Hatályon kívül helyeztetné az elsőfokú ítéletet a fellebbviteli főügyészség Hagyó Miklósék ügyében másodfokon, és azt szeretné, hogy a bíróság rendeljen el új eljárást.

Egyetértünk. Bőven lenne mit újravizsgálni - különösen a nyomozás igencsak megkérdőjelezhető módszereit. A bírósági tárgyaláson a vádlottak és a tanúk sorra vallottak arról, hogy az ügy nyomozati szakaszában kényszervallatásnak vetették alá őket.

Az ügyészség persze a védelmi fellebbezéseket egyetlen vádlott esetében sem ítéli alaposnak. A BKV két korábbi vezérigazgatója, valamint más korábbi felső vezetők esetében a kiszabott büntetés súlyosítását, míg Hagyó Miklós volt MSZP-s főpolgármester-helyettes és több vádlott-társa esetében a tényállás megalapozatlansága és a “törvénysértően enyhe” elsőfokú ítélet miatt indítványoztak új eljárást.

Nem biztos azonban, hogy az ügyészség számára kedvező döntés születik, ha új eljárás indul az ügyben. Dr. Kádár Éva Jogi Fórumon megjelent írása részletesen bemutatja a kényszervallatások gyanúját a BKV-ügyben. A vádlottak és tanúk vallomásai megdöbbentő körülményekről árulkodnak:

• “Mesterházy Ernő bírósági vallomásában a nyomozók által alkalmazott lélektani nyomásgyakorlásról beszélt, amely szerint folyamatosan nyilvánvalóvá tették: amennyiben Hagyóra és Demszky Gáborra terhelő vallomást tenne, úgy véget érhetne fogva tartása, és ügyét kedvezőbben bírálnák el.
  
  
• A bírósági eljárás során a szó szoros értelmében vett kényszervallatás kérdése először 2012. szeptember 25-én merült fel, amikor Antal Attila bírósági vallomásában feltárta, hogy milyen módon vették rá a nyomozati szakaszban arra, hogy Hagyóra terhelő vallomást tegyen. Másnap a KNyF sajtótájékoztatón utasította vissza a vádakat, és hamis vád miatti feljelentést helyezett kilátásba Antallal, és a többi vádlottal szemben is arra az esetre, ha ők is Antaléhoz hasonló vallomást tennének.

Az ügyészségi fenyegetés ellenére ezt követően is több vádlott hivatkozott kényszer-vallatásra a bíróság előtt, és vonta vissza, illetve változtatta meg korábbi, nyomozati szakaszban tett vallomását.

• Balogh Zsolt beszélt bírósági vallomásában pszichikai kényszerről, eszerint a házkutatást követően a kihallgatásain úgy érezte, hogy 

ha haza akar menni a családjához, akkor minél több

 visszásságot kell a BKV irányításáról mondania.

• Lelovics Ottó bírósági vallomásában a kihallgatás lélektani körülményeit említette, amelyet megelőzően közölték vele a házkutatás során, hogy a rendőrségi kihallgatásra már sok cuccot - személyes holmit - vigyen magával, mert sokáig lesz bent.
  
  
• Regőczi Miklós tett vallomást lélektani nyomásgyakorlásról, amely szerint a nyomozati vallomásai hatósági irányításra születtek, amelyek során a hivatalos kihallgató helyiségen kívül, a folyosón, a liftben adták értésére a rendőrök, hogy az a kivezető út, ha bizonyos személyekre terhelő vallomást tesz.

• A bíróságon Zelenák Tibor is hasonló pszichikai kényszerről számolt be, és végül Horváth Éva is pszichikai nyomásgyakorlásról, megalázó bánásmódról beszélt bírósági vallomásában.

Nem csak a vádlottak mentek szembe az ügyészi fenyegetésekkel, de volt három olyan tanú, akik teljesen más ügyekben voltak vádlottak, ám ennek ellenére a BKV-per kecskeméti tárgyalásán, vállalva annak minden kockázatát, vallomást tettek a nyomozás módszereiről.

Az a körülmény, hogy mindegyikük más büntetőügyben volt

gyanúsított, lehetőséget teremtett a megfélemlítésükre,

mert attól tarthattak, hogy az ellenük folyó büntetőeljárásban hosszabb előzetes letartóztatással, később pedig súlyosabb büntetést megalapozó vádirattal torolja meg a rendőrség, illetve az ügyészség ellenállásukat, ha megtagadják a terhelő vallomások tételét.

• Pálocska János bírósági vallomásában arról számolt be, hogy egy B. László nevű nyomozó egy saját maga által kiegészített magánnyomozói jelentést úgy tüntetett fel, mintha az Pálocska tanúvallomása lenne. Ezt az interneten is ilyen beállításban tették közzé. A nyomozók azt állították, hogy ezt ő adta át, ez az ő információja, és ha mégsem akarja aláírni, akkor eljárást fognak kezdeményezni ellene, amiből négy is volt.
  
  

• Bielek Péter, az FKF Zrt. volt vezérigazgatója elmondta, hogy az őt tanúként meghallgató nyomozó közölte vele, hogy nincs ellene semmiféle gyanú, és megtagadhatja az együttműködést, csak akkor lehet, hogy az ő hozzáállásuk is meg fog változni. Beszámolt arról is, hogy az így született tanúvallomása tudta és beleegyezése nélkül megjelent a sajtóban, a következő kihallgatásán pedig azzal fenyegették meg, hogy

ha nem vall Hagyó ellen, akkor meggyanúsítják az FKF-

ügyben.

• Sziebert György arról tett vallomást, hogy a nyomozók jegyzőkönyvön kívüli beszélgetésbe kezdtek vele, ahol sok más minden mellett közölték, hogy ha Demszky Gáborra, Hagyó Miklósra vagy Kocsis Istvánra bármilyen terhelő vallomással tud szolgálni számukra, akkor néhány nap múlva szabadlábra kerül. A következő alkalommal pedig 1-1,5 órán keresztül győzködték; két kisgyereke van, és el fogják intézni, hogy még 20 évig is börtönben legyen, mert mindenki ellene vallott.