- A jobboldali populizmus belülről igyekszik szétrobbantani a liberális demokráciát, ahogyan azt a magyar és a lengyel kormány teszi.
- Le Pen, Trump, Orbán és Kaczynski számára a tömeges elégedetlenség adja a közös nevezőt.
- Az osztrák és a luxemburgi miniszterelnök is azt mondja, hogy aki nem akar, az ne szálljon fel az európai gyorsra, de ők ott akarnak lenni a magországok között.
A jobboldali Internationálé nem titkolja, hogy mit akar, válaszul a globális fenyegetésekre: belülről szétrobbantani a liberális demokráciát, amelyet tekintélyelvű elnöki rendszerrel váltana fel. Példakép: Magyarország és Lengyelország, a vezért Keleten Putyinnak hívják. De mindenütt virágoznak az autoriter modellek, általános a jobbra tolódás. A választóvonal egykor a Vasfüggöny mentén húzódott a totalitárius, illetve liberális rendszer között, mára áttevődött a liberális társadalmakra. A jobboldal nyíltan hirdeti, hogy célját a dac energiájával akarja elérni. Ehhez szabadjára engedi a gyűlöletet, uszít a muzulmánok, az idegenek, az elitek, a nagy pártok, a genderkutatók és a hazug újságírók ellen. A sötét démonok birodalmában portyázik. Bedobja a rasszista csalit, és boldogan ráharapnak az idegengyűlölők, akik az általuk mélyen megvetett konszenzusos demokráciában szerencsére befogták a szájukat. De ma már a fasizmus sem tabu.
A kutatókat bosszantja, hogy az AfD nem csak a leszakadtakat vonzza, hanem a középosztálynak azt a rétegét is, amely nagy borúlátással tekint a jövőbe, vagy helyzete gyors rosszabbodására számít. És jelenleg nagy űr tátong a kollektív tudatban, hiányzik a szociális fantázia a pozitív jövő elképzeléséhez. Ebbe a vákuumba hatol be a jobboldal. Új félelmeket kelt, illetve kihasználja a meglévő aggályokat („Afrikai hordák rohanják le Európát“). Közben retro-utópiát terjeszt az átláthatóságról, a szent családról, a homogén nemzetről. Összegyűjti a magukra maradt lelkeket és új köteléket ígér a szabadságból és tekintélyelvűségből. A német kultúrára esküszik, amely szerinte szikla a világ viharaiban. A jövő a szemében nem veszély, hanem a büszke múlt megismétlődése.
Az AfD számára az ellenséget a bejáratott pártok és azok multikulti közege jelenti. Hiszen azok a globalizációt, az átalakulást és a népek keveredését szolgálják. Elidegenítették a nemzetet a saját kultúrájától. Ám utóbbi nem tűnhet el, de ahhoz, hogy ez így legyen, a megfelelő politikusokat kell hatalomra juttatni. Csakis a nagy megtisztulás vezet el az öntudatos nép feltámadásához. Rendet kell tenni a demokrácia istállójában. Meg kell szabadulni a kozmopolitáktól, a menekültektől, a nép elárulóitól, hogy utána vissza lehessen adni az országot a nemzetnek. A megtisztulás teóriájában különben semmi új nincs, már a Weimari Köztársaságban hirdették. A lényeg, hogy el kell űzni a félelmet a világból. Az állam a gondolatrendőrség segítségével megszervezi a kötelező világértelmet, mialatt a kapitalizmus zavartalanul halad tovább. A többi – sors. Egyébként a főideológus, Leopold Ziegler annak idején visszavonta tanait, mert rájött, hogy azok a pusztulásba vezetnek.
Merkel ismét győzött, ez igaz, de ettől Európában még dühöngenek a populisták. Ez a véleménye a helyzetről az Eurasia Csoport nevű amerikai elemző intézet vezetőjének. Ian Bremmer megállapítja, hogy sokak jóslatával ellentétben a populista hullám nem zúzta szét a földrészen a rendet, de azért még sokan vannak, akik megváltoztatnák a státusz quót. Spanyolország forrong a holnapi katalán népszavazás miatt. A franciáknál a nagy pártok megalázó vereséget szenvedtek, Macron nyerte a választásokat, de az emberek elégedetlenek vele. Nagy-Britanniában a munkásosztály-beli szavazók bizonyították, hogy el tudják utasítani mind az európaiakat, mind a miniszterelnöküket. Az olaszoknál a belpolitikai holtpont miatt jövőre valószínűleg választások lesznek, hatalomra kerülhet az EU-ellenes Öt Csillag Mozgalom.
