Az Országgyűlés Hivatala rendezett konferenciát (már megérte megduplázni a fizetésüket) a sztálinizmusról, csak hogy a házelnök végre elmondhassa: ugyanazok támadják Magyarországot, akik a II. világháborúban.

Kövér szerint a sztálini Szovjetunió lényege egy politikai befolyásolást biztosító uralmi modell exportja volt, ami napjainkban is virágzik. Ezt igazolandó - az MTI tudósítása szerint - egyenlőségjelet tett a bolsevikok akkori és a nyugati liberális demokráciák mostani céljai között.

• Zárt társadalom = nyitott társadalom.
• Békeharc = terrorizmus elleni küzdelem.
• Emberek identitásának megszüntetése = emberek identitásának liberalizálása.
• Szólás-és véleményszabadság megszüntetése = a gyűlöletbeszéd korlátozása (az ún. politikai korrektség)
• Állami tervgazdaság = magántulajdonra épülő gazdaság.

Ez számára mind egyenlő, nem véve tudomást arról, hogy pontosan az ellenkezőjét jelentik. Különösen szép teljesítmény, hogy ennek konklúziójaként le is szögezte, 

a 20. században jellemzően a közhatalmak igyekeztek exportálni az uralmi modelljüket, ma már a magánhatalmak érdekeit kiszolgálni hivatott úgynevezett demokráciák elengedhetetlen alkotóelemeinek minősített intézményi megoldások exportja zajlik.

Tehát a demokráciák a magánhatalmak érdekeit szolgálják.

Kövér szerint az emberek szolgálatára szegődött politikának és tudománynak világszerte az a feladata, hogy a múlt értelmezésének segítségével is megértse és elhárítsa azokat a jelenbéli veszélyeket, amik újabb barbárságok korszakával fenyegetnek.

Bár nem mondta ki, de ebből következik nyilván, hogy ha 1., a sztálinizmus elvetendő,  2.,a demokráciák is elvetendők, akkor az ellenfeleik, a náci Németország, a fasiszta Olaszország, Franco Spanyolországa, Salazar Portugáliája, a Antonescu Romániája és persze Horthy Magyarországa járt a helyes úton.

A nyugati demokráciák és a kommunista Oroszország azonosítása egyúttal megoldja azt a régi rejtélyt is, hogy miképpen volt lehetséges, hogy szövetség jött létre annyira különböző berendezkedésű és világlátású országok, mint Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és Franciaország, illetve a Szovjetunió között.

Kövér újraértelmezi (sőt, újraalkotja) a múltat: hát azért, mert egyáltalán nem voltak különbözőek. Sőt, 

ezek ugyanazok.

Hát nem pont ugyanezt mondta már a Führer és dr. Goebbels is? Csak ők még megpróbálták ezt az azonosságot le is vezetni valahonnan. Nekik még szükségük volt a demokráciák és a bolsevikok között valamilyen közös nevezőre (a zsidókra), Kövérnek már erre nincs. Neki éppen az bizonyítja az azonosságot, hogy teljesen ellenkező törekvéseik vannak (lásd még: zárt vs nyitott társadalom).

Körbeért tehát, aminek körbe kellett érnie, a demokratikus jelzőt egykor a nevében viselő Fidesz egyik prominens vezetője újraértékelte a második világháborút, és a nyugati demokráciák ellenében nyíltan a jobboldali (náci, fasiszta, autoriter) diktatúrák oldalára áll.

És útközben még a józan eszét is elveszítette valahol.