B1 blogcsalád



Wall Street Journal: Merkel épphogy megúszta

Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje

2018. július 03. - Szelestey
  • Financial Times: előbb-utóbb talán a legvadabb populisták is magukhoz térnek, mert nekik sem jó, ha összeomlik az unió;
  • Orbán jókor megy Berlinbe, mert Merkel meggyengült és így könnyebben rá lehet venni bizonyos engedményekre;
  • Lefelé tartanak a közép-európai gazdaságok és az uniós pénzek megvonása csak rontana a helyzetükön.

Wall Street Journal

wsj_logo_jo.jpg

A német kancellár és a belügyminiszter megállapodása elhárította veszélyt, amely bukással fenyegette a koalíciót, azaz a súlyos válság széléről táncoltak vissza. A feltétel az volt, hogy megszigorítják a bevándorlási szabályokat, tehát a bajor-osztrák határ közelében, zárt táborokban őrzik majd a menedékkérőket, amíg el nem dől, hogy azok nem regisztráltak-e korábban már egy másik EU-országban. Viszont a dráma és a végletekig kiélezett belpolitikai helyzet kétségeket ébresztett afelől, meddig maradhat fenn a konzervatív pártok immár hetvenéves szövetsége. Egyben a kancelláron sebeket ejtett legfontosabb szövetségese. Azt még nem tudni, a szociáldemokraták miként állnak hozzá a kompromisszumhoz. Az sem világos továbbá, mennyire partner Olaszország az elutasított migránsok visszavételéhez. Ám az egyezség igazolja Merkel túlélő képességét, habár a tekintélye erősen megingott az utóbbi években.

A kormányfő nagy árat fizet a béke helyreállításáért, hiszen szinte teljesen feladta a nyitott kapuk politikáját. De továbbra is ő a legnépszerűbb német politikus, 54% szeretné, ha  miniszterelnök maradna. Ám az incidens éles ellentéteket tárt fel az uniópártokon belül. Megmutatta azt is, hogy Németország lett a fő hadszíntér a Merkel vezette liberális, a nemzetközi összefogást támogató erők, illetve a bevándorlás ellenes populisták között. Utóbbiak mozgalma sorra söpri félre a hagyományos pártokat Európában. A migrációs válság félelmet és haragot keltett, azon kívül nagyot lendített a nacionalista pártokon Magyarországon, Ausztriában, Olaszországban és másutt.

 

NZZ

nzz.jpg

A lap szerint a Merkel-Seehofer-megállapodás a német menedékpolitika fokozatos keményedését igazolja vissza, de egyáltalán nem biztos, hogy beválik. Az biztos, hogy a bezárkózás irányába mutat, hiszen az érkezőket becsukják, illetve visszautasítják. De nem azonnal fordítják őket vissza, ahogyan azt a belügyminiszter eredetileg követelte, csak ha bebizonyosodik, hogy más uniós tagállamban már nyilvántartásba vették őket.  Viszont az még cseppet sem bizonyos, hogy Ausztria visszaveszi ezeket az embereket. De Berlin célja az, hogy a migránsok maradjanak ott, ahol először léptek az EU területére és ne álljanak tovább Németország felé. Ám emiatt csak tovább nő az elégedetlenség főleg az olaszoknál. Ellentételként a múlt heti uniós csúcson a külső határok hatékonyabb védelmét ajánlották fel nekik, illetve gyűjtőtáborokat kívánnak létesíteni a földrészen kívül. Ugyanakkor a németekre visszatérve, egyáltalán nem biztos, hogy ezután napokon belül döntést lehet hozni a kérelmezők ügyében.

 

Süddeutsche Zeitung

suddeutsche_zeitung.jpg

Merkel nemzetközi megítéléséről szólva a lap rámutat, hogy Orbán Viktort nem éppen a kancellár szívbéli jó barátjaként tartják számon, ellenben arról ismeretes, hogy amit akar, azt keresztül is viszi. Ők ketten holnapután Berlinben leülnek egymással, de a magyar fél a berlini belpolitikai felfordulás ellenére sem lát semmi okot arra, hogy lemondja az utat. Kovács Zoltán kijelentette, hogy nyilvánvalóan sok megvitatnivaló. A migrációs politikában a magyar politikus mindig is szívesen lépett fel, mint a német fél ellenpontja.  Seehofer és a CSU pedig nem győzte ezért ünnepelni. Orbán a brüsszeli uniós csúcs után is eláztatta partnerét, amikor tagadta, hogy megállapodtak volna a menedékkérők gyorsított visszatoloncolásában. Még csak nem is félreértést emlegetett. Azt mondta: aki a magyar álláspontot ismeri, az tudja, hogy itt nemigen van miről beszélni.

