Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje, 2017. március 10. Hangos sajtószemle itt.
A magyar tettek többet nyomnak a latban, mint a szavak, mert látnivaló, hogy az ország csúszik a tekintélyelvűség felé. Erre figyelmeztet a Nyílt Társadalom Európai Politikai Intézetének igazgatóhelyettese.
Neil Campbell rámutat, hogy a civil társadalom ügyében ugyan a hatalom a nyílt vitáról és a párbeszédről szónokol, csak éppen idehaza egészen másként cselekszik, mint ahogyan Brüsszelben beszél.
Valójában azt akarja elérni, hogy a belpolitikai vitákban minél kevesebb lehessen a független bírálat a nem kormányzati szereplők részéről.
A stratégia része, hogy a szűnni nem akaró hivatalos nyilatkozatok félelmet és bizalmatlanságot igyekeznek kelteni ezek ellen a csoportok ellen, mondván, hogy azok manipulálni akarják a belpolitikát. Egy másik sík, hogy a hatalom békülékeny hangot üt meg, ha nemzetközi közönség előtt szólal meg. Végül pedig az is fontos, hogy Magyarország időről időre beülteti a hintába az Európai Uniót. Itthon gyorsan lép, hogy pl. a Bizottság ne legyen képes követni a dolgokat.
Lehet, hogy korainak tűnik riadót fújni az NGO-k finanszírozása ügyében készülő jogszabály miatt, ám a gyakorlat nagyon is jól ismert olyan országokból, ahol az autokrata kormányok aláásták a polgári szabadságjogokat és a pluralizmust. Elég csak Oroszország és Azerbajdzsán példáját említeni. Ott is úgy kezdődött, hogy jött a retorika, illetve a megfélemlítés azoknak a magánembereknek és csoportoknak a megbélyegzésére, akik és amelyek nem értettek egyet a hatalommal. Utána jött a sok közvetlen korlátozás, regisztráció és ellenőrzés, míg csak el nem jutottak odáig, hogy korlátozzák minden szervezet tevékenységét, ha ahhoz nem a kormány adja a forrásokat. Viszont ha valaki azt állítja, hogy törvénytelen egy NGO, csupáncsak azért mert akármilyen kis összegben is, de anyagi segítséget kap külföldről, nos, azt egyúttal azt mondja, hogy szintén illegitimek azok a szervezetek, amelyek finanszírozásához az EU, Norvégia, Svájc, vagy bárki más is hozzájárul. Ily módon odajutunk, hogy csak a lojális, hatalomközeli csoportokat tűrik meg. Vagyis elhallgattatnák a civil társadalmat és a politika a kormány kiváltsága volna. Márpedig ahol kizárólag a hatalomnak van joga a politikai véleménynyilvánításra, ott meghal a demokrácia. A civil társadalom nem ellenzék, hanem a működő demokratikus társadalom egészséges része. Magyarország vizsgálja, hogy meddig mehet el, de az unióban és azon kívül nagyon is résen kell lenni ez ügyben.
Magyarországot éles bírálatok érik, amiért egyre szigorúbban jár el menedékkérőkkel és a civil szervezetekkel szemben. Utóbbiak ugyanis gyakran szembemennek Orbán Viktorral. Az, hogy a menedékkérőket a jövőben konténertáborokba zárják, oda vezet egyúttal, hogy az országba még kevesebb menekültet küldenek vissza a többi tagállamból a dublini szerződés alapján. Az Amnesty International helyettes európai igazgatója úgy minősítette, hogy a törvénymódosítás túlmegy minden határon. A civilek ügyében készülő jogszabály pedig nagy mértékben növelnék a külföldről támogatott szervezetek ellenőrzését. Úgy tűnik, a fő célpontot azok a csoportok jelentik, amelyek kapcsolatban vannak Soros Györgyhöz. Ezek közül nem egy már a 90-es évek óta működik, ám mostanában gyakran bírálják a miniszterelnököt, a menekültpolitikától kezdve a széleskörű korrupcióig.
