• A kötelező betelepítési kvóta ellen szavaztunk!
• Az Európai Egyesült Államok ellen szavaztunk!
• Az alkotmányos identitásunk védelméről szavaztunk!

Ezekkel a lózungokkal eteti Orbán a választók kisebbségéből állítólag megalakult Új Egységet Magyarországértet. Fenét! Ezek egyike sem létezik.

Nem létezik kötelező betelepítési kvóta – kár is a szóért. Aki csak a kedves vezető ajkain csüng, az úgy sem hallja meg. Európai Egyesült Államok? Ugyan már!

Az alkotmányos identitás, amely épp most védelemre szorul, érdekesebb kérdés. Akár létezhetne is. Sőt, azt állítjuk, a gránitszilárdságú előtti, sokkal inkább megtestesítette azt. Az alkotmányunk valóban védelemre szorult volna, de akkor épp nem ért rá a honmentő.

Nehezen megfogható fogalom ez az alkotmányos identitás. Trócsányi igazságügyi miniszter tudományos karrierjét tette rá – nem sok sikerrel. Az alapgondolat: törvényeinkben végső soron a társadalom alapkaraktere, identitás tükröződik. Ezt azonban nagyon nehéz konkrét példákon keresztül levezetni.

A „ne lopj”

vagy „ne ölj” alapvető etikai parancsa minden társadalomban – vallástól függetlenül – jelen van. De míg Magyarországon nem törvénybe ütköző három tescósszatyornyi, recept nélkül vett Rivotrillal flangálni, addig mondjuk Svédországban ez drogterjesztést jelent. Akkor most a magyar társadalom annyira szereti a felessel már hallucinogén antidepresszánsokat, hogy nem akarja büntetni még az illegális terjesztést sem? Aligha. Mégis igaz: az eltérő társadalmak eltérő karakterisztikájú jogrendet hoznak létre.

Az alkotmány egyszerre a csúcsa és a talapzata a jogrendnek. A legalapvetőbb jogforrás, amelyből levezethetőnek kell lennie minden jogszabálynak, és egyben teljes joganyag (a törvényektől kormányzati, önkormányzati vagy hivatali rendeletek szintjéig) kvintesszenciája, megtestesítője. Akárha egy paragrafusjelnek öltözött Áder János.

Az alkotmányos identitásnak még egy pozitív ismérve is van. A személyes vagy nemzeti önazonosság a legolcsóbb módon igyekszik alanyát meghatározni: miben különbözöm másoktól? Addig az alkotmányos identitás egyedi jellemzők csokorba szedése, függetlenül a világ összes többi jogrendjétől. Nem azért ragaszkodunk a vallásszabadság deklarálásához, mert Mozambikban nem ragaszkodnak hozzá, hanem azért, mert ezt tartjuk etikusnak.

Mindebből könnyű megérteni, hogy alkotmányos identitás nem alakul ki egyik pillanatról a másikra. Ahogy normális helyeken az alkotmányt sem szakállas bácsi írja az iPadján. És nem büszkélkednek vele, hogy ehhez aztán soha többet nem kell hozzányúlni. Mert abból aztán lesz pofáraesés – most épp a

hetedik.

Aki képes egy pillanatra kihúzni a fejét a vezérből, az látja: ahogy a minket körülvevő világ, úgy a társadalmunk, tehát a törvényeink is változnak. (Nők szavazati joga, polgári házasság és válás, törvény előtti egyenlőség – ilyeneket teremt a demokratikus divat alig 100 év alatt.) Ha az alkotmány gránitba van vésve, akkor:

• képtelen a változásra, gyorsan elavul, mert nem tud reagálni az új társadalmi igényekre;
• mégis változik, pofára ejtve a nagyképű hülyéket.

Természetesen a második verzió a valóság, változik az, csak épp ugyanazok változtatják, akik gránitba igyekeztek vésni. Ezzel pedig az a gond, hogy semmi köze a magyar társadalomhoz, vagy a jogrend egészéhez – nettó politikai érdekek mozgatják a kedves vezetőt és bandáját.

Az 1949. XX. törvény, vagyis az egykori alkotmány már a '90-es évek elején sem emlékeztetett semmiben arra a szovjet mintára, amely alapján fabrikálták. A rendszerváltáskor és az azt követő évtizedek formálták a szövegét. Lassan, néha rugalmatlanul, hol magas, hol alacsony kodifikációs színvonalon. Ám ez sokkal jobban tükrözte a társadalom valódi arcát, ha tetszik, alkotmányban megtestesülő identitását, mint az új urak kreálmánya.

Az alaptörvénynek nevezett tákolmány identitása valójában Orbán Viktor identitása, Voldemortok, helikopterező Rogánok, szeretőt tartó Matolcsyk identitása. Ez pedig

méltatlan a védelemre.

ashwood