Távozik a Vasárnapi Hírek főszerkesztője, Gál J. Zoltán. Utolsó főszerkesztői írásában még ütött egyet a Népszava új tulajdonosán.
A távozásának két oka van:
- Állítólag összeveszett a Népszava főszerkesztőjével, Németh Péterrel;
- Állítólag Puch László, az új tulajdonos az állami hirdetések reményében alkut kötött Orbánnal.
Azért írunk ennyi "állítólagot", mert iszonyatos ködösítés folyik a Népszava-Vasárnapi Hírek fúziója körül.
December végén derült ki, hogy Puch László, az MSZP volt pénztárnoka megveszi a Geomédia lapcsaládot, köztük a Szabad Földet, a Népszavát és a Vasárnapi Híreket is. Ez utóbbi két lap össze fog olvasni és Németh Pétert nevezik ki főszerkesztőnek.
A Vasárnapi Hírek volt főszerkesztője Gál J. Zoltán, búcsúzásképen azt írta:
„A befektetés azonban üzlet, nem keverendő össze a jótékonysággal. A lapkiadás pedig, miközben a kiadási oldalon bonyolult üzem, a bevételeket tekintve egyszerű: pénzt az olvasók vásárlásaiból, illetve hirdetésekből lehet keresni. Mivel a hirdetési piacra jó ideje rátehénkedett már az állam, nem csoda, hogy a Vasárnapi Hírek – a második legolvasottabb közéleti hetilap – hirdetési bevételei eddig szabad szemmel alig voltak láthatók. A fenntartható működéshez ennek (is) meg kell változnia. Ám ezt a kényszert a kormány saját befolyása növelésére használhatja, a ma létező viszonyok konzerválása érdekében. A kérdés az, talál-e ehhez önös érdekű, pozícióféltő partnereket a másik térfélen. Bár tudom, hogy nem illendő, ezen a ponton mégis magamat idézném, múlt heti írásom néhány sorát: „Mutatkoznak jelei, hogy (Orbán) sokféle – leginkább persze háttérben, titokban megkötött – alkura hajlandónak mutatkozik az ellenzékkel is, na, nem a Jobbikkal, hiszen az a saját szavazótáborát veszélyezteti, hanem a támogatottsági gettóba szorult baloldallal, annak vezető erejével, az MSZP-vel. Erre pedig az adósságcsapdában és mondanivaló-deficitben vergődő szocialisták elvben alkalmasak is, miközben magától értetődő, hogy a változás esélyét csakis ezen alkuk elutasítása kínálja.” Nem mindenki ért velem egyet abban, hogy az alkupolitika teljes elutasítása az egyetlen elvszerű hozzáállás. Akad, akinek éppen az alkupolitika nyújtja a változatlanság védelmét, az kínál pozíciót, ami akár egy (napilapos) főszerkesztőséget is megér. Nekem nem éri meg.”
A lemondó főszerkesztő szerint tehát egyszerű a képlet: Orbán Viktor és Puch László a „viszonyok konzerválásának érdekében” közösen fogják finanszírozni a Népszavát, amely megmarad ugyan ellenzékinek, de nyilván, Orbán kér majd cserébe valamit.
(Hogy Gál J. Zoltán mennyire van jóban/rosszban Németh Péterrel, nem tudhatjuk; a 24.hu információi szerint még üvöltöztek is egymással. Nyilván, félre tudnák tenni az ellentétjeiket, ha Gál J. Zoltánnak is megérné maradni.)
Két fontos körülmény még:
- Gál J. Zoltánt egyébként sem az MSZP nem akarja, sem a Fidesz. Tehát nem is maradhatna. Az MSZP azért nem, mert Gyurcsány alatt volt államtitkár. A Fidesz talán sejti, hogy komolyabb, határozottabb ellenfelet finanszírozna, ha a főszerkesztő maradna.
- A Népszava azért is ennyire fontos, mert ez az egyik utolsó baloldali napilap Magyarországon; a Népszabadság megszűnésével a lap eladásai 50%-kal emelkedtek, de állítólag megint elkezdtek visszaesni.
Puch László vezetésével az Átlátszó szerint is a klasszikus 30-70-es leosztásban fogják finanszírozni a lapot.
(Ha emlékeznek, Dávid Ibolya annak idején azt állította, hogy minden nagyobb beruházásnál az ellenzék és a kormány leosztja egymás között a piacot és a részesedést.)
Az Átlátszó szerint az alku a következő:
„Az MSZP-ben idegenkedtek attól, hogy a pártot utóbb kettészakító Gyurcsány Ferenc kormányának volt államtitkára, Gál J. Zoltán vezesse az összevont kiadót. A Fideszben pedig markánsan ellenzéki, például a tavaly októberben bedarált Népszabadsághoz hasonló lapot nem látnának szívesen. Valamilyen, minél alacsonyabb impakttal rendelkező kiadvány ugyanakkor pompás lenne: igazolná a NER demokratikus mivoltát, egyszersmind remek felület a Jobbik elleni hadviselésre is.
Azt az új kiadói vezetéssel erősen bennfentes forrástól hallottuk a minap, hogy az még elfogadható tárgyalási alap, ha a Népszava inkább véleményeket, elemzéseket közölne, tényfeltáró anyagokat kevesebbet.”
Az igazi tragédia nem is az, hogy politikusok a háttérben alkukat kötnek egymással, hanem az, hogy Magyarországon nem lehet színvonalas, független újságírást megvalósítani – ahol tényleg olyanok a körülmények, ahogy Gál J. Zoltán megírta:
