- Ütközik az világsajtó véleménye az ügyben, vétóz-e a magyar kormány, ha az unió beveti a 7-es paragrafust;
- Kim Lane Scheppele szerint Kaczynski az orbáni módszerrel akar túljárni Brüsszel eszén;
- Schulz megint szólt Magyarországnak és Lengyelországnak, hogy nem kellene rebelliskedni.
Európa próbálja saját kezébe venni a sorsát, nem költ védelemre és azt gondolja, hogy a béke a hatalom eszköze, ám szüksége van az Egyesült Államokra. Így látja ezt a német Die Zeit szemleírója, aki egyúttal az amerikai Hoover Intézetben is tanít. Josef Joffe a vendégkommentárban megjegyzi, hogy a német-francia csúcson máris szép tervek születtek a katonai erő növelésére, csak éppen az nem látszik, hogy ezekből egyhamar lenne bármi is. Azon kívül Merkel nem kér az új amerikai elnökből, Macron viszont a Napkirályhoz méltó pompával fogadta Trumpot, miután előzőleg vendégül látta Putyint is. Egyik gesztus sem a közös uniós erőfeszítések irányába mutat.
A németek vállalhatnák a stratégiai szerepet, de ők még mindig utálják az erő alkalmazását. Azon kívül azt tanulták az utóbbi 70 évben, hogy jobb otthon a kertecskét művelni, semmint külföldön szörnyekkel viaskodni. És ezt a kancellár is pontosan tudja. Nem beszélve arról, hogy inog az egész összetartás. A britek mennek, Magyarországon és Lengyelországban erősödik az Európa-ellenességgel megspékelt tekintélyelvűség. A nacionalista populizmus feljövőben van, Nápolytól Narvikig. Vagyis Európa marad az, ami: dinamikus, de semmire nem ösztönző vállalkozás. Az USA viszont szép csendben csapatokat és nehézfegyverzetet telepít Európába, hogy elriassza az oroszokat. A katonák és az ágyúk hangosabban szólnak, mint a twitter-üzenetek.
Az EU nem sokat tehet, hogy megakadályozza a demokrácia hanyatlását Lengyelországban, Varsónak viszont következményekre kell felkészülnie, ideértve az eddigi támogatások jelentős mértékű megvonását. A Bizottság kilátásba helyezte, hogy alkalmazza a szavazati jog felfüggesztését is magába foglaló 7-es cikkelyt, mivel látja, milyen ütemben építi le a Jog és Igazságosság a demokratikus normákat. Csak éppen a szintén nacionalista és euroszkeptikus szövetséges, Magyarország már jelezte, hogy megvétóz egy ilyen döntést. Kaczynski ezzel pontosan tisztában van és ki is nyilatkoztatta a lengyel állami tévében. Az sem izgatja, hogy a kötelezettségszegési eljárások miatt kemény pénzbüntetések várhatóak.
A magyar példa nyomán brüsszeli diplomaták elismerik, hogy az uniónak nincs igazán hatásos fegyvere, ha bármely tag úgy dönt, hogy nagy ívben tesz az alapértékekre. A helyzetet ugyanakkor csak tetézi, hogy a PiS a bírálatokat az euróellenesség felkorbácsolására használja, mondván, hogy a nemzet függetlenségét védi. Ezzel együtt a makacskodás alighanem kihat majd arra, mennyi pénzt kap Lengyelország Brüsszeltől a következő költségvetési időszakban és az várhatóan fájni fog – nagyon.
Lengyelország visszafelé, illetve a Kelet irányában sodródik, ám ez riadóztatja az EU-t, amely az alapértékek megtagadásaként értékeli, hogy politikai ellenőrzés alá helyezik a bíróságokat. Varsó két év alatt mintadiákból súlyos fejfájás lett az unió számára. A szervezet előzőleg többször is összecsapott Orbán Viktor pofátlanul illiberális Magyarországával és az új viszály megmutatja, milyen kihívásokkal néz szembe Brüsszel a mind erősebb populista hullám miatt a keleti szárnyon. A varsói kormány arra hivatkozik, hogy csupán a választási ígéretét teljesíti, az ellenzék viszont a lopakodó tekintélyelvűségtől fél. Az Alkotmánybíróság előző elnöke úgy véli, hogy Kaczynski az országot klasszikus módon nyugatról kelet felé tereli, és ebbe beletartoznak a keleti értékek, valamint kormányzati módszerek. Az unió ugyanakkor tisztában van azzal, hogy a tagállamok nem szeretnek beleavatkozni más országok belügyeibe. Sokat a lengyel ellenzéki pártok sem tudnak tenni, vagyis a továbbiak a civil társadalmon, a tömegek tiltakozásán múlnak.