Orbán maga azt közölte, hogy 2017 az üzletember által jelképezette erők kiszorításának éve lesz. Goran Buldioski, a Nyitott Társadalom Kezdeményezés európai vezetője kiemeli, hogy a kormány kampánnyal akarja lejáratni azokat az NGO-kat, amelyek kritizálni merik Orbánt. A szakember egyben felhívja a figyelmet, hogy egy uniós tagállam nem követheti az orosz utat, hiszen Moszkva nem fogadta el a demokratikus értékeket.
Magyarország mindössze hathónapos gyorstalpaló után veti be élesben az új határvadászokat.
Igaz ugyan, hogy a kerítés megépítése és a Törökországgal kötött egyezmény után leapadt az emberáradat,
ám a nacionalista Orbán Viktor új hullám veszélyére figyelmeztetett és megerősíti a déli határ védelmét, miközben a muzulmán migránsokat a terrorizmus trójai falovának nevezte. Az ENSZ ugyanakkor jogsértőnek minősítette a frissiben elfogadott törvénymódosítást, amelynek értelmében minden menedékkérőt őrizetbe vesznek a vizsgálat idejére. A határvadászok barcsi kiképzőtelepén készült tudósítás megjegyzi, hogy a bevándorlás-ellenes politika kedvező fogadtatásra talált a lakosság körében. Egyben idézi az Orvosok Határok Nélkül közleményét, miszerint Szerbiában egyre több olyan embert kezelnek, aki megpróbált illegálisan bejutni Magyarországra, ám az itteni határőrök megverték és megrugdalták őket. Az Orbán-kormány tagadja a vádakat.
A lap arról számol be, hogy az Orvosok Határok Nélkül szerint a magyar határőrök ritualizált brutalitással lépnek fel az elfogott határsértők ellen.
Az erőszak rendszeresnek mondható, ha valakit kézre kerítenek a határövezetben és visszatoloncolják Szerbiába.
A segélyszervezet munkatársai mind több olyan embert kénytelenek kezelni szerb földön, akiknek a sérülései ilyen okokra vezethetőek vissza. Két hónap alatt 106 olyan eset fordult elő, amikor a páciens baját szándékos erőszak okozta.
- 54 esetben ütések,
- 24 esetben kutyaharapás,
- 15-ször pedig a könnygáz és a borsszpré nyomait
találták az orvosok.
A karitatív szervezet képviselője úgy foglalt állást Belgrádban, hogy a cél az elrettentés, nehogy bárki újra megpróbáljon átjutni a határ túloldalára, ám ezt az EU nem nézheti tovább tétlenül.
Még a lengyelek két legszorosabb szövetségese, Magyarország és Nagy-Britannia sem állt Varsó mellé a brüsszeli EU-csúcson,
mert nem tudták elfogadni, hogy Tusk tehet mindenről, ahogyan azt a Jog és Igazságosság állítja. Tehát a menekültválságról, a Brexitről, a berlini és nizzai merényletekről. Orbán és May nem támogatták a lengyel ellenjelöltet, és ezzel pofon lett a vereségből. Lengyelország házhoz ment a kokiért és teljesen elszigetelődött. Pedig előre lehetett látni, hogy blamázs lesz belőle. Tehát a 27-ek egyöntetűen úgy látják, hogy Kaczynski kizárólag személyes gyűlöletből igyekezett megbuktatni az Európai Tanács elnökét, az indulat józan ésszel kevéssé felfogható. Ideértve, hogy Tusk lenne felelős, amiért a lengyelek erős emberének a testvére Szmolenszknél repülőgép-balesetet szenvedett. Varsó reménytelenül próbálta meg meggyőzni az uniós tagokat a maga összeesküvés elméletéről, noha annak érdekében Kaczynski még a saját országát is túszul ejtette.
A lap azt jelentette, hogy Tusk újraválasztása kapcsán még Orbán Viktor is szokatlanul tanácstalannak tűnt Brüsszelben, pedig ő aztán mindig roppant magabiztosnak mutatkozik. Noha a lengyel kormány egyik szövetségesének számít, mégis azt közölte, hogy próbált közös megoldást elérni ebben a bonyolult ügyben. Hozzátette, hogy az Európai Néppárt tagjai a saját jelöltjüket támogatták, azt azonban nem mondta ki, hogy itt Tuskról van szó. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy az előzetes félelmekre rácáfolva a visegrádi csoport másik három tagja sem sorakozott fel Kacynski mögött. Viszont az még sohasem fordult elő, hogy az Európai Tanács elnökének személyéről ne egyhangúan döntöttek volna. Ezért az újság azt jósolja, hogy a történteknek még lesz folytatása.