 

Die Welt

die_welt.jpg

1. Az egyik legtekintélyesebb német elemző intézet kimutatta, hogy a közös EU-menedékpolitika sokkal hatékonyabb, mintha a tagállamok egyedül próbálkoznak. Az Európai Gazdaságkutató Központ (ZEW) tanulmánya a költségek és az előnyök egybevetése alapján jutott erre a következtetésre. Mint írja, a terhek közé tartozik az is, hogy választók közül sokan erős fenntartással viseltetnek a bevándorlással szemben. A pozitívumok között említi  ugyanakkor, hogy a befogadás a kontinens külpolitikai érdekeit szolgálja, hiszen elősegíti a helyzet stabilizálódását pl. Jordániában és Libanonban, amely reménytelenül küszködik az áradattal. Az is kedvező, hogy a segítségnyújtás összhangban áll az erkölcsi értékekkel, a keresztény hagyományokkal. Márpedig akik ezt a meggyőződést vallják, azok nagyon is helyeslik, hogy emberek ne haljanak meg a szír polgárháborúban, vagy ne vesszenek oda a Földközi-tengeren.

A gond ott van, hogy a költségek az egyes államoknál jelentkeznek, a haszon viszont az egész unió szintjén csapódik le. Ha a Közel-Keleten sikerül megszilárdítani a viszonyokat, az egyformán jó a bezárkózó Magyarországnak, illetve a nyitott Svédországnak.  És ha sikerül megmenteni egy emberéletet, az legalább annyira kedvező a lengyel katolikusoknak, mint a német ateistáknak. Persze itt felmerül a potyautas-probléma, vagyis hogy egyes kormányok a határok lezárásával próbálják a többiekre áthárítani a terheket. Ám 2015 óta éppen ez a láncreakció jellemzi a nemzeti menedékpolitikákat. Az eredmény azonban siralmas és árt az összes tagállam érdekeinek. Ebből következik, hogy Németországnaknak a saját érdekei miatt kell szorgalmaznia az európai megoldást, annál is inkább, mert egyre kevesebb menekült jön, és ez lényegesen lenyomja a kiadásokat. Egyáltalán nem válna javára, ha hirtelen áttérne a nemzeti külön útra.

 

2. Az újság szerint a múlt héten derült égből villámcsapásként érte a német kancellárt, hogy Budapest, Varsó és Prága cáfolta a hírt, miszerint megállapodást kötött volna a német kormánnyal a menekültek visszafogadásáról. A három ország egészen másként értelmezte a csúcskonferencia eredményeit, mint Berlin, de bejelentésük igencsak kellemetlenül érintette Merkelt a Seehoferral küszöbön álló tárgyalások előtt. Úgy nézett ki, mint aki csaló, vagy mint aki lelepleződött. A hármak azonban aligha akarták a miniszterelnök fejét venni, mert egyre nagyobb a félelem Európában, hogy mi lesz, ha megbukik a német vezetés. Keleten azt is pontosan tudják, hogy sokba kerülne nekik, ha Berlinben egy kevésbé EU-barát vezetés jutna hatalomra. Arról nem beszélve, hogy Merkel meggyengült hazai pozíciói folytán aki valamit el akar érni nála, az most jó eséllyel próbálkozik.

Hogy mégis nyilvánosan tagadták az állítását, abban az is közrejátszhatott, hogy a kancellár nem volt elég diplomatikus. Tanácsosabb lett volna a három államot kihagyni azok közül, amelyekről közölték, hogy elvi egyetértés született velük a visszatoloncolási megállapodás megkötéséről. Azok ugyanis nem értettek egyet a berlini értelmezéssel, ám Merkel mindenképpen hangsúlyozni igyekezett a tanácskozás sikerét, ezért túl messzire szaladt. A három partner ugyanis odahaza mindenképpen azt akarta eladni, hogy csakis önkéntes alapon vesz vissza migránsokat. Azaz ünnepelni kívánta a kötelező kvóták végét. Ezt a sikert pedig nem kisebbítheti semmi, így az sem, hogy német földről visszaküldött menedékkérők érkeznek hozzájuk.

