• Sem Budapest, sem Varsó nem akadályozhatná meg a támogatások befagyasztását, viszont köteles volna kifizetni a gazdáknak, valamint a megkezdett beruházások után járó támogatást
• Merkel már a közeli hetekben személyesen igyekszik meggyőzni Orbánt, hogy az vegyen vissza a nacionalista hangból
• Európában példátlannak tartják, hogy a magyar vezetés már a nálunk dolgozó külföldi tudósítók munkájába is bele akarja ütni az orrát
A lap arra számít, hogy kiéleződnek az EU ellentétei Magyarországgal és Lengyelországgal, miután a Bizottság holnapután azt fogja javasolni, hogy csökkentsék a támogatásokat az olyan államoknak, ahol veszélyben van a jogállam. Márpedig Brüsszel úgy ítéli meg, hogy mind Budapesten, mind Varsóban bajba került a bírói függetlenség. Ugyanakkor a két ország befizetési kötelezettségei nem változnának. Beavatott körök szerint a lényeg pont ez, hogy mert ez azt jelentené, hogy továbbra is folyósítaniuk kellene a gazdáknak megígért pénzeket, valamint a már folyamatban lévő beruházásokra szánt összegeket, így a programok kedvezményezettjei nem bűnhődnének. Az is igen fontos, hogy a szankciót csakis súlyozott többséggel lehetne megakadályozni, azaz kútba esne a magyar-lengyel vétó. Az indítványt kényes pillanatban teszik közzé, mert az utóbbi időben haladás mutatkozik a varsói vezetéssel folyó egyeztetéseket.
Az illiberális Magyarország és Lengyelország pénzügyi nyomás alá kerülhet, ha továbbra is eltávolodik az EU értékeitől. A Bizottság mindaddig befagyasztaná a támogatásokat, amíg nem állítják helyre a demokratikus normákat. A lépést az EP liberális frakciói, valamint a franciák és a németek kényszerítették ki, mert mechanizmust akartak, hogy jobb belátásra tudják kényszeríteni az ellenszegülő államokat. Bennfentes forrás szerint a pontos részleteket még csak ezután dolgozzák ki, de a cél, hogy rá tudják venni álláspontjuk megváltoztatására az érintett kormányokat. A konzervatív újság is megemlíti, hogy az Oettinger biztos által bejelentendő csomag várhatóan ront a patthelyzeten Nyugat-Európa, illetve a populista Budapest és Varsó között. Brüsszel aggályait is csak súlyosbította Orbán Viktor újraválasztása, amit antiszemita retorika, jó pár korrupciós botrány és az EBESZ figyelmeztetése körített, mármint hogy a sajtó nem szabad.
Úgy tudni, a német és a francia vezetés azért akart ilyen kevésbé drákói és rugalmasabb mechanizmust, hogy nyomást lehessen gyakorolni azokra az országokra, amelyeknél baj van a demokratikus normákkal. Hírek szerint Berlin ragaszkodik ahhoz, hogy ilyen esetekben többségi döntéssel lehessen határozni, azaz egyetlen állam sem vétózhatna, ami viszont a 7-es paragrafus alkalmazása esetén megakadályozná a megtorló intézkedéseket. Keleti diplomáciai körök ellenben azt kérdezik, milyen alapon döntené el bárki is, hogy valahol megfelelőképpen működik-e az igazságszolgáltatás? Márpedig ily módon felmerül az önkényesség és a politikai nyomásgyakorlás lehetősége.
Orbán Viktor már nyíltan forszírozza a „magyar modellt”, amely vitatja az uniós értékek nyugati értelmezését. Guy Verhofstadt, az EP liberális képviselőcsoportjának vezetője ezzel szemben üdvözli a készülő javaslatot. Azzal érvel, hogy egyszerűen groteszk az illiberális keleti elit hiúságát csiklandozó tervekre költeni az EU adófizetőinek a pénzét, amikor ezek az erők ellenőrzésük alá vonják a bíróságokat, lebontják a demokratikus biztosítékokat és módszeresen igyekeznek aláásni a civil szervezeteket, illetve a szabad sajtót.
Hamarosan Budapestre látogat a német és a brit kormányfő, miközben Orbán Viktor ragaszkodik ahhoz, hogy távol tartsa az országtól a menedékkérőket. Utóbbi álláspontot azzal magyarázza Gulyás Gergely, akit a tudósítás az új kormány emelkedő csillagának nevez, hogy Európa nem válhat sok millió ember új otthonává. A migrációs politika áll majd az új vezetés kommunikációs stratégiájának középpontjában is. Gulyás a kancellária miniszteri tisztségének várományosaként reméli, hogy a többi tagállam tiszteletben tartja a magyarok döntését, tehát hogy ők nem kívánnak menekülteket befogadni. Orbán ugyanakkor úgy érzi, hogy a siker nagy lendületet adott neki és a nyugati partnereknek vele kell tárgyalniuk a következő 4 évben is.
Merkel és May egyrészt azért jön Magyarországra már a közeli hetekben, mert az a V4-es csoport tagja, másrészt pedig a leghangosabban veri a nemzeti függetlenség tamtamját. A magyar gazdaság jól áll, ám nagyban függ Németországtól, márpedig a politikai párbeszéd javarészt összeomlott Berlinnel. Ugyanakkor a belpolitikában a fő veszély az az ellenzék számára, hogy a magyarok nem várják meg a következő választást, hanem sokan közülük azonnal külföldre költöznek. De ez nem volna jó a kormánynak sem, amely kétségbeesetten próbálja maradásra bírni az embereket, hogy növekedjen a népességszám. A munkaerőhiány már így is egyre nagyobb.
