Nem fogadhatjuk el most, hogy a mi közös otthonunkat, az Európai Uniót modernkori birodalommá alakítsák, nem akarjuk, hogy a szabad európai nemzetek szövetsége helyére egy Európai Egyesült Államokat léptessenek
– ordította Orbán október 23-án. Kétségtelen, létezik az a törekvés, aminek a kedves vezető keresztbe akar feküdni. De mik az eszközei?
Mindenek előtt tegyük egyértelművé: az Európai Unió mai válságára valóban kétfajta megoldást kínálnak a tagállami vezetők.
- Még több Brüsszel, vagyis egyfajta Európai Egyesült Államok, ahogy Orbán nevezi, végtelenül leegyszerűsítve;
- nemzetek Európája – ahogy kedvtelve hivatkozik rá –, vagyis a mai egység még lazábbá tétele.
Útkeresés, sőt, kiútkeresés ez olyan helyzetekből, mint például a menekültválság. Utóbbira érdemben az EU a mai napig képtelen válaszolni. Mert nem elég egységes? Mert vannak renitens államok, amelyek szabotálják a közös szolidaritást? Vagy azért, mert egy vízfej mindenkor lassú, képtelen a gyors, azonnali beavatkozásra? Ki-ki a maga ízlésének megfelelő választ ad e kérdésekre. Érvelni mindkét jövőkép mellett lehet.
Lássuk, mint mond Orbán:
A birodalmak bekebelező és megemésztő étvágyával szemben csak a saját nemzeti függetlenségünk védhet meg bennünket. A szovjet birodalomnak is azért akadtunk meg a torkán, azért tört belénk a foga, mert ragaszkodtunk nemzeti eszméinkhez, összefogtunk, és nem adtuk fel hazaszeretetünket. Ezért sem fogadhatjuk el most, hogy a mi közös otthonunkat, az Európai Uniót modernkori birodalommá alakítsák, nem akarjuk, hogy a szabad európai nemzetek szövetsége helyére egy Európai Egyesült Államokat léptessenek.
Sőt, azt is mondja a kedves vezető, hogy 3,3 millió ember nemet mondott a birodalmasodásra. (És vajon még mire?) Meg azt is: nemzet akarunk maradni az országunkban, nem pedig nemzetiség Európában.
A gond mindezzel csak az: Orbán a vágyairól – pontosabban akaratáról – beszél,
érzelmeket közvetít, érveket nem.
Utóbbiból ugyanis egyet sem hallottunk még tőle. Egy központosítottabb EU elveszi a hazaszeretetet? Nemzetiséggé tesz? Elveszi a nyelvünket? A kultúránkat? A történelmünket? Az még hagyján, hogy hogyan tenné? A nagyobbik kérdés: miért akarna ilyet tenni? Erre azonban Orbántól hiába is várunk magyarázatot. Csak rémképet tud festeni a barlang falára – semmi mást.
Illetve, dehogynem. Harcolni a „még több Európáért”, az egységesülésért. Ugyanis ebbe az irányba tett lépés lenne:
- a közös európai haderő felállítása,
- a közös határvédelem,
- a bevándorlók egységes, közös kezelése és afrikai táborban,
- közös szíriai rendezési terv - univerzálisabban: közös külpolitika.
Orbán ugyanis ilyeneket követel Brüsszeltől.
Ha mindez megvalósulna, ugyan hol maradna az a fene független Magyarország? Hová lenne a szabadságvágy?
Tényleg! Miért veszélyezteti az EU a szabadságvágyat? A nemzeti identitást? Akárhányszor tesszük is fel a kérdést, sem Orbántól, sem a slepjétől nem érkezik értelmes válasz. Csak annyi: ne Brüsszelből mondják meg nekünk, hogy akarunk élni!
Ha ez az érvelés érvényes, akkor bizony
a miskolciak is nyugodtan mondhatják, hogy nekik aztán senki nem diktál Budapestről!
Sőt, utóbbi még érvényesebb, hisz Miskolcon nem volt népszavazás arról, hogy Budapest alá akar-e tartozni. Több önkormányzatiságot! Követelik a települések. Persze Orbántól hiába is várják: ahol ő kormányoz, ott másnak nem marad tér. ezért vonta el szép lassan fél évtized alatt az önkormányzatok majd' minden jogosítványát.
De a sajátját nem adja!
Miért nincs érv? Miért csak a nyál fröcsögése? Mert az igazat mégsem mondhatja: azért nem akar egységesebb Európárt, sőt, inkább a mainéál is lazábbat szeretne, nehogy ennél is jobban belelássanak a kártyáiba. Pontosabban: az ingujjába. Akkor nem tudna ilyen zavartalanul csalni és lopni.
ashwood
