Közel két hét Hollandiában, és nincs kétség: a megátalkodott flamandok nem a magyar m1-ből tájékozódnak. A nagykövetség leépítését pedig senki nem fogja észre venni: akkor is impotensek, ha teljes a létszám a külképviseleten.

A nyár elején nyílt alkalmunk közel két hetet eltölteni Hollandiában, egész konkrétan Amszterdamban kaptunk egy kölcsönlakást – úgy élhettünk tehát, mint a helyiek, közelről láthattuk a Nyugat alkonyát, a migránsterrort, a no-go zónákat, az érték-vesztett, széthullott társadalmat - plusz helyi specialitásként a fűtől szétcsapott tömegeket és a legális prostitúció miatt erkölcstelenséget.

Ottlétünk során alkalmunk volt napokon át sétálni, barangolni, céltalanul lődörögni Amszterdamban. Az eredmény - fájós lábaktól eltekintve –: bármerre is kanyarodtunk, bármennyire is eltávolodtunk a belvárostól, egyetlen no-go zónát sem sikerült találni. De még olyan zugot sem a városban, ahol hajnali kettőkor ne éreztük volna magunkat biztonságban. Pedig rendőrt két hét alatt talán kétszer láttunk összesen.

Láttunk viszont színes embereket: a feketétől a fehérig minden bőrszín megjelenik a holland utcákon. Akadnak köztük láthatóan mohamedánok is – mégsem teperi le őket se a köznép, se a közrend őrei. Azt nem tudjuk, nekik mi jár a fejükben, de azt igen, hogy épp úgy dolgoznak a szupermarketek pénztárában, mint a villamoson vagy a múzeumokban. Azt se vettük észre, hogy miattuk kevesebb lett volna a keresztény templom a városban. Magyar, királyi tévén edződött agyunk értetlenül állt a jelenség előtt.

Ahogy azt sem tudtuk észre venni, hogy épp bealkonyult volna a Nyugatnak. Amszterdam pont nem a fogyasztás temploma - néhány utcától eltekintve alig akad a mindennapi élethez szükséges áruk beszerzéséhez kellő bolt. És a kínálatot sem érdemes a magyarhoz hasonlítani. (Igaz, más holland városok bővelkednek az üzletsorokban, plázákban, így nem általánosíthatunk az amszterdami tapasztalatok alapján.) Azt azonban nagyon nehéz lett volna nem észre venni, hogy a tömegközlekedés másodpercnyi pontossággal működik, a várost üzemeltetők kedvesek és megértőek a turisták összes nyűgjével szemben. A határok nagyon világosak a helyes és a helytelen között - ez pedig egyértelműen megkönnyíti mindenki életét.

Hollandia nem véletlenül a liberális demokráciák egyik ikonja: polgárai számára egyértelmű, világos és stabil szabályrendszert állít fel, amelynek keretein belül mindenki úgy törekedhet a boldogságra, ahogy azt a legjobbnak gondolja. A lényeg újra: a szabályok világosak és mindenkire egyformán érvényesek. (Milyen jó Mészáros Lőrincnek és barátainak, hogy nem oda születtek.)

Persze a szabályok nem ismerete még ott sem mentesít a következmények alól. Így volt (bal)szerencsénk találkozhatni a holland ügyintézéssel is - saját hibánkból jelentős összegtől szabadítottak meg bennünket érkezésünk másnapján. Minthogy első nekifutásra eszünk ágában sem volt a számukra is komoly summát kifizetni, magyar szokás szerint az erő pozícióját keresve, azzal fenyegettük meg az amúgy készséges, de a fizetéshez ragaszkodó hivatalnokot, hogy a nagykövetségtől kérünk segítséget! Lesz itt diplomáciai botrány, ha nem hajlik a jó szóra. Nem hajlott - tárcsáztunk. A nagykövetségen készségesen kapcsoltak egy konzult, aki meghallgatva a problémánkat, tippekkel kezdett ellátni minket, mit is mondjunk a hollandusunknak. Ennél egyszerűbbnek véltük, ha a konzul maga kommunikál a hivatalnokkal, így kihangosítva a telefont, a következőkkel szembesültünk:

- a magyar nagykövetség konzulja Hollandiában nem tud hollandul,

- de még az angolt is annyira rosszul beszéli, hogy a hivatalnok többször elmosolyodott a szörnyű makogáson - mi pedig a föld alá süllyedtünk szégyenünkben.

Az eredmény: a nagykövetségtől annyi segítséget kaptunk, hogy inkább gyorsan - persze fizetés után -, megszégyenülve elhagytuk a helyiséget. És akkor még volt kint nagykövet is.

Még egy érdekesség a pokol Amszterdam nevű bugyráról: a technikailag legális – a valódi, törvényi szabályozás annyira bonyolult és rossz, hogy ebbe most ne is menjünk bele - fűfogyasztás eredménye: uniós szinten kiugróan magas a marihuánát kipróbálók aránya a társadalomban, viszont messze az EU átlaga alatt van a rendszeresen füvet szívók száma. Így működik egy felnőtt társadalom: kipróbálom és eldöntöm, hogy kell-e vagy sem. A hollandoknak a jelek szerint nem kell a fű.

Összegezve: a Nyugat köszöni szépen, remekül van. Se a kommunisták szlogenjei, se a Fidesz hazugságai nem változtatnak a valóságon. És nem rettegnek. Sőt, nem is gyűlölködnek. Befogadó, nyílt társadalom, amely bár jelentős problémákkal kűzd, azokról igyekszik nyíltan beszélni, érdemi vitát folytatni - hogy mindenki számára elfogadható megoldást találjanak.

Szijjártó Péter és a magyar kormány ismét bebizonyította: Hollandia jó hely.