Ami lesz:
Göncz Árpádot november 6-án, az Óbudai temetőben temetik el. A sírnál Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát és Mécs Imre volt rabtárs, korábbi szabaddemokrata politikus mond gyászbeszédet.
Ami nem lesz:
- Nem lesz állami protokoll
- nem a Fiumei úton, a Nemzeti Sírkertben helyezik el,
- a kormány és az Országgyűlés vezetői, sőt, Göncz utóda, Áder János se mondhat beszédet.
- Nem lesz katonai tiszteletadás, díszsortűz (mint volt főparancsnoknak),
- nem gyászolnak a közintézmények,
- nem közvetít a kormánymédia,
- és magasrangú külföldi vendégek se lesznek. (Vagy ha igen, akkor magánberként, valamint a Fidesz ellenzékének szánt gesztusként.)
És nem lesz ez sem:
Gönczöt nem Antall József, Szabad György és Mádl Ferenc, hanem Bibó István, Litván György és Vásárhelyi Miklós mellé (vagy közelébe) temetik. A politikai ellenfelek helyett az elvbarátok közé.
Végakaratának megfelelően. Amit annak tudatában tett, hogy neki állami temetés jár.
Tehát maga Göncz kérte, hogy hová temessék (és ezzel azt is, hová ne), és hogy ki mondjon beszédet a ravatalnál és a sírnál (és ezzel azt is, hogy ki ne.)
Hogy egy volt államfőt ne állami protokoll mellett temessenek el, az
teljes szakítás a hagyományokal.
Például a 2011-ben meghalt Mádlt egyik utóda, Schmitt Pál búcsúztatta. Idén nyáron Szabad Györgyöt pedig Áder János köztársasági elnök. A kormánytévé mindkét temetést élőben közvetítette.
Viszont, hogy ha a volt köztársasági elnöknek állami temetése lenne, akkor azt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottságnak kellene szerveznie.
- Amelyet a kormányban Semjén Zsolt felügyel.
- Amelynek elnöke a volt kormányfő, Boross Péter.
- Amelynek tagjai között olyanok vannak, mint a Horthy-apologéta Szakály Sándor.
És akkor beszédet mondana Áder vagy Kövér, valamint bizonyára elmenne Orbán is. Így még az is kérdés, delegál-e a kormány valakit; ki kockáztatja meg, hogy kifütyüljék.
A Gönczhöz korábban közelálló Vásárhelyi Mária nem is titkolja, hogy politikai okai vannak az állami temetés elutasításának:
Nemcsak az élete hanem a végakarata és ennek beteljesülése is példaként szolgál az egyén méltóságának megőrzésére, arra hogy nem kell elveinket feladva a hatalmi önkény előtt meghajolni.
