- Hogy Budapest és Varsó csemegézik az unió előnyeiből, de a kötelezettségekből nem kér, az jobban aláássa az európai tervet mint a Brexit;
- A jogállam szempontjából nehezen lehet alulmúlni, hogy a magyar kormány nagy ívben tesz az Európai Bíróság által hozott döntésre;
- A németek kétharmada azt mondja, hogy vonják meg a támogatásokat a magyaroktól és a lengyelektől, ha azok nem hajlandóak megosztani a menedékkérők ellátásának terheit.
Az unió váratlan akadályba ütközött a tekintélyuralmi keleti szárnyon, és hogy Brüsszel miként birkózik meg a liberális nyugati szabályokat és elveket szándékosan semmibe vevő országokkal, az jövőre még a Brexit nehézségeit is a háttérbe szoríthatja. Vagyis 2018-ban a legnagyobb fenyegetés Keletről jön, mert fennáll a veszélye, hogy Magyarország és Lengyelország lesz az első lator állam az EU-ban. A Bizottság pár hete példátlan eljárást indított Varsó ellen, és az Európai Bíróság elé citálta az Orbán-kormányt, amiért az folyamatosan támadja a polgári szabadságjogokat, valamint a CEU-t. Továbbá mindkét tag az ítélőszék elé kerül, miután kerek-perec visszautasította a kvótát. Egyre valószínűbb, hogy elhúzódó, politikailag terhes viszály alakul ki. Sem a Fidesznek, sem a PiS-nek nincs kedve visszavonulót fújni, tekintve a remek közvélemény kutatási adatokat, a megosztott ellenzéket és a fellendülő gazdaságot.
Orbán, aki a kényelmes újabb választási győzelem felé robog, a keresztény európai kultúra védelmére szólít fel a muzulmán invázióval szemben és döbbenetes szintre emeli Soros gyalázását. Hogy vannak országok, amelyek igényt tartanak az EU előnyeire, de fittyet hánynak az alapértékekre, értelemszerűen jobban aláássa az európai tervet, mint a britek kiválása. A 7-es cikkely lehívása ugyanakkor visszafelé is elsülhet, mert nem kizárt, hogy elidegeníti a két lakosságot, amely egyelőre alapvetően uniópárti. Ezek után bizonyosan hangosabbak lesznek a követelések, hogy a támogatásokat kapcsolják össze a jogállam betartásával. Ám a populista veszély másutt is fennmarad, így a svédeknél, olaszoknál. És német kormány a belső nehézségek miatt ezúttal még nem tudja vállalni a terhek oroszlánrészét. A populisták arra várnak, mikor jön el az ő idejük. Európa egyelőre nem jutott ki az erdőből.
Varsótól Ankaráig fokozódik a nyomás az igazságszolgáltatásra. Sok bíró tiltakozik a függetlenségül ellen irányuló támadások miatt, de már jó ideje messze nem mindegyik. Az idei év egyáltalán nem volt jó a jogállam szempontjából, ezt döbbenetesen világosan lehet látni Lengyelországban, de ilyen Románia is, hogy Törökországot egyáltalán ne is említsük. A tekintélyelvűség és a liberális rend között általános ellentét legkésőbb ebben az évben teljes erővel lecsapott az európai igazságszolgáltatásra. A lengyeleknél a Jog és Igazságosság gyakorlatilag befejezte a jogállam két éve tartó lebontását. Az alkotmányt szép csendben hatályon kívül helyezték, eltörölték a Legfelsőbb Bíróság önállóságát, lehetővé tették, hogy az ottani bírákat a hatalom embereivel váltsák fel. A testület elnöke jogi államcsínynek minősítette a történteket, merthogy megszűnt a hatalmi ágak szétválasztása. Az EU azonban pipogyának minősült, bár a végén beindította az eljárást a 7-es paragrafus alapján. De igazából az uniónak nincsenek megfelelő eszközei, ha valamely tagállam búcsút int a jogállamiságnak.