Közben pedig jönnek a migránsok és ez nem segít a Visegrádi Csoportnak, amely senkit sem fogad be. Brüsszel azzal fenyeget, hogy visszafogja a pénzügyi támogatást, ha nem engedelmeskednek, de ez csak még jobban felpaprikázhatja az itteni közvéleményt. A média a karizmatikus populistákra összpontosít, Le Penre, Wildersre, Grillora, Orbánra, noha a nagy történetet a tömegek jelentik, amelyek összegyűlnek a tüntetéseken. Igazi változást akarnak a saját országukban és Európában is. Egészen addig, amíg csak meg nem kapják.
Az Oxfordi Egyetem Reuters Újságíró Tanszékének társalapítója úgy értékeli, hogy Európában nagyobb sebességre kapcsol a harc a nacionalisták ellen. Pedig John Lloyd szerint úgy áll, hogy korai volt a megkönnyebbülés a holland és a francia ultrák veresége láttán. A kontinens csatatér marad, ráadásul a demokratikus világban gyakran az Egyesült Államok adja meg a hangot, amely már nem a nagyobb nyitottságot és együttműködést hirdeti, hanem azt, hogy Amerika mindenekelőtt. Az öreg földrészen a nacionalisták szembeszállnak a szövetségi Európa távlati gondolatával. A bevándorlás továbbra is a kezükre játszik. A német szélsőjobbos AfD köszönettel vette a határnyitást és a 3. helyen benavigált a törvényhozásba. Közép-Európában a visegrádiak nem kérnek a menekültekből.
Macron ugyanakkor nem hajlandó kompromisszumra a nacionalistákkal a szuverén, egyesült és demokratikus Európa érdekében. Csakhogy a másik oldal meggyengíti Merkelt, aki egyensúlyozni próbál a belpolitikában, ahelyett, hogy átvenné a francia államfő eurooptimizmusát. Vagyis Európában meghatározó áramlat marad a nacionalizmus, amely igyekszik létrehozni vagy megerősíteni a nemzetállamot a valós vagy nem létező ellenségekkel szemben. Mindkét fél nyert már ütközeteket, a háború folytatódik.
Németországot is utolérte a legtöbb európai állam sorsa: erősödik a szélsőjobb, ellenben haldoklik a szociáldemokrácia. Pedig a németeknél 70 éven át hiába próbálkoztak a nácik. Kitartott a közép, vagyis a CDU és az SPD. De az AfD-vel – két nemzedékkel a 3. Birodalom bukása után – a németeknek van egy jobboldali, populista pártjuk. Csakhogy az Alternatíva nem fér bele a klasszikus jobb-bal-keretbe, ideológiailag keverék. Az ilyen erők számára a nyugtalanság és a tiltakozás jelenti a közös nevezőt, lásd pl. Le Pent, Trumpot, és természetesen Magyarországot és Lengyelországot, amelyet tekintélyelvű populisták irányítanak. Az indulat lenyomja a politikai programot, az emberek úgy érzik: elárulták és elhagyták őket. Ám az érzelmek mögött a lényeg a középpártok meredek zuhanása. És ezen belül különösen rosszul áll a szociáldemokraták szénája. Az egyetlen kivétel Nagy-Britannia, de ott a Munkáspárt népszerűsége inkább a May-ellenességből fakad.
A hanyatlás legfőbb oka, hogy zsugorodik a munkásosztály. Aránya az egykori 35 %-kal szemben jelenleg 15 % a nyugaton. Vagyis a reformista baloldal mögül kiesik a felvevő bázis. Nem lehet már támaszkodni az állam újraelosztó szerepére sem. A szakmunkások annyit keresnek, hogy már a legfelső adósávba esnek. Vagyis a szegényebbek megsegítésére szánt újabb adóterhek éppen őket sújtják. De persze az AfD 13 %-át úgy is lehet nézni, hogy 83 % a bejáratott demokratikus pártokra voksolt. Ez sokkal biztatóbb, mint az amerikai, holland vagy francia választási eredmény, és akkor még nem beszéltünk Magyarországról és Lengyelországról.
