Első pillantásra jól mutat a Fidesz előnye a közvélemény-kutatásokban. De csak akkor, ha nagyon felületesek vagyunk.
- Minden negyedik választókorú Orbánra szavazna, a Jobbiknak és az MSZP-nek együtt van ennyi támogatója.
- A biztos szavazók között még nagyobb a fölénye: 44 százalék az MSZP 18, a Jobbik 17 százalékával szemben.
A Fidesz-kampánystáb számára viszont az a probléma, hogy a biztos szavazók mérése a választás előtt több mint két évvel irreleváns: a kampány utolsó hetei döntően tudják befolyásolni a szavazók hajlandóságát. Emellett a Fidesz tendenciózusan felülreprezentált a kutatásokban legalább 2002 óta, ami leginkább azzal magyarázható, hogy támogatóinak egy része nem, vagy csak nehezen mozgósítható.
A Závecz-féle kutatás egy további figyelemre méltó dologra is rámutat. Miközben a népesség csaknem fele személyes életében pozitívan értékelte a 2015-ös évet, és optimistán tekint 2016-ra,
a kormánnyal rendkívül kritikusak.
Még az elkötelezett fideszesek is csak 3,7-re értékelik a kormányt egy ötfokú skálán, az ellenzéki szavazóknál pedig a bukáshoz áll közel. A szocialisták 1,8-as és a jobbikosok 2,2-es osztályzata nagyon közel áll egymáshoz (és messze a fideszesektől), ez magyarázza, hogy a választók az időközi választáson miért hajlandók átszavazni a másik oldali ellenzéki pártra is a a Fidesz ellen.
A törésvonalak nem bal-jobboldali skálán, hanem sokkal inkább a Fidesz és mindenki más (mínusz persze a KDNP) húzódnak. Orbánnak meg rossz hír, hogy az ellenzéki szavazók (Jobbik, MSZP + kispártok) együtt többen vannak, mint a kormánypártiak:
egy teljes összefogás le tudná váltani a kormányt.
Ez nagypolitikailag pillanatnyilag illuzórikusnak látszik, de azt jelzi, hogy a Jobbikot hiba volna a Fidesz szövetségesének tartani, vagy potenciális szövetségeseként kezelni.
- Egyfelől, ha mindkét pártot a jobboldali mezőben helyezzük el, akkor egymás konkurenciái.
- Másfelől Vona szavazói ugyanolyan kormánykritikusok, mint a baloldaliak, nem feltétlenül tolerálnák, ha együttműködne a Fidesszel.
A szavazók körében létrejött technikai koalíció a pártok között valószínűleg nem tud létrejönni: megakadályozza a véleményklíma. Bár a Fidesz és Orbán mára egyértelműen a szélsőjobbra pozicionálta magát, és így már jobbra áll a Jobbiktól, ezt egy pszichológiai jelenség, a megerősítési torzítás miatt a Jobbik tartósan szalonképtelen marad a baloldal felhőrégiói számára.
Nyilván ettől nem áll messze Orbán stratégiája sem, ezért lőnek a Jobbikra az amúgy persze magyarázhatatlan Farkasokkal, baloldalt meg Gyurcsánnyal igyekeznek majd hírbe hozni.
Ha formálisan nem is (szinte biztosan nem), informálisan leoszthatja a körzeteket egymás között a Jobbik és a baloldal, mert geográfiailag és demográfiailag is eltér egymástól a potenciális szavazóik köre: nem konkurenciái egymásnak.
A Fidesz kétmillió körüli támogatója pillanatnyilag a maximumot jelenti, innen nem tud hová növekedni.
Nincs mozgástere: a potenciális szavazók kétharmadának már van pártpreferenciája. Kb. két és félmillió magyar ugyan bizonytalan, de ők általában amúgy sem vesznek részt a demokrácia működtetésében, másrészt nem Orbán reménybeli szavazói, mivel ugyanolyan kritikusok a kormánnyal, mint az ellenzéki ártok mögé állt választók.
A Fidesz számára már az előrehozott választás sem jelentene megoldást erre a problémára: az időközi választások eredményei megmutatták, hogy a baloldal és a Jobbik szavazói együttműködnek, ha ugyanez a pártokról vagy a kampánystábjaikről nem is ismert.
Két lehetőségük van:
- bevetnek egy csodafegyvert, mint a választási előregisztrációt felváltó rezsicsökkentést anno;
- vagy megakadályozzák az ellenzéki együttműködést.
Ha ezek nem működnek, akkor marad a választás teljes elcsalása. A Kubatov-féle kopaszok akciója megmutatta, hogy a gondolat nem áll nagyon messze tőlük.
