GFG is megmondta: ők a fegyver. Most éppen a színes bőrűek tarkójához szorítják. 
Minden lap lehozza a foci vébé előtt az ilyenkor szokásos statisztikákat, esélylatolgatásokat. Van, ahol már előre megmondják, ki fog győzni. Akinek sok ideje van felesleges cikkeket olvasni és szereti a focit, az ilyenkor olvasgatja ezeket az írásokat és megteszi tétjeit.
A 888 azonban úgy érezte, a foci vb-n nem lesz elég az egyszeri magyar szurkolónak a szünetekben a nyervákoló xenofób-rassista kormánypropaganda, így maguk is rittyentettek egy olyna cikket, amiben megírják, hogy a
az árja-fehér ember kinek szurkol.
70 évvel a náci Németország és Szálasi bukása után a kormányzati sajtóban ismét lehet echte náci szellemiségű cikkeket olvasni. Olyan mondatokat ír le a szerző, bizonyos Pörge Béla, hogy
A csoportban leginkább Uruguaynak lehet drukkolni. Dél-Amerika azon országáról beszélünk, amelynek lakói a legjobban hasonlítanak az európai emberekre.
(...)
Egyiptom mellett legfeljebb annyi szól, hogy bár afrikai, de nem fekete-afrikai csapat.
(...)
az viszont biztos, hogy Szaúd-Arábia alkalmatlan arra, hogy bárki neki szurkoljon, kivéve azt, akit azzal vert meg a sors, hogy oda született.
Látható, hogy a szerző komolyan beleásta magát szakmailag a témába és egészen lement a 70-es évekbeli csepeli autószerelő-műhelyek szintjére, NDK-s cicinős poszterrel, ahol Jocó bá’ szájában a lógó cigivel szidta a cigányok kurvaanyját, mikor fel kellett nyitni a Zaporozsec motorház-tetejét.
Az íráson még el-el rötyörészne a Jeszenszky „fideszes nők jobban szopnak” Zsolton nevelkedett alt-right-os törzsgárda, de Európa kulturáltabb és műveltebb feléről nézve a dolgot az eset felettébb szomorú és sokkoló. Németországban például még mindig a legnagyobb sértésnek számít, ha valaki lebarnaingeseznek (azaz lenáciznak), míg szemlátomást a hazai kormányzati propaganda inkább büszkélkedik ezzel a jelzővel. Már kevés hiányzik, hogy a 888-asok csak 88-asok legyenek és karszalagban járjanak dolgozni és karlendítéssel köszöntsék egymást a szerkesztőségi értekezleteken. (A 88 a HH egyik náci szubkultos megfelelője, Hitler köszöntése.)
Még sötétebb színt ad az írásnak, hogy pont a héten írták meg az újságok a fekete bőrű egyetemista történetét, aki alig jutott vissza Bécsbe – csupán, mert fekete. Nem engedte fel a Flixibus a járatára – pedig érvényes igazolványai és jegye volt -, nem vitték el a taxisok és a vonaton hazafelé a rendőrök ellenőrizték, ok nélkül.
Elképzelhető, hogy a kormánypropagandánál nem tudják, de az ember nem döntheti el, milyen színűnek születik és hova. Ezért csak annyit ajánlanánk a kedves házifasisztáinknak, hogy gondoljanak bele: velük is megtörténhetett volna ugyanez, ha éppen nem ide születnek, árjának, karszalagosnak, felsőbbrendűnek – és embertelennek.