A lap idézi a liberális varsói Gazeta Wyborczát, amely szerint a brüsszeli szavazás megmutatta: egyáltalán nem olyan szoros a magyar-lengyel viszony, ahogyan azt a Szydlo-kormány előadja. Kaczynski lesre futott az unióban, teljesen magára maradt, nincs egyetlen szövetségese, még az is elhagyta, akire a leginkább számított: ti. Orbán Viktor. A kommentár azt kérdezi, vajon Lengyelország ezek után is szentül meg vagy győződve arról, hogy nem lesz meg az egyhangúság, ha az EU a jogállamiság megsértése miatt netán szankciókat akar hozni Varsó ellen? Azaz továbbra is bízik abban, hogy Magyarország megvétózza a döntést?
A brüsszeli csúcs előtt kétoldalú egyeztetést tartott a magyar és az osztrák kormányfő, de a hivatalos közlés szerint nyílt vitában megmaradtak a jelentős nézetkülönbségek. Kern jelezte, hogy Ausztria fenntartja magának a jogot és adott esetben jogi lépéseket tesz Paks miatt, ideértve, hogy keresetet nyújt be az Európai Bíróságnál. Ragaszkodott továbbá ahhoz a véleményéhez, hogy nem ütközik az európai előírásokba a terve, mármint hogy járulékkedvezménnyel kívánja a hazai munkaerő foglalkoztatására ösztökélni az osztrák vállalkozókat. Orbán viszont jelezte, hogy kikéri ez ügyben az unió véleményét. Eltért a két fél álláspontja annak kapcsán is, hogy Ausztria lényegesen csökkenteni kívánja a családi pótlék összegét az olyan kelet-európai munkavállalók számára, akik osztrák földön dolgoznak, de a gyerekük otthon maradt - írja a Presse.
A riport úgy mutatja be a jó 30 éve Berlinben élő író-történészt, Dalos Györgyöt, hogy ő az a magyar, aki elmagyarázza a németeknek az orosz valóságot. De több kötetet jelentetett meg már a magyarországi viszonyokról is. Oroszországgal több véletlenen keresztül alakult ki a kapcsolata, ám a szakértő e mögött szükségszerűséget lát. Fiatalként sokat várt a Szovjetuniótól, de személyes tapasztalatai alapján hamar kiábrándult a “jövő államából”. Viszont – ahogy mondja – elnyerte az orosz emberek barátságát. Idehaza Dalost 68-ban az ún. maoista perben felfüggesztett szabadságvesztésre ítélik és nem publikálhatott. Ez idő alatt részben orosz könyvek fordításából tudott megélni, ideértve vonalas pártkiadványokat. Közben tartotta a kapcsolatokat orosz ellenzékiekkel és értelmiségiekkel.
Viszont Magyarországon a rendszerváltás után a szemére hányják, hogy Moszkvában tanult, és hogy orosz a felesége. Hirtelen napvilágra került az elit egy részének oroszellenessége, ezek a körök Dalos kapcsán mindig megjegyezték, hogy zsidó, maoista és járt a Lomonoszov Egyetemre. Jobboldali-nacionalista körökben mindez a mai napig stigmának számít. Váltogatva a kozmopolitával és a liberál-bolsevikkal. Ő maga ezt a provincializmus, a lumpenértelmiségiek primitív szórakozásának kategóriájába sorolja, de azért érezhetően fáj neki. Ugyancsak fájlalja, hogy Magyarországon ma már szinte senki sem ismeri Oroszországot és az orosz kultúrát. Ugyanakkor nem sok értelmét látja az oroszellenes szankcióknak, sőt veszélyesnek tartja azokat, mert Putyin propagandatőkét kovácsol belőle. A Nyugatnak sokkal inkább nyíltan meg kellene mondania, mit gondol az antidemokratikus orosz útról és támogatnia kellene a civil társadalmat. Dalos kiemeli, jó lenne, ha a politikusok értenék Putyint, az még nem jelenti azt, hogy egyetértenek vele.
