidesz továbbra is a Néppárt tagja marad, akkor egy csónakban kénytelenek evezni az európaiak, illetve a földrész ellenfelei. Ez nem vezet jóra, ennélfogva a Fidesznek el kell hagynia a konzervatív tábort. Ha nem hajlandó rá magától, akkor ki kell zárni. Ennek lesznek hátulütői, mivel Orbán emberei a következő időszakban az ellenoldalt fogják erősíteni Strasbourgban. De lényegesebbek az előnyök: a magyar miniszterelnökkel a soraikban, a konzervatívok képtelenek volnának egységesen harcolni az erős Európáért. Nélküle képesek. Reménytelen integrálni a nacionalistákat, inkább szembe kell szállni velük és választásokon kell megverni valamennyit.
Az európai konzervatívok attól tartanak, hogy Orbán Viktor el akarja hagyni a Néppártot, és azon töri a fejét, hogy új, erős szélsőjobbos szövetséget alapít Európában. Összehozhatja a magyar, lengyel, olasz, svéd, osztrák, dán és francia jobboldali-populista pártokat és akkor megkérdőjelezheti az EPP vezető szerepét. A drámai szakítás lehetősége azután vetődött fel élesen, hogy szerdán több tucat kereszténydemokrata képviselő fordult szembe Strasbourgban a magyar erős emberrel. A szavazás folyományaként Salvini találkozott az Osztrák Szabadságpárt vezérével, majd Gulyás Gergely ment Bécsbe, hogy egyeztessen Strachéval. A Néppárt sokáig védte a magyar politikust, de soraiból már sokan gondolják, hogy Orbán a saját kizárását igyekszik kiprovokálni.
A kedd esti frakciótanácskozáson még legnagyobb hívei is megdöbbentek, hogy mennyire nem hajlandó kompromisszumra. Egy szemtanú arról számolt be, hogy elutasító volt, minden javaslatot lesöpört az asztalról. Még arra sem volt kapható, hogy visszavegyen a politikai hangból. Ezek után legtöbb párttársa a Sargentini-jelentésre voksolt, aminek az igazi jelentősége abban van, hogy feltárta az új törésvonalat a jobboldalon. Egy bennfentes szerint Orbán most azért hangoztatja hűségét a konzervatívok iránt, mert azt a látszatot akarja kelteni, hogy kiteszik a pártcsaládból. Akkor ugyanis összeállhat a szélsőjobbal és szélről támadhatja eddigi szövetségeit.
Orbán Viktor illiberális demokráciává alakítja át Magyarországot, ám az Európai Parlament elmarasztaló határozata után lehetőséget lát a maga számára a hazai ellenzék, amely mára tüntetést hirdetett. A kicsiny, megosztott pártok fel vannak háborodva, mert a kormányfő Strasbourgban kijelentette, hogy a képviselők a jelentés elfogadásával az ország és a magyarok becsületét sértették meg. A szervezők szerint aki felmutatja a hatalom szégyenletes tetteit, az nem az országot támadja, hanem éppenséggel a polgárok jogait és érdekeit védi. A hallgatag többség azonban a jelek szerint mégis inkább a miniszterelnök véleményét osztja. A magyar sajtó ugyanezt szajkózza, miután kevés kivételtől eltekintve úgy táncol, hogy a kormány fütyül. A tényeknek nemigen szokott utánajárni. Arra egy szót sem veszteget, hogy milyen megfontolások vezették az EP-képviselőket. Csakis arról lehet olvasni-hallani, hogy most már az Európai Néppárt is az illegális bevándorlást pártolja, ami persze nem igaz.
A bírálat nem kívánatos, azt hivatalos körökben támadásnak tekintik Magyarország és lakossága ellen. Felháborodottan szokták visszautasítani, akárcsak a Sargentini-jelentést. Aki más véleményen van, azt szocialista szellemi terroristának, hozzá nem értőnek, vagy ellenségnek minősítik. A kormány előszeretettel hivatkozik a kétharmados felhatalmazásra, megvan győződve arról, hogy az egész nép akaratát testesíti meg, és a párt nem más, mint Orbán Viktor.