 

FAZ

frankfurter_allgemeine.jpg

A berlini magyar nagykövet visszautasítja a német zöldek vezetőjének véleményét, miszerint Magyarországnak három éve, a menekültválság tetőpontján regisztrálnia kellett volna a menedékkérőket, amibe beletartozott volna, hogy megfelelően ellássa őket. Annalena Baerbock írására válaszul Györkös Péter azt hangsúlyozza, hogy a magyar hatóságok mindent elkövettek a schengeni és dublini előírások betartására. Mint kifejti, az EU is elismerte, hogy azokban a hetekben jó 177 ezer migráns adatait vették fel. (Miközben 400 ezren vonultak át az országon – a szerk. megj.) A diplomata arra is kitér, hogy a csaknem 180 ezer ember 99 %-a Görögországon át érkezett, azaz az eljárást ott kellett volna lefolytatni az ügyükben. Egyben tagadja, hogy a magyar menekülttáborokban nem gondoskodtak volna róluk kielégítően. Csak éppen a legtöbben nem voltak hajlandó bemenni a kijelölt szállásokra, mert igyekeztek mielőbb eljutni Németországba. Györkös végül azt hangsúlyozza, hogy a magyar kormány akkor is védte és azóta is védi Európa külső határait, ezért mondta azt Orbán Viktor, hogy ő a földrész végvári kapitánya.  

 

FT

financial_times.jpg

Az amerikai elnök kifejezetten ellenséges az unióval szemben, de ez még jól jöhet az EU egységének, mert ráébresztheti populisták a tagság előnyeire, illetve arra, hogy mekkora kockázatokat von maga után, ha felbomlik a szervezet. Így ítéli meg a kilátásokat a kommentár, amely a helyzet érzékeltetésére idézi Macron, Merkel, illetve Juncker véleményét, miszerint Európát megfertőzte a populista lepra, a földrész jövője teljesen bizonytalan, valamint hogy egyre nagyobbak a repedések. Nem kérdéses, hogy a belső nyomás mind inkább nő, miután nacionalista erők vannak hatalmon Rómában, Varsóban, Budapesten, Bécsben és Ljubljanában, ezért egyre nehezebb kompromisszumra jutni. Szinte biztos, hogy folytatódik a vita a migrációról, az euróövezet megújításáról valamint a következő közös költségvetésről. Trump miatt fokozódik a külső nyomás is.

De lehet, hogy éppen az elnök döbbenti rá a 28-kat arra, mennyire fontos, hogy közösen védjék meg az európai értékeket. Hiszen az látnivaló, hogy Amerika az „oszd meg és uralkodj” elvére épít. És a készülő kereskedelmi háborúban különösen fontos az összefogás. Ez már akkor is kiderült, amikor a brit kormány megpróbálta kimazsolázni az előnyöket a kilépési tárgyalások során és ezt a többiek együttesen verték vissza. A jövő évi EP-választások igen kritikusnak ígérkeznek, a barbárok a kapun belül lesznek. Merkel és Macron is utalt rá, hogy akár szét is eshet az EU. Ha pl. nem működik a migránsügyben kötött megállapodás, a tagok mind inkább egyoldalú lépésekhez folyamodnak, így belső határellenőrzés visszaállításával. Ám a többi közt az eurózóna bedőlésének veszélye jelentős gát a populisták radikalizmusa számára. Ezért nagyon is elképzelhető, hogy a populisták hasonló változáson mennek át, mint Ciprasz görög miniszterelnök, aki egészen megszelídült.  

 

FAZ

frankfurter_allgemeine.jpg

A legfrissebb bécsi elemzés szerint ha az EU a következő pénzügyi időszakban valóban megvonja a támogatások egy részét az új tagállamoktól, az lefékezi a növekedést a szervezet keleti felében. Jelenleg még jó a helyzet, ezért is tudnak olyan öntudatosan fellépni ezek a kormányok a migráció kapcsán. Csakhogy már látszik, hogy a jó idők lassanként véget érnek. Megtörik a fogyasztás és a kivitel lendülete, egyre nagyobb a munkaerőhiány, miközben kevesebb pénz jön Brüsszelből. A Nemzetközi Gazdasági Összehasonlítások Intézete úgy gondolja, hogy a térség már túljutott a csúcsponton. A külföldi befektetők számára a jövőt illetően kedvezőtlenek a várhatóan emelkedő kamatok és nekik sem jó, ha az unió visszafogja a felzárkózási alapokat. Ha a segítséget a jövőben valóban hozzákötik a jogállamisághoz, az elsősorban a Visegrádi Csoportot sújtja. És bár egyes országok nem győzik szidni Brüsszelt, a beruházásaik nagyon is függnek a közösségi támogatásoktól. Orbán Viktor Magyarországán az EU finanszírozza az állami fejlesztések több mint felét.  Ám ezek az utalások 2021-től a jelenlegi 3,3 % helyett a magyar GDP-nek előreláthatólag csupán a 2,1 %-át teszik majd ki.

