Mégis, meddig gondolta komolyan az MSZP Botka László miniszterelnök-jelöltségét? Amit most a szocialisták a DK-val művelnek, abból csak vesztesként jöhetnek ki.
Érdemes elgondolkodni azon: mennyire gondolta valaha is komolyan az MSZP Botka László jelölését úgy, hogy a szegedi polgármester a kezdet kezdetén zárta ki az együttműködést Gyurcsány Ferenccel. Amint Botka kikerült a képből, még ki sem hűlt a széke az elnökségben, a szocialisták már is rohantak a Demokratikus Koalíció elnökéhez. A kaparás pedig akkora, hogy egymást licitálva túl jelentenek be a szocialista politikusok egy – még – nem létező megállapodást.
Teszik ezt azok a szocialista politikusok, akik néhány hónappal ezelőtt Botka oldalán még tele szájjal, őszintének ható pillantások közepette próbálták eltemetni Gyurcsányt, és elfelejteni az emlékét is.
Természetesen lehet arról vitatkozni, hogy árt vagy használ Gyurcsány kikoptathatatlan jelenléte a baloldalnak. (Árt.) De ezt a vitát – úgy tudtuk – Botka jelölésével lezárta az MSZP. De a jelek szerint inkább Botka Lászlót dobták, mint Gyurcsányt.
Arról a DK-ról és a volt miniszterelnökről beszélünk, aki épp most szállt bele páros lábbal a határon túli magyarokba – alapvetően teljesen fölöslegesen. Miközben magunk is egyet értünk a határon túlik szavazati jogának legalább kérdésességével, ezt semmiképpen sem a választások előtt néhány hónappal és ebben a formában kell bedobni a köztudatba. Gyurcsány ezzel a húzással szavazókat bizonyosan nem szerzett a határokon belül, és nem is vesztett a határokon kívül. Akkor meg mi értelme? Hosszú idő óta először elvi politikai kérdésben volt képes, ha csak rövid ideig és leginkább az ellenzéki oldalon, de tematizálnia másnak is a közbeszédet, mint a Fidesznek. Ez pedig nem a bal-ellenzék magát vezető erejének képzelő MSZP volt, hanem az örök trónkövetelő, DK-szekta. Gyurcsány határozta meg, mire kell reagálni, mihez kell kialakítani a szocialistáknak viszonyulásukat. És bár akcióját az MSZP szóban elutasítja, mégis tárgyalóasztalnál ül vele.
Olyannyira, hogy nemlétező megállapodásról nyilatkozik a pártvezetés. Nehéz ezt másként értelmezni, minthogy az MSZP az, akinek fontosabb a megállapodás tető alá hozása. Hisz a DK nem mozdult az elmúlt fél évben, álláspontja akár becsülendő módon állandó. Ezzel szemben a szocialisták látszanak kapkodni, kétségbeesetten egyeztetni bárkivel, aki szóba áll velük. Pedig a közvélemény-kutatásokban még mindig közel duplája a támogatottsága a DK-énál.
A Fidesz pedig ismét elégedetten hátra dőlhet. Mi sem könnyebb ezek után a teljes baloldalra ráhúzni a Gyurcsány-bélyeget. Ennél többet pedig mondani sem kell. Őszödi beszéd. Szemkilövetés. Elmúltnyolcév. Még ezekre sincs szükség. Gyurcsány Ferenc neve, jelenléte toxikus. Mindenki "bűvkörébe" ránt, aki egyezkedik vele.
A választások győztese tehát Gyurcsány. Természetesen kormányt nem fog váltani, de az általa diktált módon alakul majd a baloldali összefogás egy része, biztosítva politikai túlélését.
A másik győztes az LMP és Széll Bernadett lehet, aki előtt hatalmas lehetőség nyílt: a Gyurcsány miatt a szocialistáktól elforduló, de bal-ellenzék szavazóknak kell most vonzó alternatívát kínálniuk.
A biztos vesztes pedig az MSZP.