Valószínűleg az a jó világ, amelyben mindenki helyeslően csettint, amikor egy rokonszenves fiatalember korábbi szakmai karrierjét elhagyva vagy legalábbis felfüggesztve, belevág a politikába.

Nem akkor lesz a politika valóban normális, ha normális emberek intézik?

A most miniszterelnök-jelöltként is bemutatkozó Karácsony Gergely éppen ilyennek tűnik. 

Karácsony Fehérgyarmaton született 1975-ben, s egy közeli településen, Nyírtason élt gyerekkorában. Úgy emlékezett vissza, a faluban nekik volt a legnagyobb fóliasátruk és ott neki is rengeteget kellett dolgoznia kertészmérnök szüleivel. Később Debrecenben járt iskolába, és utána jött csak budapesti egyetem. Különösen büszke arra a tudományos munkájára, amelyben arról szólt, hogy a családi történelmi traumák és a generációs szocializációs metszetek hogyan alakítják a magyar politikai tagoltságot.  

Történelmet, szociológiát és politológiát is hallgatott.

Amikor Karácsony Gergely Szilveszter 2009 táján színre lépett az LMP-vel együtt, sokak véleménye szerint az volt az érdemük, hogy új, nagyon is elfogadható szereplőket hoztak a közéletbe.

Karácsony a szocialista-liberális időkben évekig  a Miniszterelnöki Hivatalnak is dolgozott, mint politikai tanácsadó de afő munkahelye aa Medián Közvélemény-kutató Intézet volt.. Főnökei, kollegái már akkor is felettébb tehetségesnek tartották. Annyira, hogy 2007-ben a cég kutatási igazgatója lett. Ráadásul, ki tudhat többet a politikáról, a lehetőségekről, a pártok népszerűségéről mint a gyakorló közvélemény-kutató?

Erős lap volt ez az LMP kezében, amelyet többször sikerült is kijátszani. Amikor a 2010-es választások előtt felharsant, hogy ez a párt esélytelen, úgysem jut be a Parlamentbe, képtelen megugrani az öt százalékos küszöböt, akkor azzal lehetett visszavágni, hogy elnézést, van nekünk egy házi közvélemény-kutatónk, aki csak nem lenne olyan balga, hogy felpattan egy hajóra, amely mindjárt elsüllyed – ha tudja, melyik hajó süllyed mindjárt el?

És tényleg nem süllyedt el. Azaz bejutottak.

Karácsony több felsőfokú oktatási intézményben is tanított. Hallgatói szerették, legalábbis erre engednek következtetni azok a bejegyzések, amelyeket egy a felsőoktatásban működő tanárok értékelésére létrehozott honlapon tettek közzé diákjai. Neve alatt ilyenek olvashatók: „nagyon lendületes, követhető előadásokat tart, érthető és közvetlen stílusban. Érdemes bejárni :)”. Másvalaki annyit tesz hozzá: „szexi”. Azért kritika is akad:

„kész élmény az órája. Már ha beér.”

Tényleg lehetséges, hogy néha elkésik. De talán a lényéből sugárzó kedves lezserség teszi sokak számára szerethetővé. Ne felejtsük el, a pártválasztás annyiban mindenképpen hasonlít a párválasztáshoz, hogy ilyenkor sem a racionális indokok számítanak sokaknak, legalább annyira fontosak az érzelmek.

Persze, ne tegyünk úgy, mintha elméleti ember cseppent volna be hirtelen a politikába. Karácsony 2002 és 2008 között – mint már említettük -a Miniszterelnöki Hivatal koordinációs államtitkárságán dolgozott politikai tanácsadóként – s bár ez már nem a távoli megfigyelő pozíciója, mégsem volt valódi alakítója a politikának. „Az volt a dolgunk, hogy az SZDSZ politikai stratégiáját valamiképpen külső szemlélőként elemezzük, formáljuk” – mondta egy a Beszélőben megjelent interjúban. Az SZDSZ kritikájaként pedig hozzátette: „Elfogadom, hogy a koalíciós kormányzásnak megvannak a maga kényszerei, de szerintem a 2006-os rendőri túlkapások fölötti szemhunyás, vagy a kettős állampolgárság elutasítása ellentmond a liberális elveknek.”