Még drámaibb a helyzet Törökországban, ahol több mint 4 ezer bírát és ügyészt vettek őrizetbe, illetve bocsátottak el a tavaly nyári puccskísérlet után. Köztük van az Alkotmánybíróság két tagja is. De nem csak az újdonsült tekintélyelvűek helyezik nyomás alá a jogállamot. Sokszor immár az alkotmánybíróságok is politikai szempontokat mérlegelnek döntéseiknél, és ezzel a saját hitelüket rendítik meg. Kivétel Franciaország, ahol Macron megerősítette a bíróságok önállóságát. Ugyanakkor az európai jogállam egyik legsötétebb pillanata volt, amikor a magyar kormány nem volt hajlandó elismerni az Európai Bíróság ítéletét a menekültek elosztása ügyében. Orbán Viktor nem egyszerűen a közös migrációs politikát, illetve az emberbaráti szolidaritást kérdőjelezte meg ily módon, hanem az európai terv tényleges alapját veszélyezteti. Ha az megindul lefelé, akkor nem lehet egykönnyen megállítani.
Ugyanakkor az is tény, hogy a kvóta kapcsán a határozat többségi alapon született meg, ám a magyarok azt nem szavazták meg. Mégis kötelezi az országot, vagyis itt egy német jogtudós szerint legitimációs hézag keletkezett. Az alulmaradt állam elveszti szuverenitása egy részét, amit a populisták könnyen úgy állítanak be, hogy Brüsszel bitorolja a hatalmat. Pontosan ezt mondja a magyar vezetés, mármint hogy kénytelen a polgárokkal együtt olyan menekültpolitikát elfogadni, amelyet elvet, és amelyen nem tud változtatni. Ám ezzel együtt itt arról van szó, hogy egy tagállam aláveti-e magát a közös játékszabályoknak, ezért egyszerűen végzetes, hogy a magyar fél elutasítja az Európai Bíróság verdiktjét. De mellett azt is mutatja, hogy a demokratikus felhatalmazás, illetve ez EU politikai igénye közti ellentmondásból pusztító erő keletkezhet Európa számára.
A legtöbb német támogatja, hogy az unió legyen keményebb azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek ellenállnak, amikor a menedékkérők átvételéről van szó. A legfrissebb közvélemény kutatás szerint Németországban a többség, 63 % amellett van, hogy a vonakodó kormányok esetében szankciókat kell alkalmazni, így meg kell kurtítani a közösségi támogatásokat. Ebben nincs jelentős eltérés a különféle pártok hívei között. Kivétel a szélsőjobbos AfD, amelynek követői közül 71 % mondta azt, hogy szükséges a büntetés. A lakosság 31 %-a ugyanakkor elutasítja az ellenlépéseket. A lap megjegyzi, hogy a vita két éve zajlik az EU-ban és a magyarok, illetve a lengyelek még egyetlen menedékkérőt sem telepítettek át a program keretében.
A jobboldali-populista osztrák kormány egészen szürreális tilalomfákat kíván felállítani a menedékkérők számára, ráadásul arra kényszeríti őket, hogy a létminimumnál kevesebből éljenek. A hivatalnokok egyre képtelenebb indoklással utasítják vissza a kérvényeket. A háború dúlta Afganisztánba egész családokat toloncolnak vissza, Németországban viszont csak olyanok esetében lehetséges ez, akik bűncselekményeket követtek el, vagy veszélyt jelentenek az ország biztonságára nézve. Ausztriában azonban már a hatalomváltás előtt megfordult a közhangulat, de azért a falvakban és kisvárosokban sokan tiltakoznak a kérlelhetetlen kiutasítások ellen. A Kurz-kabinet most azt tervezi, hogy a menekültek csakis gyűjtőtáborokban lakhatnak, magánszállásokon nem, mert az az FPÖ szerint felhívás a keringőre, azaz tömeges illegális migrációra csábít.
A hivatalos program egy részét nyugodtan írhatta volna a szélsőséges német AfD is. Az országot ugyan messzemenően elkerülték a merényletek, a szöveg azonban azt állítja, hogy Ausztria fenyegetéseknek van kitéve. A politikai iszlámot a szintén szabadságpárti belügyminiszter jóvoltából harccal és közelebbről nem részletezett büntetőjogi rendelkezésekkel kívánják ellensúlyozni. Merthogy az állítólag meg akarja változtatni a társadalmi és politikai rendet, egészen a jogállam elutasításáig, továbbá iszlamizálni igyekszik az osztrákokat.