- Immár hivatalos:Trump Cornsteint akarja budapesti nagykövetnek;
- Ha erősödnek a zsidók elleni támadások, az arra utal, hogy egyre robbanásveszélyesebb a helyzet;
- Bekeríti az Orbán-kormányt a korrupció, viszont Németh Szilárd azon dühöng, hogy az E.On meri az állami árnál olcsóbban kínálni a gázt.
A Fehér Ház megerősítette, hogy a new yorki üzletembert, David Cornsteint kívánja kinevezni budapesti nagykövetnek. (A 78 éves kiszemelt idáig semmilyen szerepet nem játszott a hivatalos politikában, de a Republikánus Párt támogatója, dúsgazdag ékszerkereskedő, aki fontos szerepet lát el az egyik legfontosabb amerikai zsidó gyülekezetben – a szerk. megj.) Trump a varsói nagykövetség élére egy floridai üzletasszonyt jelöl, aki komoly pénzeket gyűjtött a republikánusok számára. Georgette Mosbacher férje kereskedelmi miniszter volt az ifjabbik Bush kormányzatában.
A kommentár szerint a Soros György körül kirobbant vita mutatja, alapjában véve mennyire gusztustalan a nacionalista populizmus. Az írás apropója, hogy a konzervatív Daily Telegraph titkos összeesküvés támogatásával vádolta meg az üzletembert, amiért az (nyíltan) pénzt adott a Brexit-ellenes kampány céljaira. Az ügy kirobbantója, a kormányfő volt stábfőnöke felháborodott azon a feltételezésen, hogy akcióját akár a legcsekélyebb mértékben is az antiszemitizmus mozgatta volna, miközben az első oldalon gyanúsított meg egy zsidó pénzmágnást azzal, hogy az megpróbálja aláásni a nép akaratát. Csakhogy a történelem során szinte valamennyi államban virágzott az a felfogás, hogy a zsidó összeesküvők lapulnak minden rossz mögött. A 20. század elején Oroszországban közzétették a Cion Bölcseinek Találkozóiról készült hamisított jegyzőkönyvet, amely azt hirdette, hogy a világ zsidósága mindenütt át akarja venni az ellenőrzést. A cél eszerint a zsidók nemzetközi szuperállama lett volna. A mondandó, hogy ti. a zsidók összeesküvők, a szálak mozgatói, a nemzetek megrontói, gyökértelen kozmopoliták, visszaköszönt a nácik antiszemitizmusában és Sztálin paranoiájában is.
Így nem meglepő, hogy a zsidók idegesek, tehát hogy mi jön ezek után, amikor a jobboldali populista magyar és lengyel kormány közellenségnek teszi meg Soros, a zsidó pénzügyi spekulánst és azzal vádolja, hogy bábjátékos módjára ő vezényli a marionettfigurákat a demokrácia megrendítését célzó összeesküvésben? Vagy ne kellene aggódniuk a legkisebb jelre, hogy a hadjárat elérheti Nagy-Britanniát is, olyan országokból kiindulva, ahol hagyományosan igen erős az antiszemitizmus? Az összeesküvés-elmélet a baloldalon is dívik, csak más köntösben. A szerző a félreértések elkerülése végett megjegyzi, hogy nem zsidóellenes, ha valaki bírálja az izraeli kormányt, de az igenis az, ha bárki terjeszti a világméretű cionista összeesküvés gondolatát.
Ezekben a nézetekben közös, hogy a zsidóknak nincs hazájuk, bolyonganak, folyton a szuperállam megteremtésén ügyködnek. Pedig sokszor emigrációba kényszerítik őket, mint Sorost, hogy azután gyökértelenséggel vádolják meg őket, nos, ez tényleg az irónia legvégső kategóriája. Mindenesetre a populista felfogás szerint létezik egy nemzetközi elit, amely a globális tőkére támaszkodik és a népek érdekei ellen dolgozik. Ez az elmélet lehetővé teszi, hogy minden nehézségért akárki egy nem létező csoportot tegyen felelőssé, a bankárokat, a zsidókat, ahelyett hogy a saját felelősségével foglalkozna. Soros nem bábjátékos és a „puccsa” egyáltalán nem titkos. Csupán egy gazdag fickó, aki fizet, hogy megjelenjen pár szórólap a brit kilépésről. Az összeesküvés politikája veszedelmes, és ha megengedik, hogy elterjedjen, akkor mindannyiunkat megfojt. A zsidók csupán figyelmeztetnek a veszélyre, mint egykor a kanárik a bányákban.
