Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje, 2017. február 27.
A kommentár azt hangsúlyozza, hogy Orbán és Trump agya hasonló rugóra jár, de Magyarország kicsi, az Egyesült Államok viszont igen nagy. Éppen emiatt nehéz ott illiberális demokráciát, sőt tekintélyelvű rendszert kialakítani.
Ebből következik, hogy az amerikai elnök túlbecsüli az erejét, és el fogja veszteni a médiaháborút. A küzdelem már a kampány során megindult a hagyományos sajtó ellen, pénteken pedig új dimenziót ért el, amikor olyan szerkesztőségek tudósítóit zárták ki az elnök szóvivőjének sajtótájékoztatójáról, mint a New York Times vagy a CNN.
Trump úgy tesz, mintha a nép mögötte állna. Ugyanezt hajtogatja a magyar kormányfő is, aki a voksok nem egészen 50 %-val a mandátumok kétharmadát szerezte meg.
Ily módon, illetve a strómanok útján lebonylított gyanús vásárlások segítségével Magyarországon drámaian megcsonkították a média ellenőrző szerepét. Orbán aláássa a hatalmi ágak megosztását is, bár még nem sikerült betiltania a tüntetéseket és az aláírásgyűjtő akciókat. Ami az USÁ-t illeti, nagyon fontos, hogy ott az igazságszolgáltatás a demokrácia egyik pillére és nagyon öntudatos. Ha Trump rendeletekkel próbálná meg megkötni a sajtó kezét, akkor ezt a bíróságok megakadályozzák. A nagy tagállamok pedig a centralizáló törekvések ellen lépnek fel. Végül pedig ott a civil társadalom. Még Hollywood is felébredt és az Oscar-díjátadás előtt harcot hirdetett a mitugrász washingtoni diktátor ellen.
A lap szerint a brit kormányfő a jövő hónapban nemcsak azt jelenti be, hogy Nagy-Britannia hivatalosan is kiválik az EU-ból, hanem azt is, hogy
onnantól kezdve az újonnan érkező uniós polgárok nem vállalhatnak szabadon munkát az Egyesült Királyságban.
Vagyis rájuk már vízumkorlátozások lesznek érvényesek és nem tarthatnak igényt automatikusan a munkaviszonytól függő szociális juttatásokra. Úgy tudni viszont, hogy akik már a szigetországban dolgoznak, mintegy 3,6 millióan, azok továbbra is élvezhetik az eddigi kedvezményeket, feltéve, hogy az Európában élő 1,2 millió brit is megtarthatja jogait. Az újság arra következtet, hogy a határnap március 15. lesz, ám emiatt alighanem konfliktus alakul ki az unióval, amely azt szeretné, ha 2019-ig maradna a jelenlegi rendszer. Csakhogy a londoni kabinet attól fél, hogy ez esetben sokan használnák ki, hogy addig még sok idő van és keresnének állást brit földön. Egy hivatalos forrás úgy fogalmazott, nem akarják megvárni, amíg fél Románia és Bulgária felbukkan náluk.
Az újság úgy értesült, hogy az unió hamarosan új javaslatokkal igyekszik kimozdítani a holtpontról a közös menekültpolitikát.
A soros máltai elnökség által kidolgozott álláspont elfogadhatónak tartja, hogy a kelet-európai államok a rugalmas szolidaritás jegyében kiváltsák magukat a kvótarendszerből, Magyarország azonban teljes mértékben elutasítja ezt az elképzelést is.
Ugyanakkor a németek ragaszkodnak ahhoz, hogy ezek az országok legalább valamennyi migránst fogadjanak be. A másik indítvány az, hogy ha újabb nagy roham jön, akkor a tagállamok pénzt, embert és felszerelést adnának a határvédelemre, illetve az érkező tömeg ellátására, éspedig attól függően hány embert vesznek át. Ide kapcsolódik az a német indítvány, hogy enyhítsék a feltételeket, mármint hogy mely államok minősülnek biztonságos 3. országnak, ahová vissza lehet küldeni az elutasított menedékkérőket. Ez a javaslat azonban nem felel meg a jelenleg érvényes jognak.
A német kancellár egyértelműen állást foglalt a jobboldali populizmus ellen. Merkel a CDU választási rendezvényén nem említette ugyan név szerint az AfD-t, de nem hagyott kétséget afelől, hogy elutasítja annak kirekesztési stratégiáját. Mint mondta, semmi sem igazolja, hogy a társadalom egy kicsiny része vegye magának a bátorságot és meghatározza, ki lehet a nép része. Mert a népbe mindenki beletartozik, aki német földön él. Ezzel szemben az AfD mecklenburgi tartományi vezetője megint élesen bírálta a kormányfő menekültpolitikáját. Azt állította, hogy az teremtette meg az alapokat az egyre nagyobb méretű bűnözéshez, beleértve a tömegverekedéseket, de ezen felül felelősség terheli a brit kilépésért is.
A lengyel Legfelsőbb Bíróság elnöke arra szólította fel a bírákat, hogy
küzdjenek minden talpalatnyi pozícióért, még akkor is, ha ez állásukba kerül,
mert a kormány olyan változtatásokat kíván végrehajtani, amelyek a bírálók szerint fikcióvá tennék az igazságszolgáltatás függetlenségét.
Gersdorf nyílt levele, amelyet Varsóban egy bírói konferencián olvastak fel, rámutat, hogy ugyan a kormánypárt elvileg demokratikusabbá akarja tenni a bírói kinevezések gyakorlatát, csak éppen ily módon a bíróságok könnyen a politikusok játékszerévé válhatnak. Márpedig itt a demokratikus államot igyekeznek a partvonalon túlra nyomni. Hogy kiből lehet bíró, azt Lengyelországban jelenleg egy független testület dönti el, de a tagjairól a jövőben a parlament határozna. Ráadásul kétkamarássá alakulna át, és az egyikben politikai képviselők kapnának helyet, ám az ő beleegyezésük nélkül semmilyen döntést nem lehetne hozni, vagyis vétójogot kapnának. Az Igazságügyi Tanács visszautasította a hatalom próbálkozását, mondván, hogy az alkotmánysértő.
