Az Uber itthagyja Magyarországot. És ettől még a világ egyik legértékesebb start-up márkája marad, milliárdokat hoz – dollárban – s sok ember életét könnyíti meg. Nem nekünk. Magyar ember nem alkuszik. Neki a drága sárga taxi kell. (meg a lebetonozott Városliget, meg a reménytelen oktatásügy, meg a széteső egészségügy, meg egy kis diktatúra is jól jön már.)

Taxiba ugyan pályaudvar környékén vagy idegenforgalmilag frekventált helyen nem száll be, akinek kedves az élete, és máshol is kétszer meggondolja, de az ha drága is, sárga is, legalább a miénk.

Miközben taxizni a mai Magyarországon igazi felső középosztálybéli közlekedési megoldás. Keveseket érint, a többségnek a buszbérlet is drága. Úgyhogy tök mindegy, milyen a taxiszolgáltatás Budapesten.

Ettől természetesen a történet még példaértékű – vagyis benne van, hogy milyen a világ, amely, körülvesz minket. Így vagy úgy, de

a taxislobbi elérte azt, hogy megszűnjön a verseny a fővárosban.

Az árak szabottak, a társaságoknak a szolgáltatás minőségével sem nagyon érdemes versenyezniük egymással, hiszen az első szembejövő kocsit intjük le, olyan, amilyen.

Néha becsapnak, vagy hosszabb úton mennek, az órát kicsit pörgeti, undokok – vagy sem. Tényleg mindenféle van. De úgy az egész egybe k-európai nagyon.

És akkor egyszercsak megjelenik a színen valami más. Nevezzük Ubernek. Olcsóbb tud lenni, hiszen a taxistársaságok már nem versenyeznek az árral, annyit kérnek amennyit akarnak. Most éppen többet. Az Uber és társai rugalmasak, mert egészen más filozófiával dolgoznak. Részben helyettesíti ez a szolgáltatás a taxit, elérhetővé teszi olyanoknak is, akiknek a hagyományos megfizethetetlen, részben keresethez juttat olyanokat, akik dolgozni akarnak.

Természetesen nekik sok szemponból könnyebb, mert nem kell a végtelen sok bürokratikus akadályt megugraniuk. De meg kell érteni, hogy más logikával működik ez a rendszer. A taxis-szféra egy túlszabályozott, hivatalok által nyomorított piac. Amelyben a kétkezi sofőrök – ja és az utasok is – a vesztesek. Az Ubernél és az ubereknél a közösség ereje látja el a szabályozási feladatot. Ha valaki csal, rosszul teljesít, akkor a felhasználók maguk hozzák olyan helyzetbe, hogy kiesik a rendszerből. Ez, úgy tűnik, elég fegyelmező erővel bír. Miközben nyilvánvalóan

olcsóbb és sokszor hatékonyabb az egész.

Mi a taxis cégek vezetőinek a válasza minderre? Erős lobbizás, hogy az állam erővel verje le a konkurenciát. Szóba sem kerül, hogy oké, akkor nyissuk meg a versenyt. Próbáljunk egyenlő lehetőségek közt indulni, alakítsuk a mi szolgáltatásunkat is olyan korszerűvé, hogy eséllyel vehessünk részt a küzdelemben.

Mert az jogos, hogy az Uber sofőr is fizessen adót, megjegyzem, ennek minden technikai feltételei adottak, ide értve az ellenőrzését is, hiszen csak kártyával lehet fizetni, semmit sem lehet eltagadni, és a többi.

A történet meg azért példaértékű, mert ha a taxislobbi elérte, hogy az állam dönt, és megint jutalmazza az általa jónak tartottakat, megszüntetve a versenyt, akkor még drágább, még vacakabb lesz az egész.

A taxi, K-Eurpa, a világ

Miközben itt a példa az orrunk előtt, hogy lehet másként is. És éppen ezért kell elüldözni az Uber-féléket.

Amiért meg kell kaparintani a dohánykereskedelmet, vagy rövidesen a városi turistabuszok biztos piacát.

Valóban, ma egy lépéssel megint közelebb kerültünk a létező szocializmushoz.

Kicsit megint vacakabb lett nekünk a világ. Pár hájfejű pedig ismét nagyot röhint a markába.

D. J.