Spiegel

der_spiegel.jpg

A magyar kormány a civileket zaklatja, és aki a menekülteknek segít, az mostantól kezdve bajba kerül. Az érintettek azt mondják, ami történik, az nagyban emlékeztet a 30-as évekre. A Fidelitas már hetek óta matricákkal ragasztja tele a számára nem kedves NGO-k irodáinak bejáratát, a felirat: Ez a szervezet a bevándorlást támogatja. Már sorra került az Amnesty International, a Menedék, legutóbb pedig a Helsinki Bizottság. Ott az Fidesz ifjúsági mozgalmának egyik aktivistája kifejtette, hogy a csoport a Soros-hálózat tagjaként a bevándorlók földjévé akarja tenni Európát, illetve Magyarországot, ám ők ezt nem engedik. Ez a megfélemlítés legújabb formája. Az Országgyűlés a múlt héten hagyta jóvá a Stop, Sorost. Pardavi Márta a Helsinki Bizottságtól azt mondja, lehet, hogy hatalom a kampány örve alatt még jobban át akarja alakítani az államot. Kováts András a Menedék képviseletében úgy gondolja, hogy a kormány tartósítani akarja a hadiállapotot, a viszályokat.

 

FAZ

frankfurter_allgemeine.jpg

A kommentár teljesen egyértelműnek tartja, hogy a bírák nyugdíjkorhatárának csökkentésével a lengyel kormány ugyanazt akarja elérni, mint pár éve Magyarország: megszabadulni a tapasztaltabb és függetlenebb bíráktól. Ily módon pedig kikapcsolni a legfontosabb, még működő ellenőrző mechanizmust. Hogy azután a magyar fél vesztett az ügyben az Európai Bíróság előtt, azt Orbán Viktor könnyű szívvel elviselte, hiszen addigra kész helyzetet teremtett az igazságszolgáltatásban. Lehet, hogy Varsó is hasonló taktikát követ a Bizottsággal szemben. Viszont hiábavalók voltak a korábbi békülékeny lengyel hangok, az újabb ütközés folytán még az is megkérdőjelezhető, hogy a PiS egyáltalán be akarja-e tartani az európai játékszabályokat. Ez újabb rossz hír mindazoknak, akik fontosnak gondolják a közös Európa jövőjét.

Die Welt

die_welt.jpg

Európa élesen bírálja a magyar és a lengyel kormányt a jogállam megsértése miatt, ám eközben Románia szinte észrevétlenül próbálja meggyengíteni az igazságszolgáltatást. A tudósítás felidézi, hogy a múlt héten 12 nyugati nagykövet levélben szólította fel a kabinetet: hagyja békén a jogrendszert, ne akarja azt kiforgatni a sarkaiból. Főként azzal van bajuk, hogy a jövőben a nyomozás csupán egy évig tarthatna a bűnügyekben, azon kívül a telefonbeszélgetéseket nemigen szabadna lehallgatni. Ily módon azonnal le kellene zárni csaknem 5 ezer dossziét, főleg olyan esetekben, amelyekben korrupció, illetve szervezett bűnözés gyanúja merült fel. Pedig ilyen tekintetben az ország az eltelt években példaképül szolgált nemcsak volt keleti tömb, hanem az egész földrész számára. Egy sor gyakorló, illetve volt miniszter és államtitkár került börtönbe. Nem véletlen, hogy sok politikus az illetékes ügyészség vezetőjének a fejét követeli. Ám Codruta Kövesit csakis az államfő válthatja le, ő azonban erre nem kapható. Noha a Legfelsőbb Bíróság szerint nem mérlegelhet a menesztés ügyében.  

 

A bejegyzés trackback címe:

https://b1.blog.hu/api/trackback/id/tr4714089883

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.