Magyarország kiközösíti az újságírókat, akik bírálják. A Magyar Idők külföldi újságírókat állított pellengérre, Orbán Viktor ily módon fokozza a nyomást kritikusaira. A jobboldali-populista Fidesz elsöprő győzelme óta nem szűnnek a támadások a magyar nép állítólagos ellenségeivel szemben. Sőt, győzelem után a kormányfő csak ráerősít a kampányra Soros György és mások ellen. De ez az első eset, hogy egy uniós tagállamban külföldi újságíróknak mennek neki. A kormány közeli újság azt sürgette, névsorral kiegészítve, hogy a hatalom végre tegyen lépéseket, miután a szóban forgó tudósítók szerinte becsmérlő és a hazug híreket közölnek Magyarországról. Az egyik érintett, Meret Baumann, az NZZ-től úgy ítéli, meg hogy a fekete listával ellenük uszítanak, de hogy ez a fajta mocskolódás mihez vezet, azt a kormánykritikus civilek tudnák elmondani, akik már érzik a következményeket.
Budapesti diplomaták körében döbbenetet váltott ki a fellépés. Egyikük azt mondja, hogy ez egy teljesen új dimenzió, mert a Fidesz-közeli média idáig békén hagyta a nemzetközi sajtót. Ám a jobboldali-populista hatalom a jelek szerint még inkább ellenőrizni kívánja a közvéleményt. A Riporterek Határok Nélkül ügyvezetője úgy értékeli, hogy ilyen módszerekkel az európai történelem legsötétebb időszakaiban próbáltak elhallgattatni sajtómunkásokat. Továbbá, hogy az ilyen hangulatkeltés készíti elő a talajt az olyasmihez, mint a szlovák oknyomozó újságíró meggyilkolása volt. Mihr szerint a legnagyobb fokú gondatlanság, ha a Bizottság tétlenül szemléli az eseményeket, mi több, egyes CSU-politikusok nyíltan támogatják Orbánt.
Szakértők szerint a miniszterelnök ily módon igyekszik mozgósítani híveit a választások után is. Azaz továbbra is összeesküvés elméleteket fabrikál és a nacionalista kártyára játszik. Tehát hogy az országot változatlanul ellenségek veszik körül, ezért mindenkinek a miniszterelnök köré kell tömörülnie. Aki nem ezt teszi, azt megvette a külföld – fejti ki Anton Pelinka a CEU-ról. Ő egyébként a Figyelő 200-as listáján volt rajta. Úgy véli, hogy Magyarországon de facto korlátozták a sajtószabadságot. Ugyanakkor Brüsszel nem sokat tehet, mert a lapoknál kormány közeli üzletemberek szerezték meg a tulajdonjogot, abba pedig nem lehet beleavatkozni. Csak tavaly 25 ezren hagyták el az országot, több, mint kétharmaduk 40 évnél fiatalabb, miközben már most sincs elég munkaerő.
Az egyik legtekintélyesebb nyugat-európai elemző arra figyelmezteti Németországot, hogy az ismét központi szereplő lett a földrészen, ám okosan kell élnie ezzel a szerepével, ha előre akarja vinni az uniót. Timothy Garton Ash, aki Oxfordban tanít, azért tartja a feladatot rendkívül nehéznek, mert a kontinens és a Nyugat létválságba jutott. A bajok akkor kezdődtek, amikor a fejlett demokráciák a legnagyobb sikereiket ünnepelték, vagyis 1989-91 között. Így pl. akkor nyílt meg a kapu a globalizáció számára, az abból eredő elégedetlenséget aknázzák ki ma a nacionalista populisták. Akkor váltak függetlenné a kelet-európai országok, az onnan kiinduló bevándorlás lett a Brexit egyik fő oka.
Az elemző azt javasolja, hogy Németország pontosan határozza meg a nemzeti érdekeit. Másodszor teremtsen szorosabb kapcsolatot a gazdasági hatalom és az értékek között, mert az összekapcsolódás jelenleg meglehetősen laza, lásd Magyarországot és Lengyelországot, márpedig itt az EU hitelessége forog kockán. Harmadszor látni kell, hogy az európai intézmények nem öncélúak, nem lehet csak úgy, általában több Európát követelni. Negyedszer a földrész sokszínűsége gátat szab a közvetlen európai demokráciának. Végül pedig nem csupán a nemzeti érdekek között kell kompromisszumot találni, hanem a rendről és a társadalomról vallott különféle elképzelések között is.
Mindezek után jut el a szerző oda, hogy a kétsebességes földrész kapcsán senki se tekintse azonosnak az euróövezetet a mag-Európával, mert előbbi nem illetékes a közös kül- és biztonságpolitikában. Ebben az összetett helyzetben Németország olyan, mint a jó középpályás: helyzetbe hozza a többieket, időnként gólt is lő, de a játék legszebb pillanatait átengedi másoknak. Szóval olyan, mintha a kontinens Zidane-ja volna.
Az utolsó 100 komment: