- Az unió rámehet az Orbán fémjelezte illiberalizmusra, az EU széteshet és Európa búcsút inthet a szabadságnak;
- Ausztriában nagy botrányt kavart, hogy a Szabadságpárt frakcióvezetője beszállt a Soros elleni antiszemita uszításba, továbbá, hogy a párt orbáni viszonyokat akar teremteni a közmédiában (is);
- A Bundestag első embere nem veszi észre, hogy a kelet-európai idegengyűlölet politikai termék.
A hírügynökség azt emeli ki az esti Budapesti tüntetésről, hogy tízezrek tiltakoztak a sajtó kormányzati ellenőrzése ellen, mert az megítélésük szerint nagyban hozzájárult Orbán Viktor választási győzelméhez. A részvevők egyben összefogásra szólították fel az ellenzéket. A tudósítás hozzáteszi, hogy a siker a jelek szerint felbátorította a miniszterelnököt, tehát hogy még nagyobb erővel harcoljon az EU migrációs politikája ellen, illetve, hogy megkeményítse álláspontját a civil szervezetekkel szemben, mert azok szerinte beleavatkoznak az ország ügyeibe. Pénteki rádióinterjújában Orbán politikai tevékenységgel vádolta meg Soros Györgyöt, mondván, hogy annak körei támogatják az ellenzéket. Ugyanakkor az üzletember alapítványa úgy látja, hogy a kormányfő megpróbálja megfojtani a civil szférát. A közlemény szerint az OSI budapesti irodája elhagyja az országot, ha az Országgyűlés jóváhagyja a „Stop, Sorost”. A hatalom szerint a törvényjavaslat az illegális bevándorlás megakadályozását célozza.
Egy hét alatt már másodszor is tízezrek vonultak az utcára Budapesten, azzal vádolva Orbán Viktort, hogy az el akarja némítani a sajtót, amikor szigorú ellenőrzés alá helyezte a közmédiát. Illetve amikor hatalom közeli üzletemberekkel vásároltatja fel az önálló szerkesztőségeket. A felszólalók független tájékoztatást követeltek. A jelentés idézi az EBESZ összefoglalóját, miszerint a választásokat befolyásolta az idegengyűlölő retorika, valamint az állami tévé és rádió elfogultsága. A tegnapi megmozduláson a többségükben fiatal részvevők demokráciát sürgettek. Orbán pénteken támogatásáról biztosította a Figyelő listáját a ’Soros-zsoldosokról’. A miniszterelnök bűnbakot csinált a befektetőből.
Mindössze két héttel Orbán Viktor újjáválasztása után ismét tízezrek demonstráltak a jobboldali-nemzeti kormány ellen. A megmozduláson elsősorban a Fidesz médiapolitikája ellen tiltakoztak. A szónokok arra hívtak fel, hogy mindenki vonuljon az utcára, amíg a miniszterelnök támadja a civil társadalmat, a független sajtót, valamint az őt bíráló polgárokat. Sürgették továbbá, hogy az ellenzék lépjen fel egységesen. A jelentés emlékeztet arra, hogy a választási jog folytán a kormánypártnak 49 % is elég volt a kétharmadhoz. A győzelem után Orbán bejelentette, hogy jogszabályokkal kívánják gátolni a civil csoportok munkáját. A politikus azzal vádolja Sorost, hogy az a muzulmán migránsok tömeges betelepítését szervezi. A kampány során hatalom közellenséget csinált az üzletemberből.
Budapesten 10 ezrek vonultak fel, mivel Orbán Viktor a választás óta ismét elnyomó intézkedéseket visz keresztül. Most éppen az NGO-k tevékenységét akarja lehetetlenné tenni. A tüntetők azt kiabálták, hogy ők a többség, illetve demokráciát követeltek. Ez már a 2. tömegdemonstráció volt azóta, hogy a Fidesz alkotmányozó többséghez jutott. A tudósítás megjegyzi, hogy Orbán semmivel sem igazolta állítását, miszerint Soros György ezer számra igyekszik muzulmánokat Európába hozni.
Az osztrák szociáldemokraták főnöke úgy gondolja, hogy az FPÖ frakcióvezetője átlépte a vörös vonalat, amikor egy nappal korábban arról beszélt, hogy igen megbízható hírek szerint Soros Györgynek igenis köze van a menekülthullámhoz. Kern szerint elfogadhatatlan, hogy a Szabadságpárt egyik vezetője egy ilyen kényes kérdésben antiszemitizmussal tűzdelt érvekkel bujtogat, illetve félelmet kelt. Ezért az SPÖ-politikus felszólította Kurz kancellárt, továbbá a kisebbik kormánypárt elnökségét: fontolják meg, alkalmas-e Gudenus a tisztségére. A koalíció nagyobbik erejét képező Néppártból eddig csupán a strasbourgi képviselőcsoport elnöke szólalt meg, aki kifejtette, hogy az FPÖ-politikus szégyellheti magát az újabb hihetetlen és botrányos kisiklásért. A Neos párt képviselője szerint felfoghatatlan, hogy Gudenus az Orbán-politika szintjére süllyedt. Hozzátette, hogy a magyar miniszterelnök politikai stílusának semmi keresnivalója sincs Ausztriában. A Szabadságpárt főtitkára ugyanakkor hisztériának nevezte a bírálatokat. Arra hivatkozott, hogy az izraeli miniszterelnök szerint Soros van amögött a kampány mögött, amely meg akarja akadályozni, hogy Izraelből 3. országokba toloncoljanak vissza afrikai menekülteket. Maga Gudenus visszautasította a zsidóellenesség vádját.
„Kelet-Európa illiberális forradalma” címmel Ivan Krasztev arról ír, hogy a térségben hosszú út vezetett a demokrácia hanyatlásához. A tekintélyes elemző, a szófiai Liberális Stratégiai Központ igazgatója úgy véli, a világban a tekintélyelvűség megerősödése talán a régióban a legriasztóbb. A két egykori mintadiák magyaroknál és lengyeleknél populisták elsöprő győzelmeket aratnak, mégpedig úgy, hogy ördögnek állítják be az ellenzéket, bűnbaknak teszik meg a kisebbségeket és aláássák a hatalmi ágak megosztását. Az Orbán Viktor által képviselt mozgalom globális jelentőségű, mert az elkövetkező évtizedekben Nyugaton valószínűleg az illiberális demokrácia lesz a liberalizmus első számú alternatívája.
A populista rendszerek a részleteket illetően különböznek egymástól. A Fidesz átírta az alaptörvényt és a maga javára módosította a választási jogszabályokat. A korrupció mindent áthat, ami pl. viszont a lengyelekről nem mondható el. Közös jellemző ugyanakkor az idegengyűlölő nacionalizmus, amit meglepő módon támogatnak a fiatalok. A lényeg mindig a többség joga. Ahol ezek az erők hatalomra jutottak, ott mindenütt elmélyítették a politikai és kulturális ellentéteket, továbbá bevitték a paranoid stílust a politikába. Lásd az Orbán-féle elméletet Soros, illetve Brüsszel összeesküvéséről. Ugyanazt a retorikát használják, eszerint ők a nemzet védelmezői a külső és belső ellenséggel szemben. Csakis ők képviselik az igazi népet, magas erkölcsi alapokon.
Fontos jellemvonás továbbá, hogy kétarcúan viszonyulnak az EU-hoz. A tömegek támogatják, mégis a leginkább unióellenes pártokra szavaznak. A kormányok retorikai homokzsáknak tekintik Brüsszelt, de jócskán hasznot húznak annak anyagi nagyvonalúságából. A migránsválság döntő lökést adott ezeknek a köröknek. A homogén Keleten az etnikai és kulturális sokszínűséget létveszélynek tekintik és a vele szembeni ellenállás jelenti az illiberalizmus magját. Paradox, hogy a rendszerváltás idején a forradalom fő mozgatórugója az volt: el lehessen hagyni az adott országot. És most ugyanezek az államok a tömeges bevándorlás ellen lázadnak, miközben tőlük tömegek vándoroltak, vándorolnak ki. A fiatalok és a tehetségesek távozása párosul a társadalom elöregedésével, illetve az alacsony születésszámmal és ez demográfiai pánikot vált ki. Amihez azután járul az idegenek tömeges betelepülésének lehetősége. Ez magyarázza leginkább a populizmus tündöklését.
A növekvő öntudat eredményezi, hogy a kelet-európai kormányok egyre kevésbé hajlandóak elfogadni a brüsszeli megrendeléseket. Az elején még készséggel játszottak az EU forgatókönyvéből, ma már úgy ítélik meg, hogy Brüsszel megengedhetetlen módon beleavatkozik a belügyeikbe. Az illiberális fordulat utolsó összetevője a geopolitikai bizonytalanság, amit Bibó vázolt a Kis államok nyomorúságában. A keserű történelmi tapasztalatok miatt félnek a külső hatalmaktól, ugyanakkor azt gondolják, hogy a szabadság mindig veszélyezteti a nemzeti ügyet. Idekapcsolódik, hogy a liberális demokráciák megszilárdításában fontos szerepet töltött be az EU és az USA, ám most már a térségben megkérdőjelezik mindkettő uralmát. Ehhez járul még az erős és antidemokratikus Oroszország felbukkanása.
