A válasz nagyon egyszerű: csoportszellemet, összetartást.

A tanároknak évek kellettek, mára romokban a magyar közoktatás-nevelés, mire 5 év után egy iskola tantestülete fellázadt. Lassan, nagyon lassan csatlakozik még néhány intézmény. Az összes lázadó nem teszi ki a közoktatási hálózat 1 százalékát. Ezzel szemben a taxisok azonnal, kollektíven reagálnak, ha bármi sérelem éri őket.

Csak próbálj meg beszólni egy taxisnak, rögtön ott terem még néhány.

Ugyanez igaz nagyban is: minap például az Uber ellen tüntettek, és akár spontán képesek összehozni egy nagy megmozdulást, ha úgy érzik, hogy sértik az érdekeiket. Az átlagember ezen megvonja a vállát, mondván büdös lábú taxisok. Miért sikerül ez nekik és nem megy azoknak az embereknek, akiken gyerekeink jövője múlik?

Biztos a szakszervezet miatt.

Ja, nem. Az a pedagógusoknak is van. Csak nem működik. Valahogy a szakszervezetek legtöbbje vízfejként működik, például a pedagógusoké is, s nem úgy, mint Franciaországban, ahol valóban az adott szakma érdekeit védi. Vagy nem olyan hatékonyan, mint a taxisoknál.

Nincs meg az összetartás kultúrája sem a társadalomban, sem a mikroközösségekben. Ezért nem sztrájkolnak, nem kell a jó lelkükre fogni. Mindenki azon gondolkodik, hogy ha ő nem megy be dolgozni, akkor is biztosan lesz, aki bemegy és emberünk majd jó nagy büntetést kap.

Fogolydilemma, klasszikus példa: az emberek nem kooperálnak egymással, viszont emiatt nem is lehet a végeredmény nyertes-nyertes helyzet, hanem valaki biztosan nyerni fog, míg mások veszítenek.

A képlet egyszerű: aki nem képviseli az érdekeit, azt elnyomják. Kicsiben is, nagyban is igaz ez. Nem véletlen, hogy az elmúlt években éppen a pedagógusokkal tettek meg mindent: a KLIK létrehozásával elvették tőlük az intézmények működtetését, elvették a munkájuk autonómiáját a tankönyvrendszer újrastrukturálásával, és meghatározták a karrierépítésük kizárólagos útját – csak hogy néhányat említsek a legfontosabbak közül. Erre ők panaszkodnak, de nem tesznek semmit (nem úgy, mint a képen látható szlovák pedagógusok).

Majd valaki más tesz. Túl sokan vannak,

túl sokfelé oszlik a felelősség,

de most valaki kezdeményezett, csak mellé kellene állni. Majd a többiek mellé állnak, mi addig kivárunk, és éppen ez a baj. A taxisok nem várnak.

Hogy ez még mindig jobb, mint amit a taxisok csinálnak, mert megvertek egy uberest. Igaz, a csoportszellemnek vannak veszélyei is, de nyugalom, a tanárok még ettől nagyon messze vannak. Egy csoportban, kisebb tömegben az emberek felelősségérzete megváltozik, egy csoport tagjaként minden más csoport ellenség, különösen, ha az érdekeinket sérti. Egy az egy ember ellen nem támadott volna a taxis az uberesre. Csoportban, a közös ellenség ellen viszont nekiestek.

Azon ők sem gondolkodtak el, hogy ki is az igazi közös ellenség.

(Képek: hvg.hu, bumm.sk)