Ez a fizetség azért, hogy nem robbantott atombombát. Meg azért, hogy később se tegye.

Két dolog világos azok után, hogy bejelentették, korábbi jobbkeze, Nyerges Zsolt kivásárolja Simicska Lajost minden magyarországi üzleti érdekeltségéből.

• Az egyik, hogy ez teljes kapituláció, fegyverletétel Simicska részéről.
• A másik, hogy ennek azért megkéri az árát.

A becslések szerint a Simicska-birodalom kb. 50-70 milliárd forintot érhet, és az is egyértelmű, hogy Nyergesnek nincs annyi pénze, hogy ez kifizesse. Még annyi sem, hogy részletekben törlessze.

Ezek szerint vagy hitelt kapott rá, vagy a gyakorlatban másvalaki nevében, helyett és érdekében jár el. A pletykák, amiket a G7 és a 444 is megírt, arról szólnak, hogy a Simicska-birodalom, illetve annak maradéka Mészáros Lőrinchez kerülhet.

De más pletykák szerint meg feldarabolják, és ide-oda beolvasztják őket. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy Nyergesen (és esetleg Mészároson) keresztül

maga Orbán Viktor vásárolja ki

korábbi barátját, üzlettársát és politikai szövetségesét. Persze közvetetten közpénzből, amit időközben elveszítette ezen jellegét.

Az még mindig nem világos, hogy 2014-ben, közel 30 évnyi együttműködés után min kaptak össze. Már azon túl persze, hogy a hatalmon, ti. Orbán megelégelte, hogy Simicskának majdnem ugyanannyi befolyása van a NER működésére, mint neki magának. A konkrét ok szerepére a legesélyesebb az azóta részben felszámolt (Magyar Nemzet, Heti Válasz), vagy a tulajdonból kikerült (Index) médiaportfólió, vagy annak az a része, ami akkor mg hivatalosan nem is volt az oligarcha birtokában (és később se lett, mint az Index, a TV2 vagy a Mediaworks).

Simicska mindenesetre nem fogadta el az alárendelt szerepet, és egy évnyi furcsa háború után, a G-napon Orbán megpróbálta bedönteni a médiát. Akkor tört ki a nyilvános csatározás, hadüzenettel, áldozatokkal, ahogy azt kell.

Simicska azonban rosszul mérte fel a lehetőségeit: azt hitte, hogy a Fideszben van akkora befolyása, mint Orbánnak. Kiderült azonban, hogy nincs: sorra hagyták el a legkipróbáltabb famulusai, és itt nemcsak Liszkayra, Csermelyre vagy Gajdicsra kell gondolni, hanem országgyűlési képviselőkre, mint Nyitray Zsolt vagy Ágh Péter, sőt, kormánytagokra, mint Lázár János. És főleg ő.

A második hiba, amit elkövetett, hogy nem mérte fel, milyen mélyen van beépülve a Fidesz az ellenzékbe - vagy visszafogottabba értékelve: mennyire a puszta túlélésben érdekeltek az olyan ellenzéki pártok is, mint az MSZP. Erre azonban gyorsan rájöhetett, amikor megkereste a szocialistákat, de azok visszautasították az együttműködést, mert

nem akarták magukra haragítani a miniszterelnököt.

Az MSZP 2015-re már elfogadta, hogy csak egy rágcsáló, és hát az köztudott, hogy nem jó ott egérnek lenni, ahol elefántok csatáznak. Mivel a DK szóba sem jött, az LMP - amelyet azért szintén nehéz a minden Fidesz-befolyástól mentesnek tartani - pedig a legutolsó pillanatig is ellenállt mindenféle együttműködésnek, a sokmilliárdos üzletembernek egyetlen lehetősége maradt: a Jobbik.

Szokás itt emlegetni azt, hogy a Jobbik ráment a Simicskával való együttműködésre, meg hogy az egész csak egy egy gigantikus színjáték lett volna, ami a Vona-párt tönkretételét célozta. Pedig nem: a Jobbikot a saját szélsőjobboldal tépte szét, természetesen a Fidesz biztatására és támogatásával. Továbbá a Jobbik az egész játszmában nem volt tényező: a háború korábban tört ki, minthogy Vona Orbán kihívója lehetett volna, továbbá az is nyilvánvaló volt, hogy önmagában a Jobbikkal nem lehet a Fideszt legyőzni.

Az eredeti terv nem is ez lehetett, hanem egy közös ellenzéki ernyőszervezet létrehozása, éppen úgy, mint amivel néhány évvel korábban - akkor még a Jobbik nélkül - Bajnai próbálkozott, de ez ahogy akkor, ezúttal is megtorpedózták az ellenzéki szervezetek. Ki önös érdekből, ki utasításra, ez változó.

• Amikor ez másfél éve eldőlt, onnatól, tavaly tavasztól tett fel mindent Vonára, és indult be a Jobbik önálló plakátkampánya.
• Ősszel erre szervezték rá a taktikaiszavazás mozgalmat, hogy ha a pártokat nem, akkor az ellenzéki szavazókat a kormányváltás (illetve az arra valamennyire is esélyesnek tűnő Jobbik és Vona) mögé állítsák.

A Fidesznek ezért lett mindennél fontosabb egy éve, hogy szétverje a Jobbik kampányát, leszedesse a plakátjait, és az Állami Számvevőszékkel anyagilag is tönkretegye a pártot.