A cseh miniszterelnök ismételten bírálta a Magyarországgal és Lengyelországgal szembeni jogállami eljárást. Babis úgy fogalmazott: egyáltalán nem tetszik neki az, ahogyan a Bizottság fellép a két állam ellen, annál is inkább, mert nem lehet tudni, hogy mondvacsinált hírek alapján nem jut-e Csehország is hasonló sorsra. A politikus egyúttal megismételte, hogy országa egyetlen menekültet sem hajlandó befogadni, még akkor sem azt humanitárius szempontok indokolnák. Szerinte nem szabad kivételt tenni még akkor sem, ha pl. szír árvák sorsáról van szó. Azzal érvelt, hogy van elég cseh gyerek, akinek se apja, se anyja, őket kell felkészíteni az élete. Hozzátette, hogy Prága más módon bizonyítja szolidaritását, a többi közt pénzügyi és orvosi segítséget nyújt Szíriában. Mint mondta, ha az EU is hasonló következetességet tanúsítana, akkor véget lehetne vetni az illegális migrációnak. Ezért kell egyértelművé tenni, hogy Európa nem enged be egyetlen menedékkérőt, illetve menekülthajót sem.
A pápa a populizmus keresztény válfaját ajánlja, miután olasz politikusok migránsok védelmével vádolták meg. Ferenc egy szabad téri misén, 100 ezer ember előtt mondta, hogy csak az a populizmus elfogadható, amely meghallgatja és szolgálja a tömegeket, de hangoskodás, vádaskodás és a veszekedések felszítása nélkül. A helyszín Palermo volt, miután Szicíliában az utóbbi években rengeteg megmentett embert tettek partra olasz földön. Az új római kormány azonban nem pártolja az érkezésüket, Salvini belügyminiszter ragaszkodik ahhoz, hogy ne engedjék kikötni azokat, akik embercsempészek hajóin jutottak bajba. Amit képvisel, az ellentétben áll a katolikus egyházfő által hirdetett szolidaritással, ám a politikus odahaza egyre népszerűbb.
A kommentár szerint Európa számára a legtanácsosabb a Macron-féle 3. utat követni, miután az egymillió forintos kérdés az: ki gyakorolja a hatalmat. A szerző, John Lloyd, az Oxfordi Egyetem Újságírás tanszékének társalapítója rámutat, hogy ez a dilemma felvetődött a héten az EP-ben is, ahol szankciót hoztak az illiberális politikát folytató Magyarország ellen. Az egységesebb EU ugyanis világosságot követel, de tisztázni kell, hogy kell, hogy kívánatos-e a szövetségi unió, amely lebontja a tagállamok szuverenitását, továbbá, hogy ki a hatalom legfőbb letéteményese. A földrészen a háború után az az álláspont kerekedett felül, hogy az országok összefogása, mégpedig a nyugati liberalizmus értékei alapján. Csakhogy a klubnak vannak szabályai és a héten úgy ítélték meg, hogy a magyar kormány megszegte azokat, a mind inkább tekintélyelvű Orbán Viktorral az élen. Átfogó jelleggel megsértette a bíróságok, a sajtó és az oktatás szabadságát, azon kívül mérhetetlenül korrupt.
A miniszterelnök teljes mértékben kihívóan viselkedett és fellépése dramatizálja a kérdést: van-e joga egy olyan korlátozott demokratikus közösségnek, mint az EU, felülbírálnia egy megválasztott kormányt? Orbán mind inkább úgy érzi, hogy képes hangot adni a Brüsszellel szembeni kifogásoknak. Ebben a szellemben fogja folytatni a jövőben is, mert lengyel és olasz szövetségesei meg tudják vétózni, hogy a magyar vezetést megfosszák szavazati jogától. Itt jutunk el ugyanahhoz a kérdéshez, amelyet a nacionalista-populista erőkkel szembenálló francia elnök tett fel a legvilágosabban: ki akarja a szövetségi Európát, és ki nem?
Orbán arra épít, hogy a mélyebb integráció ügyében ellentétek vannak a nyugati vezetők között. Látja a nacionalisták megerősödését, érti, hogy az unió vonakodik túlmenni a nyilatkozatokon, és várja, hogy eljöjjön az ideje. Macron koncentrikus köröket javasol, és pontosan ez a jó megoldás, mert segítségével lehetségessé válik a szorosabb összefogás, de úgy, hogy közben távolságot tartsanak azok a kormányok, amelyek ebben egyelőre nem kívánnak részt venni. Utóbbiak meg akarják őrizni a nemzeti szuverenitást – mivel a jelek szerint a választóik ezt várják tőlük. A magyar miniszterelnök erre alapozta fél-tekintélyelvű rendszerét. A britek döntöttek, a magyarok, lengyelek és olaszok ellenségesek a közös Európával szemben. Mások továbbra is ingadoznak. Csak éppen egyre kevesebb az idő a bizonytalankodásra.