Guardian
1. A szakterület egyik legnevesebb szakértője úgy látja, a liberálisok felül tudnak kerekedni a populizmuson. Cas Mudde, a Georgia-i Egyetem tanára szerint nem szabad megengedni, hogy a populisták diktálják a napirendet. Ehelyett inkább arra kell összpontosítani, ami tényleg fontos: a tisztesség, együttműködés és az egyenlőség. A szakember hangsúlyozza: nem szabad belesétálni a populista csapdába azzal, hogy a pártok azt állítják: mindenki számára kínálnak programot. Mert ez jó esetben is csupán a többségre igaz, viszont nyíltan meg kell mondani, hogy a javaslatoknak milyen előnyeit és hátrányaik vannak az egyes csoportok számára.
Jól hangzik továbbá az ötlet, hogy minél több embert kell bevonni a politikába, csakhogy sokan nem kívánnak a közélettel foglalkozni. Főleg a szélsőjobbos politikai szervezetek hívei megelégszenek a megfelelő képviselettel. A populisták persze egyfolytában a közvetlen demokrácia, így a népszavazások szükségességét szajkózzák, de amint hatalomra kerülnek, már nem annyira ragaszkodnak hozzá.
A populisták úgy állítják be magukat, mint akik harcolnak a politikai korrektség ellen, merthogy az a szemükben elfojtja a vitákat. Rávetették magukat a közösségi médiára, mivel az a legdemokratikusabb és szabad fórum. De ettől még foglalkozni kell a populisták által felvetett kérdésekkel: vagy be kell emelni azokat a pártok programjába, vagy meg kell magyarázni a másik tábornak, hogy az érintett javaslatok miért erkölcstelenek, illetve irreálisak. Ez csak akkor lehetséges, ha mindenki érzi, hogy szabadon kifejtheti a véleményét.
Végezetül pedig nem kétséges, hogy súlyos gond a civil szervezetek megosztottsága a szervezett populizmussal szemben. Ezt a legjobban Magyarországon lehet látni, ahol egy széttöredezett liberális szavazóbázissal szemben van az erős, szélsőjobbos kormány, illetve az erős, szélsőséges Jobbik. Ahol a populisták hatalmon vannak, mint a magyaroknál, ott alapvető, hogy a liberálisok együttműködjenek az intézmények és az értékek védelmében. Ahol viszont ellenzékbe szorulnak a populista erők, ott nem szabad rájuk összpontosítani a kampányban, mert ezzel csupán központi szerephez segítjük őket. A civileknek pedig erőltetniük kell a saját elképzeléseiket és össze kell fogniuk, az emberi jogok és az egyenlőség megőrzésére, és nem azért, hogy harcoljanak a populizmus ellen.
2. Európa sorsa most azon múlik, hogy kiveszi birtokba a múltat. A földrészt elárasztják a történelemből örökölt aggályok és ezek képesek befolyásolni a jövőt, ám ebben nemigen van bármi új. A populista magyar és lengyel rezsim pl. mindennapossá tette, hogy átírja a történelmet, illetve igen szelektív módon közelít ahhoz, saját politikai céljaitól függően. Ez azért különösen érzékeny terület, mert az európai terv a kezdetektől fogva a régtől örökölt gyűlölet meghaladására, a megbékélésre, mint kősziklára épült. A németek ezt a múlt feldolgozásának hívják. Ezért volt különösen félő három éve, a menekültválság során, hogy újraélednek az egykori viszályok a Balkánon. A nemzeti emlékezetnek szüksége van az elismerésre, de ez nem azonos azzal, hogy tisztára mossák. Az európaiak továbbra is leginkább a saját nemzeti múltjuk lencséjén át nézik a szomszédjuk történelmét. Ez biztos nagyban belejátszik abba, hogy egyre mélyebb a lélektani törésvonal a Kelet és a Nyugat között.
A történelem eltérő értelmezése konfrontációhoz vezethet. A múlt feldolgozását nagyon is támogatni kell. Az Európában tapasztalható félelem, amelyet a sorozatos válságok és a középosztály elégedetlensége táplál, együttjár a történelem eltérő olvasatával. Már az alaptényekben sem biztos a kompromisszum. Többet kellene tenni, hogy meghaladjuk a múlt legsötétebb fejezeteit.
Magyarországon idáig bevált a kormány terve, hogy a migrációellenes fellépéssel szerezzen jó pontokat a szavazópolgároknál, és ily módon sikerült a háttérbe szorítania az ellenzék által felhozott korrupciós vádakat. Csakhogy mostanában egyre inkább előtérbe kerül, hogy szervezetten tüntették el az uniós pénzeket, főként, hogy nyilvánosságra került az OLAF jelentése a miniszterelnök vejének volt cégéről. Ha minden igaz, az Elios hátszéllel kapta meg az állami megbízásokat, és jogsértéseket követett el a megvalósítás során. Az ügy évek óta parázslik, de most a szalagcímekbe került, miután kiszivárgott a korrupció-ellenes uniós testület vizsgálati anyaga. Az ellenzék és a kormányellenes sajtó ezek után természetesen célba vette Tiborczot. A Magyar Idők ezzel szemben azzal igyekszik elejét venni a vádaknak, hogy próbálja Simicskára terelni a felelősséget. Lehet, hogy a hazai politikai piacon sikerül eladni az ötletet, ám kívülről nézve nem sokkal előnyösebb, ha Orbán legidősebb lányának férjén kívül a miniszterelnök akkori pénzemberének is benne volt a keze a dolgokban.