A Nyugat a Kelet ellen – így értékeli a brit konzervatív újság, hogy a lengyel vezetés kiterítette kártyáit és átgázolt a Legfelsőbb Bírsóságon, amivel állásfoglalásra kényszerítette az uniót. A Bizottság két nappal ezelőtt egy hetet adott Varsónak, hogy vizsgálja felül az igazságügyi reformokat, ám ez csak feldühítette Lengyelországot, amely közben támogatást kapott Magyarországtól az ellenálláshoz. Szíjjártó Péter arra szólította fel Brüsszelt, hogy az ne üsse bele az orrát a lengyelek dolgába. A tudósítás kitér arra, hogy több volt szocialista országban is nagy a feszültség, mivel ezek a kormányok szembeszegülnek az EU kvótadöntésével.
Nagy kérdésnek tartja a hetilap, hogy tesz-e bármit is az EU, miután a lengyel kormány saját ellenőrzése alá helyezte a bíróságokat. A Jog és Igazságosság két éve dolgozik azon, hogy lebontsa a fékeket és ellensúlyokat. Az utóbbi egy hétben pedig az igazságszolgáltatás átalakítása került előtérbe, ám Kim Lane Scheppele, a Princeton-i Egyetem professzora, aki már végigkísérte a hasonló fejleményeket Magyarországon, megrázóan arcátlannak minősíti a reformokat. Mostantól kezdve ugyanis a bírák pályafutása a kormánypárttól függ, így az ellenzék attól tart, hogy futószalagon születnek a hatalom számára kedves ítéletek. Egyébiránt a lakosság 76 %-a ellenzi az igazságszolgáltatás átpolitizálását. A Bizottság kötelességszerűen kinyilvánította aggályait, de Kaczynski példát vett Magyarországról, ahol Orbán Viktor, a tekintélyelvű miniszterelnök újraírta az Alkotmányt és bekeményített a civilekkel szemben, miközben az EU nemigen zavarta ebbéli foglalatosságában. Scheppele szerint a lengyel vezető Orbántól koppintotta le a taktikát, miszerint ha kész helyzetet teremt, akkor az unió nem tud időben reagálni. Ám Magyaroszággal ellentétben Lengyelország erősen megosztott. Az igazságszolgáltatás függetlensége most attól függhet, mennyire akarják azt megtartani a lengyelek.
Az egyes számú német közszolgálati televízió egyáltalán nem tartja biztosnak, hogy Magyarország keresztbe feküdne, ha odáig jutnának a dolgok, hogy az EU bevetné a nukleáris opciót, azaz a lengyelek szavazati jogának megvonásáról kellene voksolni. Hiszen annak idején Varsó hiába ellenkezett, Orbán Viktor is jóváhagyta, hogy Donald Tusk legyen az Európai Tanács elnöke. A kommentár rámutatott, hogy az uniónak lépnie kell, mert nem engedheti meg, hogy egyik fontos tagja Erdogan és Putyin útját járja – az autokrata rendszer felé. Vagyis egyfelől igénybe kell venni a 7-es paragrafust, másfelől pedig minden támogatást meg kell adni Lengyelországban a civil társadalomnak, ezt kívánja a közösség önérdeke is. Ugyanakkor Kaczynski érzi az ellenszelet, ezért van annyira felháborodva.
A német szociáldemokraták kancellárjelöltje ismét keményen figyelmeztette Magyarországot és Lengyelországot, hogy a szolidaritás nem egyirányú utca az unióban. Schulz a párizsi Politikai Tudományok Főiskoláján tartott előadást, miután jó másfél órát át tárgyalt Macron elnökkel és azt mondta: ha bizonyos kormányok nem hajlandóak menekülteket átvenni, akkor nem számíthatnak a németek szolidaritására. A lap emlékeztet arra, nemrégiben a francia államfő is óvott attól, hogy bárki önkiszolgáló boltnak tekintse az EU-t, mert az sors- értékközösség. A német politikus hozzátette, hogy az európai szolidaritás drámai szétesésében Németország is ludas, mert a válság során csak ritkán nyújtott segédkezet a partnereknek. Jelezte, hogy győzelme esetén kész az eddiginél többet befizetni a közös költségvetésbe és mindent megtenne, hogy Macronnal együtt új lendületet adjon Európának. Azzal azonban nem ért egyet, hogy a földrészből szövetségi államot kellene fabrikálni. Ehelyett szerinte az egyesült demokráciák politikai unióját kellene létrehozni.