Az LMP tehát nagy merészen elindult a 2010-es választáson – és bejutott a Parlamentbe. Azt a párttársaknak is el kellett ismerniük, hogy ebben jelentős érdeme volt a kampányfőnöknek, Karácsony Gergelynek. Itt csak azt az akcióját idézzük fel, amikor néhány újságíró kíséretében megjelent az MSZP-székházánál. A helyszínen illendően átadta az LMP választási programját és próbálta elkérni a szocialistákét. Miután egy jó ideig semmit sem nyomtak a kezébe, közölte, hogy nyilván azért nem, mert a szociknak nincs is ilyenük, és fizet annak egy láda sört, aki mégiscsak előás neki valami hasonlót. Az ilyen bulvárgegeket imádja a média. S ma, amikor az MSZP listavezetőjévé vált nyilván elgondolkozik a politikai élet érdekes fordulatain.

Még néhány ilyen ötlet és jött a Parlament. Ott a Lehet Más a Politika hamar szembetalálta magát azzal, hogy tényleg lehet-e más?

Egy ideig az LMP próbált úgy tenni, mintha lehetne. Mintha tudna egyenlő távolságot tartani a Fidesztől és az MSZP-től is.

Ez a törekvés egy kis párt esetében sok szempontból érthető. Nem azonosulhat egyikkel sem túlságosan, mert a végén még nem lesz rá szükség. Időközben viszont egyre világosabb lett, hogy az orbáni rezsim alapvetően alakítja át a magyar közjogi szisztémát, bontja le a fékek és ellensúlyok rendszerét, számolja fel vagy legalábbis jelentősen szűkíti a demokráciát.

Az LMP mint törpe párt ebben a helyzetben túl sokat nem tehet. A viszonyok nem normálisak. Ha ide is, oda is csap, azzal a dolgok jelenlegi logikája szerint a Fidesz malmára hajtja a vizet. Ha csatlakozik az MSZP-hez, könnyen úgy járhat, mint a KDNP a Fidesszel. Ráadásul a kétharmados törvények bebetonozásával, a választójogi törvény Fideszre szabásával meglehetősen nehéz, majdnem teljesen lehetetlen megszabadulni a kormánypártoktól. Ezért vetette fel Karácsony a „technikai koalíció” ötletét. Miután a 2014-es választásokkor nem elég pusztán megverni a Fideszt, hanem ismét kétharmadhoz kell annak jutnia, aki vissza akarja állítani a demokratikus normákat, és ehhez mindenkire szükség van. Ezért vegyék be a Jobbikot is ebbe a technika együttműködésbe – javasolta, akkor, amikor a Jobbik még nagyon nem volt „cuki”.

A „technikai koalíció” nem jelentett volna többet, mint egyesült erővel leváltani a Fideszt. S miután ennek az egyesült ellenzéknek nagy eséllyel megvan a kétharmada, változtassa vissza az alkotmányt, azonnal szavazza meg a demokratikus választójogi törvényt – ne is foglalkozzon semmi mással. Majd oszlassa fel magát ez a parlament, és akkor a demokratikus jogelveknek megfelelő módon tartsák meg az új választást, amelyen természetesen a Jobbik nem indul együtt a demokratikus pártokkal.

Számtanilag érthető az ötlet, egy közvélemény-kutató ügyesen le tudja vezetni néhány összeadással. De mint tudjuk, a politika érzelmi kérdés is. És valóban a Jobbikkal összeállni, ezzel mintegy legitimálni, még ha csak „technikailag” is – ezt nehezen vette be az emberek egy jelentős részének a gyomra.

Az ötlet hamar ad acta került – néhány karaktergyilkosságban otthonosan mozgó kollegája még Jobbik szimpatizánssággal is meggyanúsította miatta Karácsonyt – inkább arról a kétségbeesésről lehetett szó, amely eléri a gyakorlott közvélemény-kutatót, ha ránéz az adatokra. Ez így nem fog menni! Hangsúlyozom, még 2014 előtt járunk.