Ily módon nem lehet tudni, meddig marad az illiberalizmus, amelynek mélyek a gyökerei Kelet-Európában. Különösen veszélyessé teszi, hogy az új fajta tekintélyelvűség a demokrácián belül jött világra. Az új populisták nem fasiszták. De nem tartják szükségesnek a fékeket és ellensúlyokat. Ezért a fő veszélyt az uniós összefogás szempontjából jelentik. A nagy kockázat az, hogy az EU széteshet, és Európa megosztottá válik, továbbá nem lesz szabad.
A német Alsóház elnöke úgy gondolja, hogy a menekültek elosztása nem fog egyszerűen menni az unión belül. Schäuble szerint legelőször is egységes menedékjogra van szükség, mert azonos eljárás, illetve ellátás nélkül gyorsan visszatérnek Németországba mindazok, akiket, mondjuk, Lengyelországba telepítenek. És közben azt is szem előtt kell tartani, hogy Európában nagyon a különbségek: a lengyelek pl. más tapasztalatokat szereztek, másként közelítenek a dolgokhoz. A politikus kiemelte, hogy nem szabad nagyképűséggel reagálni az új tagállamok aggályaira, több megértést kell tanúsítani irántuk. Szóval nem kioktatni, hanem meghallgatni kell őket.
A kommentár rámutat, hogy színtiszta orbánizmus az, amit a Szabadságpárt képviselője véghez akar vinni az osztrák közszolgálati médiánál. Vagyis hogy az FPÖ elő akarja írni, milyen a korrekt tájékoztatás, ám ily módon a pusztafasizmus meghosszabbította karjaként lép fel. Az a génjeiben van. Mint emlékezetes, Steger azzal fenyegette meg elsősorban az ORF budapesti tudósítóját, hogy bezárják az irodát, ha nem ad elfogulatlan anyagokat a magyar helyzetről. Az elemzés ezek után azt kérdezi, vajon mi vezérelte a politikust, hogy önként az orbáni médiapolitika szószólójaként jelenjen meg és magyar szabályokat igyekezzen átültetni az osztrák közrádióra, -tévére? A válasz szerint egyesek számára tényleg zavaró lehet, hogy a jelentések a valóságnak megfelelően tálalják a magyar állapotokat a nézőknek, akik inkább a demokráciát preferálják. És nem osztják a Szabadságpárt lelkesedését az antiszemita beütésű vezérek iránt.
A kommentár szerint a napokban esedékes washingtoni útja előtt a francia elnök nemzetközi elismerést szerzett azzal, hogy talán az egész nyugati világban ő az egyetlen államfő, aki hajlandó szembeszállni a demokrácia-ellenes rezsimek megerősödésével. A héten pl. az egész ellenzéket elhallgattatni igyekvő Orbán Viktorra utalva kijelentette Strasbourgban, hogy a mindenütt jelenlévő tekintélyelvűségre nem az autoriter demokrácia a válasz, hanem a demokrácia tekintélye. Odahaza azonban sokan liberális erős embernek tekintik Macront, aki igyekszik megnyirbálni a hatalmát korlátozó fékeket és ellensúlyokat. A kormány most pl. olyan törvényjavaslatot tárgyal, amely a hatékonyság és ésszerűsítés nevében szűkítené a parlament jogkörét. Továbbá törvényhozási felhatalmazás nélkül átalakítja a közszolgálati szektort, emiatt ezrek sztrájkoltak, ami hetekre felborította a vonat- és légiközlekedést. De elégedetlenek a nyugdíjasok és a diákok is.
A franciák 52 % mondja azt jelenleg, hogy hiba volt megválasztani a politikust, ezzel együtt az államfő biztosan nyerne, ha most kellene az urnákhoz járulni. Merthogy továbbra is ő a bástya a szélsőjobbal szemben. Dominique Moisi külpolitikai szakértő úgy látja, hogy az elnök nem fenyegeti a demokráciát, ő az utolsó, aki még síkra száll a kívülről és belülről egyaránt fenyegetett nyugati világrend, a klasszikus liberális demokrácia mellett.