A jövő évi Európa-választás egyre inkább Macron és Orbán párharcaként jelenik meg, vagyis két világ csap össze: a liberális és haladó erők küzdenek meg a nacionalista és migránsellenes erős emberrel. Ivan Krasztev, a politológus szerint az EU hatalmas erőpróba elő néz, és nem kizárt, hogy a populisták, akik a 10 évvel ezelőtti válságnak köszönhetik felemelkedésüket, ezúttal jelentős számban kerülnek be az EP-be. William Galston a washingtoni Brookings Intézettől úgy jellemzi a helyzetet, hogy a második világháború óta még soha sem voltak ennyire erősek a rendszerellenes mozgalmak. Ezek a pártok legutóbb a nemzeti választásokon átlag 20 %-ot szereztek, míg az ezredfordulón csupán 5 %-nál tartottak.
Polányi Károly már régen kimutatta, hogy a globalizációt mindig kulturális ellenforradalom követi. Vagyis a legsérülékenyebbek úgy érzik, hogy kicsúszott a gyeplő a kézből és ez ágyaz meg azoknak, akik reagálnak erre a kétségbeesésre, mindig könnyen megtalálva a vétkest. Jelenleg leginkább a migránsokat. Védrine, volt francia külügyminiszter azt mondja, a pénzügyi válság ráerősített a bajokra, de a hatalmon lévő elit már régóta alábecsüli az identitás és a szuverenitás igényét az emberek részéről. Szakértők szerint jelenleg úgy áll, hogy nem elég a globalizáció negatív gazdasági hatásait enyhíteni, egyben erősíteni kell a határok védelmét. De át kell alakítani az uniót is.
Közben Trump, Salvini és a többiek, a frappáns Twitter-válaszok mesterei diktálják a tempót. Főleg amióta Orbán Viktor 8 éve hatalomra került, a rendszerellenes erők lebontották mindazt, ami a hatalom ellenőrzésére szolgált. Közben a gazdaságpolitikájuk az előzetes jóslatokkal ellentétben nem idézett elő katasztrófát. Krasztev megjegyzi, hogy Magyarország és Lengyelország uniós tagsága megnyugtatja a nyugati befektetőket, így azok nem távoznak. Még a jogállam égbekiáltó megsértésének láttán sem.
Tiltakozók fogadták Steve Bannont, aki New Yorkból élő vitában védelmébe vette Orbán Viktort és Matteo Salvinit. Trump volt tanácsadója az Economist londoni fesztiválja keretében, videóinterjúban dicsérte mindkettőt, amiért azok szerinte próbálják megőrizni országuk szuverenitását. Ám az ellentábor szerint nem szabad engedni, hogy terjessze szélsőséges nézeteit. A Human Rights Watch sajtóigazgatója úgy reagált, hogy semmi akadálya, ha időnként kétes figurákat is faggatnak az újságírók, ha a kérdések kritikus jellegűek. Ám a média nem reklámozhat ilyen egyedeket, nem szedhet belépőjegyet, hogy a tömeg lássa az illetőt. Bannon hasonló new yorki szereplését két hete, éppen a nagyarányú ellenállás miatt lemondták. A londoni rendezvényen a vitatott tanácsadó nem volt hajlandó rasszistának nevezni a magyar kormányfőt, illetve az olasz belügyminisztert. Szerinte mindkettő csupán javítani igyekszik országán.
Az Economist különben azzal indokolta a meghívást, hogy amit Bannon képvisel, az teljes mértékben eltér a hetilap által megjelenített liberális értékektől. De nem lehet átsiklani afölött, hogy a populista nacionalizmus súlyos következményekkel jár a mai politikában. És csak úgy lehet megvédeni az említett értékeket, ha párbeszédet kezdenek azok híveivel, de főleg azok ellenzőivel.
