- A liberális demokrácia Kelet-Európában néz szembe a legnagyobb veszéllyel az egész világon;
- A demokrácia és vele együtt az unió rámehet az új olasz kormányra;
- Az embercsempészek most Albánia felől próbálkoznak, Montenegró azt fontolgatja, hogy magyar mintára határkerítést állít az emberözön útjába.
A neves bolgár politológus, Ivan Krasztev beható cikkben elemzi, hogy Kelet-Európa hosszú úton, az illiberális forradalommal jutott el a demokrácia hanyatlásához, és alighanem a legriasztóbb veszélyt jelenti azok közül, amelyek a liberális demokráciát fenyegetik a világban. A magyaroknál és a lengyeleknél konzervatív populisták nagy győzelmet arattak a választáson, miközben befeketítették az ellenfeleket, bűnbaknak tettek meg kisebbségeket és aláásták a fékeket, ellensúlyokat. Az Orbán vezette mozgalom messze túlmutat Magyarország jelentőségén: valószínűleg a fő alternatíva lesz a liberalizmussal szemben az elkövetkező évtizedekben. A fordulat okai országról országra változnak, mint ahogy az ilyen kormányok politikája is különbözik a régión belül. A Fidesz teljesen átírta a játékszabályokat, a párt mindent ellenőriz, de nem azért, hogy védje az ártatlanokat, hanem hogy mentse a vétkeseket. A lengyelek hasonló ösvényen járnak, de náluk nincs korrupció.
Valamennyiben közös az idegengyűlölő nacionalizmus. a lényeg a többség joga. Ha bárhol hatalomra jutnak, azt arra használják ki, hogy elmélyítsék a kulturális és politikai megosztottságot, a politika paranoid stílusát képviselik. Azaz az összeesküvés elméletekre építenek, lásd a Soros-tervet. Hasonló nyelvezetet alkalmaznak, ők jelenítik meg a nemzet hiteles hangját a külső és belső ellenséggel szemben. További jellemzőjük, hogy ambivalensen viszonyulnak az EU-hoz. A lakosság nagy mértékben támogatja a tagságot, mégis igencsak euroszkeptikus pártokra voksol. Brüsszelt ezek a kormányok retorikai homokzsáknak tekintik, miközben rengeteget profitálnak annak anyagi nagyvonalúságából. Sikerük a rendszerváltás örökségéből fakad, amihez járult az USA meggyengülése, valamint az unió válsága, amely beindította a populista robbanást. Majd a menekülthullám a fő erővé tette a populizmust a térségben.
Napjainkban az alapvető különbség a Kelet és a Nyugat között nem a gazdagság színvonalában, hanem a kulturális és etnikai sokszínűségről vallott álláspontban jelentkezik. Utóbbit Kelet-Európában létveszélynek tekintik, elutasítása alkotja az új illiberalizmus magját. Ami azért paradox. mert ezekben az országokban a határok felnyitásának követelése volt az egyik legfőbb tényező, ami azután elvezetett a szocializmus bukásához. Az emberek normális életet akartak maguknak. Viszont utána nagyon sokan kivándoroltak. Magyarország pl. az utóbbi 10 évben elvesztette lakossága 3 %-át, fiatal és tehetséges embereket, miközben a népesség már amúgy is fogyott és igen alacsony az új születések száma. Ez alapozta meg a demográfiai pánikot, amihez társult a félelem a bevándorlással szemben. E kettő adja a legjobb magyarázatot a nacionalista populizmus kelet-európai fellendülésére. Azon kívül ezek az országok újabban érvényesíteni kívánják az érdekeiket, így elutasítják, hogy parancsokat fogadjanak el Brüsszeltől. Nem szeretnék, ha másodrendű polgárokként kezelnék őket, újra felfedezik a hagyományokat, a szülők kultúráját.
Az illiberális fordulat utolsó összetevője a geopolitikai bizonytalanság, ami mindig is áthatotta a régiót, ahogyan az Bibó már megírta a „Kis államok nyomorúságában”. Mert ezek az államok jelentős sérelmeket szenvedtek el a történelem során, főként külső erők miatt, amint azt Trianon példáján látni. Így azután az csapódott le bennük, hogy a szabadság mindig keresztezi a nemzeti ügyet. Megtanulták, hogy gyanakodni kell a kozmopolita ideológiával szemben. Ráadásul leginkább azok mentek el Nyugatra, akik valószínűleg a leginkább védenék a liberális demokráciát. Így a feladat ez ügyben mind inkább az EU-ra és az Egyesült Államokra hárult. Csakhogy idővel mindkettőt egyre inkább a többségi hatalom gátjának gondolták a térségben. Így megkérdőjelezték Brüsszel és Washington befolyását, ami egybeesett Putyin tervével, hogy regionális hatalomként erősítse meg Oroszországot. Orbánnak már egyébként is tele volt a hócipője a liberalizmussal, ennélfogva modellként szolgált számára a putyini tekintélyelvűség, illetve nyugat-ellenes ideológia. A magyar modellt azt teszi különösen veszedelmessé, hogy az autokrácia a demokrácián belül fejlődött ki.
Az új populisták nem fasiszták. Nem bíznak az erőszak átalakító erejében és megközelítőleg sem annyira elnyomóak, mint a nácik voltak. De közönyösek a fékek és ellensúlyok iránt, nem tartják szükségesnek a hatalom alkotmányos korlátait. Miközben azok az uniós jog szerves részét képezik. Ily módon azután a fő fenyegetést az EU összefogása számára jelentik. Mind több ország fordul az illiberalizmus felé, így egyre inkább viszályba kerülnek Brüsszellel, kóstolgatják a szervezet befolyásának korlátait. A nagy kockázat az, hogy széteshet az integráció, Európa pedig megosztottá válik és elveszti szabadságát.
A kommentár arra figyelmeztet, hogy Olaszország a demokrácia végéhez vezető utat mutatja, továbbá, hogy a populizmus megerősödésével szembeni engedékenység mindig egy rendszer gyengeségéről árulkodik. Teljesen értelmetlen a populistákat és nacionalistákat az egykori nácikhoz hasonlítani, viszont nagyon mutatkozik párhuzam a Weimari Köztársaság bukása és az európai liberális elit sebezhetősége között. A fennálló rend védelmezői pl. ma szintén alábecsülik a leselkedő veszélyt. Így arról beszélnek, hogy az új olasz vezetés nem léphet ki az euróövezetből, mert arra nincs jogi lehetőség. Csak éppen arról feledkezik meg, hogy mi van akkor, ha a leendő római kormány pénzügyi válságot idéz elő, kinyilvánítja, hogy vis maiorról van szó és egyetlen hét vége alatt párhuzamos valutát vezet be. És tudnivaló, hogy a Liga meg akarja szüntetni az eurót fizetőeszközként. Itt még az elnök sem tehetne semmit, arról nem beszélve, hogy egyszer az ő mandátuma is lejár.
A politikai közép most Berlusconiban bízik, csak azt nem érteni, hogy milyen alapon? Amikor itt olyan valakiről van szó, aki felelős az ország gazdasági katasztrófájáért. Sokan ugyanakkor abból merítenek vigaszt, hogy majd a gazdasági kilábalás segít a centrista pártoknak. Csakhogy a javulást az 5 Csillag és a Liga éri el jelentős költségvetési ösztönzőkkel és ennek le is aratja majd a gyümölcsét. Éppen azért vannak hatalmon, mert a politikai közép képtelen volt rendbe tenni a gazdaságot. Márpedig ha egy rendszer, mint a liberális demokrácia nem képes hosszú időn át jólétet szavatolni a lakosság elég nagy részének, akkor vége van, az általa létrehozott pénzügyi és gazdasági intézményekkel együtt.
Montenegro azt fontolgatja, hogy kerítést emel az albán határon, miután abból az irányból újabban egyre több migráns érkezik az országba. Az embercsempészek ugyanis mostanában új útvonallal próbálkoznak, Görögországból kiindulva, Albánia, Montenegro, Bosznia az irány, a célpont pedig az EU-tag Horvátország. Boszniában több ezer illegális bevándorló rekedt, amikor az unió két éve megállapodást kötött Törökországgal. A montenegrói határvédelmi tárca vezetője pedig most azt közölte, hogy nem kizárt: műszaki zárat építenek, ha nagyobb áradat indul meg. Elmondta azt is: az albán hatóságok a meglévő egyezmény dacára sokszor megtagadják, hogy visszavegyék a területén át érkezett menekülteket.