A digitalizálás lett volna a fő téma a tallini uniós csúcson, ám váratlanul előtérbe került a menekültválság, mert egy jobboldali észt párt tucatnyi híve a tanácskozás színhelye előtt kifütyülte a német kancellárt a sorompók felnyitása miatt. Ugyanakkor nagy feltűnést keltett, amit Orbán Viktor az őcsényieknek üzent. Hiszen rábólintott arra, hogy a helyiek részben erőszakkal tiltakoztak külföldi gyerekek ottani üdültetése ellen, noha azok már menekültstátuszt kaptak. A konzervatív lap megjegyzi, hogy a miniszterelnök két éve kampányt folytat a migránsok ellen és ez ügyben vitába keveredett az unióval is.
Az osztrák kancellár ismét élesen bírálta Magyarországot, mert az szerinte az uniótól kapott milliárdokból tisztességtelen adóversenyt folytat. Kern az észt fővárosban, az EU-csúcskonferencia alkalmából kifejtette, hogy a 9%-os vállalati nyereségadót csak kifogásolni lehet, mert nem járja, hogy az adókulcsot az európai, illetve osztrák polgárok pénzéből támogassák meg. Sürgette, hogy az integrációt elmélyíteni kívánó államok gyakoroljanak nyomást az Orbán-kormányra. A továbbiakban arról beszélt, hogy Ausztria csatlakozni kíván a mag-országokhoz a francia elnök által vázolt európai átalakulás keretében. Mert az nem lehet, hogy az EU csak a biztonsággal és a határok lezárásával törődjön. Ha mindenki csakis nemzeti alapon próbálja megoldani a gondokat, akkor odalesznek a nyugati társadalmi vívmányok. Ki kell használni az együttműködés energiáit. Szerinte az élcsapathoz 7-8 állam csatlakozhat, francia vezetéssel, de itt Németország is szóhoz juthat.
A luxemburgi miniszterelnök támogatja a francia államfő elképzelését, hogy Európa a jövőben eltérő sebességgel haladjon tovább. Bettel Tallinban fejtette ki véleményét, miszerint közös politikára van szükség a biztonság, a migráció, a menedékügyek, és a belső piac területén. Az arra hajlandó államok nem várhatnak folyton a leglassabbakra. De most már nem szavak kellenek, hanem tettek. A politikus ugyanakkor bírálta, hogy Juncker ki akarja terjeszteni az euróövezetet. Schengent pedig csak akkor tartja kibővíthetőnek, ha Románia és Bulgária gondoskodik a külső határok hatékony védelméről. Azzal ugyanakkor nem ért egyet, hogy az uniós pénzek megvonásával büntessék meg Magyarországot és Franciaországot, amiért azok nem tartják be az EU-jogot. Mint mondta, ez a legeslegutolsó eszköz, mert hatása egy bombáéval érne fel. Bettel sajnálatosnak nevezte, hogy egyre többen felülnek az álhíreknek, mert ez gerjeszti a populizmust.
Az egyre több menekült miatt Dánia a rendőrök és a területvédelmi erők tartalékosai mellett tegnap óta katonákat is kivezényelt a német határra. A hadsereg 160 tagja egyelőre 3 hónapig lesz a térségben és inkább mélységi ellenőrzést végez, a nagy kompkikötőbe nem megy be. De ők vigyáznak zsidó intézményekre, valamint a koppenhágai izraeli nagykövetségre is. A szomszédos Schleswig-Holstein miniszterelnöke úgy nyilatkozott, hogy a legnagyobb baj nem a katonákkal, hanem önmagában a határőrizettel van. Mint a dán kormányfőnek kifejtette, nem volna üdvös, ha ebből rendszer lenne, mert Európában nyitott határok kellenek. Ugyanakkor a jobboldali dán populisták azt követelik, hogy állítsanak fel kerítést a 68 kilométeres határ teljes hosszában. A Néppártot meggyőzte a magyar-szerb határon tett látogatás, noha az újság szerint az ottani kerítés kivételes és vitatott. A párt képviselője mindenesetre azt állítja, hogy ilyen módon 95 %-kal csökkenne a menedékkérők száma.