Magyarország természetesen nem csatlakozik az új európai ügyészséghez. Bírálók szerint azért nem, mert fél, hogy az intézmény, amely 2020-tól kezdi meg működését, nem csupán feltárja az üzelmeket, hanem meg is bünteti a korrupt politikusokat. A nagy kérdés most az, elég nagy-e a Tiborcz-ügy hordereje, hogy befolyásolja a választás eredményét. Az ellenzék számára ellenben a gond az, hogy a baloldal (az MSZP és a belőle kivált DK) annak idején ugyancsak bőven csalt, amikor kormányon volt. Ezt bizonyítja a négyes metró ügye, amiatt sokkal többet kellene visszafizetni az EU-nak, mint az Elios kapcsán. Csupán a Jobbik nem piszkolódott be, mert még nem kormányzott, Viszont Simicska támogatja, aki vastagon benne volt a közvilágítási panamában.
Az EON feldühítette a magyar kormány azzal, hogy olcsóbban adja a gázt az állami árnál, pedig négy évvel ezelőtt épp a rezsicsökkentés döntötte el a választást a Fidesz javára. Vagyis a nagy német energiaszolgáltató ezúttal a választás előtti küzdelembe bonyolódott a hatalommal. A cég képviselője nem kívánt megjegyzést fűzni ahhoz, hogy Németh Szilárd szerint beleavatkozik a kampányba. A jelentés hozzáteszi, hogy Orbán Viktor, akit az ellenfelei populizmussal, illetve a demokrácia lebontásával vádolnak, őrzi a kormánypárt népszerűségét, miközben a választási hadjáratban már nem a gázár a fő téma. Ehelyett szüntelen harcot folytatnak a bevándorlók és a Soros György ellen. Ugyanakkor az eltelt időszakban az árak mérséklése, valamint vállalatfelvásárlások jóvoltából az állam kezében lévő Földgázszolgáltató Zrt. adja el a legtöbb gázt a fogyasztóknak.
Tavaly több mint 7 ezer magyar bukkant fel az osztrák munkaerőpiacon, ami azt jelenti, hogy immár jó 90 ezer magyar dolgozik Ausztriában. Bennünket a külföldiek közül már csupán a németek előznek meg, 104 ezer fővel. Az elmúlt évben különben 51 ezerrel nőtt az osztrákoknál a munkavállalók száma, főként a nagyarányú keleti bevándorlás folytán. Csak éppen a fejlemény politikailag kényes, mert az osztrák kormányok már évek óta igyekeznek visszaszorítani a bevándorlók számát. Közben pedig egy sor kelet-európai államban kevesebb az állástalanok aránya, mint Nyugaton. Magyarországon a hivatalos statisztika azt mutatja, hogy 103 ezer magyar helyezkedett el külföldön, a munkanélküliek aránya egy év alatt 4,4 %-ról 3,8 %-ra esett vissza. Viszont az ittani cégek egyre nehezebben találnak szakképzett utánpótlást. Lényegesen emelkedtek a bérek, ám ez sem állítja meg az elvándorlást. Egy hitelbiztosító szerint a magyarok 7,1 %-a vállal munkát a határon túl.
A populista cseh kormány is militarizálja az oktatást, ennek megfelelően vissza akarja állítani az iskolákban a honvédelmi ismereteket. Az illetékes miniszter azzal indokolta a szándékot, hogy a gyerekeknek meg kell tanulniuk, mit is jelent csehnek lenni. A tantárgy egyébként annak idején Csehországban is kötelező volt, másfél évvel a szocializmus bukása után szüntették meg. A mostani kezdeményezés a kijelölt miniszterelnök pártjából indult ki, és kiterjed arra, hogy a diákok ismerkedjenek meg a hadsereggel kapcsolatos alapfogalmakkal, tudjanak elsősegélyt nyújtani és tisztában legyenek azzal, mi a teendő, ha terrortámadás éri az iskolát. Merthogy a védelmi tárca vezetője szerint jelenleg ilyen esetben haboznának, hogy az asztal alá bújjanak-e vagy meneküljenek. Egyébiránt a cseh hadsereg a kötelező katonai szolgálat felszámolása óta utánpótlási gondokkal küszködik. Hasonló a helyzet Magyarországon is, ahol a kormány szintén szeretne a tanulókat megnyerni hivatalos katonának, vagy határvadásznak. Ezért átdolgozzák az iskolai oktatás programját.