Pedig Karácsony többször hangoztatta, hogy minden erejével azon lesz, hogy az Orbán-kormánynak távoznia kelljen.

Az LMP lelkesen alkalmazott látványos politikai akciókat: odaláncolták magukat a KÖZGÉP telephelyére, vagy – tiltakozásul az új alaptörvény miatt – a Parlament kapujához. Kövér László legnagyobb bosszúságára, lassan a mindennapi rutin részévé vált, hogy molinókat feszítettek ki az ülésteremben. Hogy ezek a „greenpeace-es” technikák mennyire hatnak ma, azt csak egy közvélemény-kutató tudná megmondani. Karácsony általában résztvevője volt ezeknek az performanszoknak – egyértelmű, hogy ez is hozzájárult az LMP imázsának alakításához.

A későbbiekben többször kifejtette, hogy az együttműködésnek bármilyen más politikai párttal – ha az a választási részvételre is kiterjed – akkor van értelme, ha ténylegesen nyitnak a jobboldali választók felé. „Az LMP részvételét […] akkor látom legitimnek vagy igazolhatónak egy ilyen típusú együttműködésben, ha az LMP lesz a híd, ami összeköti a magyarországi balközepet a magyarországi jobbközép olyan potenciális szervezeteivel […], akik meg tudják szólítani azokat a szavazókat, akik nélkül egyébként az Orbán-kormányt nem lehet leváltani.” De hiszen Bajnai is így pozícionálta magát az induláskor! Ő lesz az, aki innen is, onnan is képes megnyerni választókat.

Csakhogy az LMP 2009 tájékán épp a Bajnai-kormány ellenzékeként jött létre. S bár láttunk ennél nagyobb fordulatokat is a hazai közéletben, azért némi magyarázatra szorul, ami Karácsonnyal történt, s amely út végén most a szocialistákhoz láncolta magát. . Először Bajnai közvetlen pártszövetségese lett. Karácsony indoklása így hangzott: „az lenne a hitelvesztés, ha nem az ország érdekeinek megfelelően politizálnánk”. Karácsony és társai szerint az ország érdeke az ellenzéki erők összefogása. (mondom, 2014 előtt járunk.) Ám másként gondolta ezt Schiffer András, az LMP alapítója, vezetője és a barátai.

2012 decemberében Karácsony még azt mondta, kizártnak tartja, hogy szakadás következne be a pártjában, vagy az LMP parlamenti frakciójában azt követően, hogy a pártkongresszus után létrehozták a baloldali pártok együttműködését támogató Párbeszéd Magyarországért Platformot. De ez idő tájt már mindenki tisztán látta, hogy a vita, amelyik az LMP-n belül folyik – szétszakítja a pártot. A kérdés csupán az volt, lehet-e külön indulni, vagy létre kell-e hozni egy szélesebb összefogást a demokratikus ellenzék pártjaiból.

Az eredmény közismert. Kivált a Párbeszéd Magyarországért, és csatlakozott a Bajnai-féle alakulathoz. Ez végül megegyezett a közös indulásról a szocialista párttal. Azzal az MSZP-vel, amelyről nem is olyan nagyon rég Karácsony még azt nyilatkozta, hogy valószínűleg programja sincs, hiszen még egy láda sörért sem tudja senki felmutatni.

A történetnek itt még messze nincs vége.

A Párbeszéd is széthasadt, lett belőle Együtt.

Karácsony közben ellenzéki összefogással Zugló polgármestere lett, ahol folyamatosan hadban áll nemcsak fideszes ellenzékével, hanem a hírek szerint szocialista szövetségesével is. Ezzel együtt Zuglóban eddig megúszta a nagyobb botrányt – és így rá tudott fordulni az országos politikára.

Már minden együtt van – talánc sak az a remélt demokratikus összefogás nincs sehol. Kérdés, az éles MSZP-DK harcban felmorzsolódik ő is, a mind szélsőjobbra tolódó orábnir endszer nagy örömére, vagy a legutolsó pillanatban talán sikerül valami a tervezett kérmentésből?