- Az új osztrák kancellár szerint is a külső határokat kellene jól megvédeni.
- Kurz léphet Orbán helyébe, hogy harcoljon Merkellel szemben Európa jövőjéért.
- Az idén a radikálisok szabták meg a politika napirendjét az unióban.
Az új osztrák kancellár szerint felesleges próbálkozni a kvótarendszerrel, mert az kudarcot vallott, inkább saját országukban kell segíteni a menekülteknek. Kurz már külügyminiszterként ellenezte a német kormányfő nyitott kapuk-politikáját, jelenlegi tisztségében pedig olyan szomszédjai mellé állt, mint Magyarország vagy Csehország, amelyek elutasítják, hogy menedékérőket vegyenek át. Most azzal érvelt, hogy Európa nem jut előbbre, ha menekülteket kényszerít rá az országokra. Úgy folytatta, hogy ennek a vitának nincs értelme, mert a migránsok nem a magyarokhoz vagy a bolgárokhoz akarnak menni, hanem a németekhez, osztrákokhoz, vagy éppen a svédekhez. Így azután, mint mondta, nem kellene rálicitálni egy téves politikára, hanem odahaza, vagy a környező államokban kell támogatást nyújtani a bajba jutott embereknek, netán katonai erővel is. Ha ez nem lehetséges, akkor biztonságos övezeteket kell létesíteni a saját földrészükön.
Orbán számára a tét jövőre nagyobb, mint a saját újraválasztása. Így látja ezt a neves bolgár politológus, Ivan Krasztev, aki azt mondja, hogy az általa rendkívül tehetségesnek, becsvágyónak, ugyanakkor kockázatvállalónak tartott magyar politikus egész Európát jobbra akarja tolni. Ehhez az identitáspolitika és a bevándorlás jelenti számára a két kulcselemet, ám roppant módot csalódott lehet, mert abban bízott, hogy Merkel megbukik a választáson. Valószínűleg el nem tudta képzelni, hogy egy millió ember özönlik be Németországba, ám a kancellár mégis hivatalában maradhat. Terveit illetően sokatmondó az a kijelentése, miszerint 25 év elteltével teljesen megfordult a kép, és most már Magyarország jelenti a példaképet Európa számára. Továbbá, hogy a visegrádi összefogás volt az elmúlt év legfontosabb fejleménye.
Orbánnak nagy része volt abban, hogy a migráció ennyire előtérbe került a közbeszédben, ám most már mind szélsőségesebb megnyilvánulásokra kényszerül. Csakhogy sok nyugati immár nem követi, pl. amikor a CEU-t fenyegeti, vagy amikor minden további nélkül támogatja Trumpot. Vagyis már nem tudja olyan jól eltalálni a közhangulatot. Ezért a szakember szerint az új osztrák miniszterelnök jövőre kiszorítja a szalaghírekből. Annál is inkább, mivel Kurz kevésbé radikális, mint Orbán, ugyanakkor sikerült megszelídítenie a Szabadságpártot. Ily módon feltehetőleg ő vitázik majd Macronnal Európa jövőjéről. És persze Merkellel, akinek előadja majd a keleti tagok aggályait, de civilizáltabban, mint a magyar vezető.
Orbán előreláthatólag megpróbálja majd az Európa-politikában kiaknázni várható választási győzelmét. Az elemző arra figyelmeztet, nem szabad lebecsülni, hogy a politikus bármikor képes változtatni álláspontján. Magyarország továbbra is nagyon izgalmas marad. Az EU ugyanakkor továbbra is megosztott, a populisták ugyan egyetlen jelentős választást sem tudtak megnyerni, viszont nézeteik behatoltak a társadalmak középrétegeibe. Ellenben nemigen tarthatják magukat sikeresnek azok az államok, ahonnan százezrek vándoroltak ki. Ugyanakkor a térségben segít a populistáknak megőrizni a hatalmat, hogy az emberek tudják: az EU védelmet jelent, ezért nem riadnak vissza attól, hogy ilyen pártokra szavaznak. A külföldi beruházók sem mennek el, mert bíznak az unióban. Ezért pl. a PiS hívei nem érzik, milyen káros következményei vannak a párt irányvonalának. Közben pedig áramlik a pénz Brüsszelből Budapestre és Varsóba. Ezzel együtt vitathatatlanul az unió erőssége, hogy egyetlen nemzetállam sem tud egymaga többet elérni a nemzetközi politikában és jobb jövőben reménykedni.
A szélsőjobb felemelkedése volt Európában az idei év fő jellemzője. A folyamatot az tetőzte be, hogy pár napja megalakult az osztrák kormány, benne – a földrészen idáig egyedülálló módon – egy szélsőjobboldali erővel. Franciaországtól Lengyelországig egy sor párt arra használta ki a bevándorlásról, az iszlámról és az unióról zajló vitát, hogy növelje a támogatottságát, miután mind a hármat úgy állították be, hogy az fenyegeti a biztonságot. Cas Mudde, a Georgia-i Egyetem szélsőségkutatója azt mondja, hogy migráció a menekültválság miatt került napirendre, de a radikálisok nagyban megszabják a vita hangnemét, miután a tekintélyelvűség, a populizmus és a hazai lakosság elsőségének hirdetése vezérli őket. A nyitányt a Brexit és Trump sikere adta meg, és a szélsőjobb most már igencsak befolyásolja a nagy pártokat, amelyek fenyegetve érzik magukat a populisták megerősödése folytán. Ily módon a radikálisok megszabják az események menetét. Macron győzelmét a szakértő azért tartja különösen fontosnak, mert a politikus nem hódolt be Le Penéknek. Hozzáteszi, hogy ha Merkel 3-4 %-kal többet kapott volna, akkor most mindenki a populizmus végéről és a liberális demokrácia megújhodásáról beszélne.
A fejlemények láttán az „Álljunk ki Európáért!” elnevezésű mozgalom alelnöke azt mondja, hogy jövőre remélhetőleg beindult az EU reformja és abba bevonják a civileket is. Merthogy elég volt két világháború, ezért új vízió kell a kontinensről. Meg kell oldani azokat a gondokat, amelyekről az emberek most úgy gondolják, hogy azokkal csakis a populisták foglalkoznak. De Matteis hozzátette, hogy a szélsőségesek politikája katasztrófához vezet. Az év eseményösszefoglalójában a tévé Magyarországról azt írja, hogy a Fidesz még inkább jobbra tolódott, részben a Soros elleni kampány miatt. A milliárdos emberbarát alapítványa azon van, hogy több menekültet fogadjanak be.