Simicska valamikor tavaly ősszel látta be, hogy a háborút elveszítette. Akkortájt pingálta fel a veszprémi plakátokra frusztrált dühében, hogy Orbán geci, de ez inkább a beismerése volt annak, hogy 

ennél többet nem tud tenni,

mintsem valódi fenyegetés, mint valami hadjárat kezdete. Nem is lett hadjárat. Pedig a suttogópropaganda azt kommunikálta, hogy mindent feltesz egy lapra, ezért alakítja át a médiája vezérkarát például.

De ezt éppen annyira lehetett értelmezni a vereség belátásaként is. Ti., hogy a családját és magát is ki akarja már vonni az élvonalból. Ezért adta át a plakátjait szeptemberben a Jobbik gyakorlatilag ingyen (az esetleges választási győzelem utáni törlesztéssel).

Orbán itt megnyugodhatott, és onnantól kezdve több jel is utalt arra, hogy keresné a megegyezés lehetőségét. Leginkább az, hogy a magyar állam kifizette Simicskának a háború miatt leállított M4-es már elvégzett munkálatokat. Amit persze ki kellett volna, de addig valamiért mégsem tette. Orbán mégsem támogathatja anyagilag a legfőbb ellenségét. Hogy mégis fizetett fizetett decemberben, az már arra utalt, hogy

Simicska már nem volt ellenség.

Amit aztán ő nyilvánosan április 9-én ismert be, amikor a választás után elengedte a médiaportfólió kezét.

Az oligarchának egyetlen lehetősége lett volna megrengetni az Orbán-rezsimet: ha előáll a miniszterelnökre és családjára nézve olyan terhelő információkkal, amelyeknek nyilvánvaló büntetőjogi konzekvenciájuk kellene hogy legyen. Ezt nevezték a magyar közélet elmúlt egy-másfél évében politikai atombombáknak (Török Gábor után).

A folyosói pletykák itt egy kisebb távol-keleti országot, svájci utazásokat és némi bankszámlákat emlegetnek, ami összhangban lenne azzal, hogy kb. 3000 milliárd forint sorsa ismeretlen az elmúlt 8 évből. Ezen pénz jelentős részének eltüntetése még Simicska irányításával zajlott, Mészáros mint stróman és Pharaon mint bankár csak később, a háború kitörése után került a képbe.

Ez már annyi pénz és olyan jelentőségű összeg, hogy talán még a Fidesz-szavazók vakhitén is képes lett volna áttörni. Legalábbis ezt remélte Simicska és maradék köre. Azonban mégsem álltak elő bizonyítékkal.

A pletykák itt bizonyos tavaly tavaszi amerikai látogatásra utalnak, ahol állítólag az bűnrészes oligarcha felajánlotta volna, hogy

leleplezi a rendszert, ha cserébe védelmet kap maga és családja részére.

A dolognak csakugyan lehetett valami igazságmagva, tekintve, hogy tavaly májusban a kormánysajtó arról cikkezett igen gyakran, hogy Simicska az Egyesült Államokba akar emigrálni családostul. Azt hitték, akkor megszűnik a fenyegetés. Pedig ellenkezőleg, akkor lett volna csak igazán. A fenyegetés valójában akkor szűnt meg, amikor Amerika nem ment bele az alkuba, Simicska nem kapott védelmet, így nem állt elő a konkrét sztorikkal.

Ezt a verziót látszik megerősíteni, hogy novemberben - az amerikaiakal való tárgyalások után fél évvel - az RTL-nek úgy nyilatkozott az esetleges atombombákról:

Érdekes feltételezés, de egyet mondanék: öngyilkosnak tart engemet?

Ott már látszott, hogy nem fog robbantani. Saját korábbi barátja vélte tehát úgy, hogy Orbán a hatalom megtartásáért cserébe mindenre, még emberölésre is képes. Ha nincs védelem, akkor nem robbant. Nem játsza ki az egyetlen kártyáját, ami életben tartja.

És hanem borít, akkor nem jelent fenyegetést. A birodalom maradéka a földről nézve persze értékes, de (minimum) hatszor akkorát tudtak összedobni a Mészáros nevén, nem volna feltétlenül szükséges tehát kivásárolni. A vagyonát a közpénzhez való hozzáférés nélkül nem tudja gyarapítani, választást nyerni a plakátjai nélkül is lehetett, a médiabirodalma súlyosan veszteséges volt állami pénzek nélkül. Nem volna hát szükséges kivásárolni. 

Ha mégis ezt teszik, akkor ez csak azt jelentheti, hogy Orbán békülési gesztust tesz, egyben hallgatási pénzt ad, mert nem akarja, hogy egykori szövetségesének veszprémi vagy szigligeti magányában eszébe jusson időnkét, hogy mennyi mindent is tud ő a hatalom birtokosáról, és aztán

akkor üssön be a ménkű, amikor ő (Orbán) a legkevésbé se számít rá.

Az viszont nem ismert, hogy Simicska mennyit mondott el az amerikaiaknak, és hogy csepegtetett-e valamilyen bizonyítékot nekik. De az egyáltalán nem kizárt, hogy ha valóban voltak ilyen tárgyalások, akkor most már az amerikaiak kezében van némely dolog, amit Simicska tudott, következésképpen Orbán sorsa az, ami valójában a kezükben van.