A lap a zürichi filmfesztivál tapasztalatai alapján úgy látja, hogy a magyar filmgyártás virágzik, az alkotók kellő kreativitással szétfeszítik a politikai kereteket, miközben egyre nagyobb az elnyomás, de azért ennek is vannak korlátai. Mindenesetre a mustrán bemutatott válogatás arról árulkodik, hogy az iparág főszereplői újra felfedezték elsősorban a zsidó és fekete humort. Ez meglepő lehet egy olyan országban, amelyben Sorost államellenségnek állítja be a hivatalos propaganda, szaporodnak a támadások a média ellen, a légkör mérgezett. De ugyanilyen arányban nő az ellenállás Orbán, illetve a sajtó és a művészek megregulázása ellen. Persze a magyar filmiparban jóformán mindig ellentétes erők hatottak. A hidegháború tetőpontján, a 60-as években olyan rendezők voltak meghatározóak, mint Jancsó és Szabó István. Napjainkban pedig jelentkezik egy vonulat, amely ideológiailag láthatóan független a Filmalap feltételeitől. A támogatás kétélű fegyver, mert itt lehetővé tesz, ott akadályoz.
Andy Vajnával Orbán Viktor nagy halat fogott, hiszen a Filmalap főnöke a 80-as, 90-es években a vezető hollywood-i producerek közé tartozott. Jelenlegi feladatkörében is sikeres, a magyar filmek egy sor díjat hoztak el mostanában. Azon kívül a legnagyobb amerikai stúdiók jönnek forgatni. A bevételek az elmúlt években megkétszereződtek, az ágazat kereken 10 ezer embert foglalkoztat. Ám Vajna szerepe vitatott. Mint Orbán annyi más bizalmasát, őt is az a gyanú veszi körül, hogy a haveri kapitalizmusból hasznot húz. Monopóliuma van a kaszinókra. Hitelből megvette a TV2-őt, amely azóta feltűnően kormánybarát lett. Bírálók ebben azt látják, hogy a miniszterelnök igyekszik ellenőrzése alá vonni a médiát és az összes hatalmi ágat.
Az alsó-ausztriai színház után a Stájer Művészeti Fesztivál, valamint Ausztria első számú társulata, a Burgtheater is kiállt Schilling Árpád mellett, miután Németh Szilárd azzal vádolta meg a rendezőt, hogy az potenciálisan államellenes cselekményeket készít elő és így veszélyes az országra nézve. A tiltakozó nyilatkozat rámutat, hogy az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának alelnöke újabb, fájdalmas csúcspontot produkált az olyan személyek és szervezetek megbélyegzésében, akik és amelyek szemben állnak az Orbán-rezsimmel. Idetartozik, hogy a hatalom súlyosan megsérti a jogállamot, mert igyekszik aláásni és elnémítani a kulturális, illetve szellemi életet. Az aláírók veszélyben látják a szabad civil társadalmat Magyarországon. Schilling decemberben ősbemutatót tart St. Pöltenben. Grácban a múlt ősszel vendégszerepelt, jelenleg pedig a bécsi Akademietheaterben azt vizsgálja a darabja, hogy az orbáni politika miként jutott el Európa széléről a kontinens szívébe. Hogyan válhat szalonképessé a radikalizálódés és a nacionalizmus, a menekültválsággal a háttérben. A rendező dolgozott már a Burgtheaterben is.
Miután Magyarország közeli viszonyt ápol Moszkvával, Orbán Viktor pénzt ad az orosz ortodox egyház magyar ágának, amely összesen 2365 hívet számlál. A 2,4 milliárd forintból templomokat építenek, illetve hoznak rendbe, pl. Hévízen. A gesztust elemzők úgy tekintik, hogy a kormányfő el akarja nyerni Putyin jóindulatát. Krekó Péter, a Political Capital igazgatója ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, mekkora befolyást gyakorol a magyar vezetésre Oroszország. Hogy a két állam összeszűri a levet, az nyugtalanító más uniós tagok számára, ahol az állítólagos orosz beavatkozás ellensúlyozására hivatalokat állítottak fel. Magyarország közben a Kreml-ellenes szankciók feloldásán ügyködik. Az ortodox egyház megtámogatásáról Szíjjártó Péter úgy nyilatkozott, hogy minden vallás képviselőivel szorosan együttműködnek. Csak éppen a többiek összesen 11 milliárdhoz jutnak az idén. Rácz András, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanársegéde úgy ítéli meg, hogy a magyar fél gazdasági előnyökre törekszik a kétoldalú kapcsolatokban, az oroszokat viszont stratégiai és politikai megfontolások mozgatják.
